A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Feladir Geraethul

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Feladir Geraethul   Hétf. Aug. 15, 2016 3:41 pm

Név: Feldair Geraethul
Nem: férfi
Faj: elf
Életkor: 179

Jellem: Mogorva és távolságtartó, de ez főleg az élete során szerzett rossz tapasztalatoknak tudható be. Ha valakinek sikerül közel kerülnie hozzá, az láthatja, hogy barátait nagyra becsüli, velük sokkal felszabadultabb. A konfliktusokat szereti szavakkal leszerelni, de ha harcra kerül a sor, sosem visszakozik.
Kinézet: Bőre kissé világos színű, szeme (mágiájából adódóan) fekete. Haja rövid és őszes színű. Magassága pontosan 2 m. Öltözködésében a sötétebb színeket és az egyszerű ruhákat kedveli.

Felszerelés:
- 1 fekete acél rövid kard és a hozzá tartozó kardöv, illetve hüvely

Előtörténet: A múlt elől nem lehet elfutni. Nem lehet eltemetni. Mindvégig kísérteni fog, és ott lesz melletted, hogy emlékeztessen arra, hogy mit vétettél.
Egy egyszerű farmról származom, Tula’abadortól egy köpésre. Anyám, Daerina, vízmágus volt, ő látta el a közeli falvakat vízzel aszály esetén, apám, Nathamir, húsmágusként az erődben volt kirurgus. Nem volt könnyű életünk, a föld ugyebár nem műveli meg magát, de nem is volt rossz. A legkorábbi emlékem az, hogy húsz éves koromban rájöttem, hogy tudom manipulálni az árnyakat. Apám büszke volt, hogy fia is katonai karriert lesz képes befutni, anyám viszont koránt sem volt ilyen lelkes. Akkoriban kezdett megromlani a kapcsolat az ark’seguthokkal és rettegett tőle, hogy esetleg háború esetén a frontra kerülök. Engem ez nem nagyon érdekelt, én örültem neki, hogy elmehetek egy kicsit világot látni. Jó volt a farm, de mégiscsak kicsi. Bár ne döntöttem volna így!
Amikor kitört a háború még jó húsz év hátra lett volna a kiképzésemből, de a két domhani vereség rákényszerítette a vezetést arra, hogy a frontra vezényeljenek minket. Emlékszem, hogy milyen büszkén meneteltünk Gardol alá. Mind arról beszéltünk, hogy mit fogunk tenni a csata után. A barátaimmal elhatároztuk, hogy elmegyünk Latrihomba és jól kirúgunk a hámból a Szellőszóban. Aztán elérkezett a csata napja.
Esett. Mázlista jégemberek. A szemünk előtt omlott le Gardol. Hallottuk, a bajtársaink sikolyait, ahogy a kövekkel együtt a mélybe zuhantak. Megrémültünk. Ha a fal nem tudta megállítani őket, akkor mi, az újoncok hogyan? Aztán leült a porfelhő és megláttuk őket a romok túloldalán és egyre közeledtek. Arcukon ott ült a gyilkolási vágy, csatakiáltásaik, habár egy szót sem értettünk belőlük, félelmet ültettek a szívünkbe. Amikor elérték a sorainkat úgy vágtak át rajtunk, mint kés a vajon. Valahogy előre kerültem az első sorba, de nem húztam sokáig. Elájultam. Nem valami hősies, de a dalok gyakran hazudnak, amikor azt mondják, hogy minden katona hős. Otthon ébredtem fel a farmon. Anyám ott ült az ágyam szélén. Próbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem ment. Akkor tudtam meg, hogy apám is fönt volt a falon, amikor leomlott. Itt szakadt el bennem a cérna, innentől kezdve már személyes ügy volt. Anyám próbált rávenni, hogy maradjak otthon, de nem hallgattam rá. Csatlakoztam az egyik közeli gerillacsapathoz, hogy minél több seguthot tehessek el láb alól. Meg kellett lakolniuk. Két héttel később tértem vissza a farmra, hogy segítsek anyának a betakarítással, de amit láttam az sokkolt: a föld helyén jégmező, a csűr és az istálló elszenesedett romjai és a ház kidöntött fala. Anyám a sarokban feküdt, élettelen testét nem egy jégcsap szúrta át. Gyűlölöm az ark’seguthokat. Gyűlölöm őket, mert mindent elvettek tőlem. Eltemettem anyát, és Latrihom felé vettem az irányt. Még épp időben érkeztem, hogy csatlakozzam Lédear hadához. Ott voltam, amikor a Taldair mezőnél szétvertük az ellenséget és ott voltam, amikor Tula’abador alatt Lédear meghalt. És ott voltak, amikor azok a vadállatok a lábunk elé dobták a zsarnokuk fejét és kijelentették, hogy elmennek. A haragom mérhetetlen volt: először elvették tőlem a családomat, utána elvették tőlem a bosszú lehetőségét. Szinte örültem, hogy kitört a Polgárháború, legalább ki tudtam tölteni valamin a dühömet. De a harc egyre kevésbé nyújtott megnyugvást. A háború végnapjaira sikerült kiharcolnom magamnak egy kisebb regiment irányítását. Mi voltunk a serege fekete bárányai: alig harcoltunk csatában, valahogy mindig sikerült diplomáciai úton rendeznem a dolgokat. Aztán véget ért az egész. Most császárság van, Domhan pedig kicsúszott a markunkból. Engem nem nagyon zavart, ami azt illeti. A sok faj rengeteg lehetőséget hordoz magában. Kiköltöztem a város elf negyedébe és időmet a domhani nyelv tanulásával és a különböző ivók kipróbálásával töltöttem. De most már úgy érzem, ideje valami hasznosat is kezdeni magammal...


A hozzászólást Feladir összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 15, 2016 4:06 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Feladir Geraethul   Hétf. Aug. 15, 2016 4:00 pm

Tisztelt Feladir.
Karakter igénylésed, valamint előtörténetedet fogadtuk és tudomásul vettük.
Néhány szintaktikai pontatlanságtól eltekintve megfelel.Ha a továbbiakban kitér a nyelvtanulás folyamatára, valamint a Domhanra érkezése körülményeire, külön hálásak leszünk. Amennyiben ezek javításra kerülnek, van szerencsénk közölni, hogy felvesszük a megpályázott állásra.
A benyújtott anyag alapján a következő mana pontokat ajánljuk meg: 123, valamint anyagi támogatásként kiutalhatunk 3999 aranyat.
A továbbiakban sok sikert kívánunk
Tisztelettel:
Severtir az Apró Szerencsék Istennője
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Feladir Geraethul
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Karakteralkotás :: Előtörténet-
Ugrás: