A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Kadmetek fajleírása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Kadmetek fajleírása   Hétf. Aug. 01, 2016 3:25 pm




Terakhot, a kadmetek őshazáját, az ezer isten földjeként szokás emlegetni.
Ez a megnevezés valószínűleg arra késztet most, kedves olvasó, hogy összevond a szemöldöködet. Ezer isten? Na de mi van a sárkányokkal? Semmi. Hagy tisztázzam a helyzetet.
A világok teremtése sem volt tökéletes folyamat, és az egyik csökevényes, félresikerült világ pont Terakh. Nem mintha ronda hely lenne. Hatalmas pusztáit, embermagas, aranyló fűtenger borítja, sápadtsárga egén hegymagas felhőtornyok úsznak. Mondom, nem ilyen puszta fizikailag megnyilvánuló dologról van szó. Terakh azért tökéletlen, mert nem kapcsolódik a halál univerzális síkjához. Na tessék. Ez azért nem elhanyagolható tényező. Azért persze ez nem azt jelenti, hogy Terakh lakosai, a kadmetek, halhatatlanok lennének. Inkább úgy lehetne összegezni a helyzetet, hogy a lelkük örökre a saját világuk síkján ragad haláluk után, ami egyébként, a szokásaik és életmódjuk miatt rendszerint elég hamar bekövetkezik. Ebből azonban még nem következik, hogy külön isteneik lennének. De hogy ezt a kérdést tisztázzuk, először is mesélnem kell a kadmetek életmódjáról.
Terakh őslakosai nomád népek, hivatalosan pásztorkodással foglalkoznak, de gyakorlatilag inkább rablóhordákként bolyonganak a pusztákon. Törzsekben élnek, amelyek 30-200 fősek lehetnek, élükön egy Élharcos és egy Rítusharcos áll. Előbbi a törzs legkitűnőbb katonája, utóbbi pedig a törzs választott istenének kegyeltje. Rendkívül gyakoriak a belső konfliktusok, a pozíciókért folyó párviadalok, kész csoda, ha egy hétig stabil marad a törzs hierarchiája. Ezek után nem okoz majd meglepetést, ha elárulom, hogy a kadmetek számára a világon a legfontosabb a dicsőség és a hírnév. Mindezeket nyilván harcban kell megszerezni, ez a fő oka az állandó csatáknak és rajtütéseknek. Egy kadmet, bár akár 150 évig is elélne, ezért nem szokta tovább húzni 30-40 évnél, túlzottan megviseli őket a durva életmód.
A legnagyobb megbecsülésnek nyilván azok a harcosok örvendenek, akik a legtöbb csatát nyerték meg, a legtöbb ellenségtől zsákmányolt fétist tudnak felmutatni. Az igazán dicső, tehetséges, bátor, ravasz és kegyetlen harcosokat életükben is szinte isteni kultusz övezi, és igen, kedves olvasó, jól sejted, ennek már köze van Terakh természetfeletti lényeihez.
A Kadmetek, alapvetően elvetik a mágiahasználatot (bár lenne hozzá tehetségük), de egy módozatával élnek a manafelhasználásnak. Ez pedig a puszta, tiszta mana kibocsájtása és elnyelése. A kadmetek pedig legnagyobb harcosaikat és példaképeiket mana áldozásával tisztelik meg. Akik ezt, köszönik szépen, elnyelik, ezzel pedig növelik saját erejüket. Egy halandó nyilván csak egy adott mennyiségű manát tud elraktározni, tekintettel fizikai korlátaira, de ha egy Kadmet hős elhalálozik, ámde kultusza tovább él és törzse tagjai folytatják a mana áldozását, teste korlátaitól megszabadulva gyakorlatilag korlátlan mennyiségű mana elraktározására lesznek képesek. Annyi manát tudnak felhalmozni, amivel már képesek igen korlátolt hatókörű istenként fellépni.
Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a kadmetek között istenné válni, nem lehetetlen, sőt sokak által óhajtott cél. A kadmet isteneknek két fajtáját különböztetjük meg: A földiek a még életben lévő, kultusz által övezett istenek, míg a Felemelkedtettek a már halott, nem csak Terakh terültén tevékenykedni tudó lények. Persze, ők sem mennek nagyon tovább Domhanon, hiszen nem rendelkeznek egy sárkány erejével, és ugyan úgy sebezhetőek a maguk módján.
A kadmetek főistene Kadmor, minden harc patrónusa. A nép és az isten neve nem véletlenül cseng össze. Kadmor alig száz éve még egyszerű törzsfő volt, aki összefogta a kadmeteket az Ark’seguthok inváziója után. Visszaverte a seguthokat, példátlan hőstetteket hajtott végre, utolérhetetlen harcosként uralta a harcmezőket. Nem csoda, hogy a népe felvette tiszteletből a nevét és máig napi szinten manát áldoznak számára. Persze, rajta kívül számtalan kisebb-nagyobb helyi istent tisztelnek, természetesen a legtöbb a harcra szakosodott, de akadnak a vadakkal vagy a tereléssel kapcsolatos halhatatlanok is. Az évek alatt pár kadmet isten kultusza Domhanra is átszivárgott, tovább tüzelve ezzel a Világok közti Világ vallási ellentéteit. De a kadmetek sem egységesek a hitükben. Azon felül, hogy kadmor áll minden isten felett, a többiek hierarchiáját lehetetlen meghatározni, de természetesen minden törzs a saját isteneit tartja előbbre valónak, ezzel is remek ürügyet szolgáltatva a véres összecsapásokra.
A kadmetek között semmi esetre sem könnyű az élet. Az ifjú kadmeteket már hat éves korukban harcra fogják, nemre való tekintet nélkül. Onnantól életük egyetlen, hosszú, véres csata. A nevelés rendkívül szigorú, a harci kiképzésbe a gyengébb gyermekek rendszerint belehalnak. Még így is, hogy csak az erősek bírják ki, nem mindegyikükből lesz a törzs harcosa, sokukra az antiloplovak és az azmegek tereléséhez van szükség. Persze ez sem veszélytelen, hiszen a törzsek gyakorta csapnak rá a csordákra.
A kadmet ifjak tizenkét éves korukban választanak patrónusistent, akinek kötelesek a manán kívül minden harci vállalkozásukból ajándékot hozni. Ez lehet kivert fog, ellenségtől szerzett ékszer, vagy akár egy másik törzs sátorcöveke. Ezt érdemes nem elfeledni, hiszen nem biztonságos magunkra haragítani az istenünket.
Időnként előfordul, hogy egy Felemelkedett kiválaszt egy neki tetsző harcost, akit ellát a billogjával és ezzel kiválasztottjává teszi. Az ilyen harcosoknak komoly esélye van arra, hogy a törzsük Rítusharcosa legyen, ráadásul a harcokban élvezik az istenük kitüntető figyelmét.
A terelés és a harc mellett a kadmetek kedvenc elfoglaltsága a vadászat. Mivel nem hiszik, hogy lesből, távolról végezni egy vaddal dicsőséges, nem használnak íjat vagy egyéb távolra ható fegyvert, minden esetben közelharcban mérkőznek meg Terakh vérengző ragadozóival, mint az aranyleopárd vagy az agyarasmedve.
Persze kadmetekkel nem csak Terakhon lehet találkozni. Domhanon szinte mindenhol ott lebzselnek, de különösen gyakran futhatunk beléjük ivókban, rosszhírű negyedekben, sikátorokban, illegális harcgödrökben, vagy bárhol ahol a bűn és az életveszély kart karba öltve andalog. A kadmetek nem tisztelnek semmiféle törvényt, úgyhogy nem is csoda, ha a legtöbb verőlegény, orgyilkos és elvtelen zsoldos az ő soraikból kerül ki. Nem csoda, ha elég rossz hírük van. A saltusiak már reflexből letartóztatást fontolgatnak, ha meglátnak egy kadmetet, az elfek barbár marhapásztornak tekintik őket, a kromatokkal pedig állandó viszályaik vannak a vallási súrlódásaik miatt. Szóval nem örvendenek túlzott népszerűségnek.
Egy kadmetet könnyű felismerni. Alacsonyak, a százhetven centimétert nem gyakran haladják meg. A nyeregben töltött évek meglátszanak a járásukon, karikalábukon, na meg persze az őket követő lószagon. Rezes bőrszínük és pampafűhöz hasonlatos aranysárgás hajuk a rejtőzködést segíti Terakh pusztáin, de Domhan városában elég kirívó jelenségnek számítanak emiatt. Na meg ott vannak a fluoreszkáló, fényvisszaverő szemeik, amik sötétben ugyan úgy villognak, mint egy farkasé, és ami azt illeti egész jó látást is biztosít nekik bármilyen késő éjjel. Persze nem csak ezt teszi őket vadállatszerűvé. Szaglásuk és hallásuk akár egy vadászkutyáé, és ami igazán riasztó, az a gyorsaságuk és reflexeik. A kadmetek könnyedén tartják a tempót egy rohanó antiloplóval, reflexeik pedig rémisztően jók, messze meghaladják a többi faj képességeit. Lépteik nesztelenek, és úgy általában van valami vadállati a mozgásukban. Szóval nem ok nélkül lelki ki a hideg a békés domhani lakosokat egy kadmet jelenlététől.
Még érdemes szólnunk a kadmetek nyelvéről, ami a legnehezebben elsajátítható az összes közül. Nem mintha különleges hangzókészlete, vagy túl nagy szókincse lenne, csak a nyelv majd háromnegyede nonverbális jelekből áll. Ez a kifinomult jelbeszéd máig nincs teljesen leírva egy domhani akadémián sem. Nem csoda, a kadmetek nem szívesen mesélnek róla.

Domhanon is kultusszal rendelkező kadmet istenek:

Kadmor:
Minden kadmetek legfőbb istene. Rendszerint tollakkal díszített agyarasmedveprém öltözetben ábrázolják, testét majdnem teljesen elfedik harci festései és tetoválásai. Konkrétan szerepe nincs meghatározva, minden harcok isteneként tartják számon. Felemlekedett, egyébként ő volt az eddigi dokumentált leghosszabb életű kadmet: 145 éves korában hunyt el. Mivel maga is kadmet, mindennél többre becsüli a vakmerőséget és az elszántságot, követőitől el is várja ezeket. Ha valaki patrónusának választja, érdemes tartania magát a kadmet elvekhez, mert Kadmor a gyengeséget kíméletlenül megtorolja.
Minden kadmet áldoz neki napi szinten.  Ha neki tisztelegnek, a kadmetek ököllel a kulcscsontjuk és szegycsontjuk tájára csapnak, majd nyitott tenyérrel a levegőbe vágnak. A manaáldozást a Par Kadmor! Felkiálltás kíséri.

Severtir:
Az apró szerencsék istennője. Hogy mik azok az apró szerencsék? A megtalált arany, a kiálló utcakőben való elbotlás, a véletlenül elkerült nyílvessző. Szent állatai a város galambjai, akik kellemetlen meglepetéssel szolgálnak azoknak, akik nem tisztelik eléggé Severtirt. Felemlekedettként főleg domhanon ténykedik, sőt, látni is lehet időnként a háztetőkön félig madár félig ember alakját. Sokan követik a kultuszát, hiszen borzasztó balszerencsét bocsájthat azokra, akik szembemennek akaratával.

Azrag:
A terelőisten, az állatok nyelvén beszélő Felemelkedett. A legjobb lovasok kedveltje, hiszen Azrag patronáltjait semmiféle állat nem veti le a hátáról, nincs az a vad paripa, akit nem tudnának betörni. Azrag nem gyakran jelenik meg Domhanon, a város szűkös utcái nem kedveznek neki. Antiloplóháton vágtat Terakh pusztáin, néha félig az állattal összenőve jelenik meg.

Tulerol:
A vadászat és a vadonjárás istene. Ha megjelenik nem több egy vibráló árnyéknál vagy két sárgásan irizáló foltnál a semmiben. A felderítők és vadászok pártolója, azok, akik őt követik biztos vadászatban reménykednek, és persze nem csak az erdő vadjai között. Domhanon ugyan úgy gyakori vendég, mint Terakhon. A kadmet orgyilkosok patrónusának feladatkörét is betölti. Ő az egyetlen isten, aki többre becsüli a ravaszságot és a csapdavetést, mint a vakmerőséget és a szemtől szembeni harcot. Nem sok követője akad, rájuk is bizonyos fokú megvetéssel tekintenek a harcosok.

Lakaran:
Az alvadt vér istene. A dögevők, a préda, a harci zsákmány és a véres vagyon istene. A követői sokszor találkoznak gazdag, könnyen kifosztható zsákmánnyal, nem szűkölködnek a tisztességtelenül szerzett pénzben. Domhanon gyakorta látni, mint sebhelyes képű, barbár pompával öltözött alakot friss holtestek, vérfürdők mellett.

Alvadt:
A harci láz istene. Pártoltjai a csatában percek alatt elvesztenek minden kontrollt és maguk mögött hagyják korlátjaikat, őrjöngő dühvel vetik magukat az ütközetbe, ha kell, puszta kézzel tépik szét ellenségeiket. Alvadt, az őrjöngő maga segíti át a követőit ebbe az állapotba, ahol a téboly természetfeletti ereje szállja meg a harcosokat.  Ritkán jelenik meg, akkor is csak csatákban: kadmethez képest óriás termetű, vérbenforgó szemű, csapzott hajú ruhátlan harcosként tombol a tömegben.


Tiltott:
Az egyetlen nem felemelkedett, akinek saját kultusza van Domhanon. Persze erről a város lakosai mit sem tudnak. Csupán pár beavatott hataloméhes varázstudó és kadmet Rítusharcos ismeri Tiltottat, a Terakhi puszták hóhérját, aki egyedül bolyong a végtelen fűtengerben és végez mindenkivel aki a szeme elé kerül. Hogy miért akadnak tisztelői, máig nem tisztázott, de sokan sejtenek összeesküvést a felbukkanása mögött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kadmetek fajleírása
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Általános :: Fajleírások :: Játszható Fajok :: Kadmetek-
Ugrás: