A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Előkelő negyed

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Előkelő negyed   Pént. Dec. 02, 2016 8:58 pm

Mint ahogy a neve is sugallja itt laknak Domhan előkelő, befolyásos és rangos személyei. (Nemességről aligha beszélhetnénk ugyanis.)
A negyed határát átlépve mintha egy másik városban járnánk. Az egyszerű bazalt kockakövek helyett utcánként eltérő, de valahogy mégis egymáshoz illő térkövek, mozaikos járólapok és színes burkolatok simulnak a járókelők talpa alá. Árkádok, parkok és szökőkutak változatos sora hirdeti a pénz és a hatalom székhelyét. Mintha még a levegő is tisztább és illatosabb lenne.
Időnként egy-egy könnyű, két kerekű bricska vagy tekintélyes, aranyozott hintó gurul át elegánsan egyik utcából a másikba. Jól öltözött fiatal hölgyek sétáltatják ölebeiket és kaptárfosztóikat az árnyas parkokban, hosszú szempilláikat rebegtetve, ha egy fess úriember arra jár ás megemeli feléjük kalapját.  
Az utcákat elegáns, a világok kultúráinak építészetét ötvöző két-három emeletes paloták övezik. Néhol azonban csak a magas borostyánnal futtatott, és tetején üvegcseréppel felszórt kerítéseket láthatjuk, a mögöttük megbúvó paloták azonban rejtve maradnak a kíváncsiskodók szeme elől.  
Éjszakánként nemcsak a megszokott saltusi őrjáratok, hanem zsoldosok és strázsák róják az utcákat. Az előkelő népeknek már jó előre köszönnek és csoda, hogy kettébe nem törnek oly mélyen hajolnak meg, míg a hétköznapibb személyeket, mármint gyanús alakokat csapatokban kísérik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Pént. Dec. 02, 2016 9:28 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran

Ceirran pontosan érkezett. Igaz nem volt megszokott tőle az ilyesmi, de mégiscsak az első komoly munkájáról van szó.
Méretes villa kapuja előtt állt. A kovácsoltvas kaput indigó növények és vörösbúza kalászok díszítették. A kapu két oldalán őrbódé állt, egy-egy a Geliarban látott úréhoz hasonlóan kék  egyenruhában.
- Ön lenne a laer dalnok, akit az Úrnő vár? - Kérdezte a bal oldai őr, majd a választ meg se várva folytatta. - Már ne menjen be. Az Úrnő kikocsizik, és utasított minket, hogy kérjük meg, hogy itt várakozzon.
Már hallani is lehetett a kavicsok csikorgását a hintó ormótlan kerekei alatt. Az őrök is mozgásba lendültek és  kitárták a széles kapuszárnyakat. A hintót a gazdagok által olyannyira kedvelt kara-ló keverékek vontatták, szám szerint négy, mind egységesen vörösesbarna.
A kocsi könnyeden kigurult, majd ringatózva megállt Ceirran előtt. Az ajtó ablakát takaró mélykék függöny félrelebbent és egy fiatal, alig harminc éves, fekete hajú és jég kék szemű nő mosolygott ki rajta.
-Jöjjön kérem! -lökte ki saját maga az ajtót. - Már alig várom, hogy megismerhessem. - huncut mosolyt villantott Ceirran felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Szomb. Dec. 03, 2016 9:24 pm

Egy dudás két csárdában

Mondhatnám azt, hogy gond nélkül odataláltam, hogy egy vérbeli felfedező ösztönével iránytű nélkül is elnavigálom magam az őserdőben, és bekötött szemmel is megtalálom egy idegen házban a helyet, ahova a pitéket dugták... Már csak azért is, mert hülyén hangzik azt beismerni, hogy úgy eltévedtem, mint egyszeri Tarassian az emeleti folyosón, ha párnahuzatot húzok a fejére és nagyon trükkösen kötöm meg.
Szóval kénytelen voltam vagy háromszor útbaigazítást kunyerálni a paloták marcona strázsáitól. Szerencsére az első, akitől segítséget kértem volt az utolsó is, aki ennyi fárasztó és felesleges kóválygás után láthatóan megszánt, és épp csak nem a grabancomnál fogva rángatott oda a célomhoz. Akárhányszor öt lépéssel megpróbáltam leelőzni, rámmordult, de olyan hangon, mintha egészben lenyelt volna egy laestatot, és most az tiltakozna odabent az emésztés ellen. Úgy fest, nem bízott benne, hogy magamtól el tudok jutni az utca végig.
Szerencsére az úticélomnál volt még két marcona házibehemót, akik pár artikulálatlan mormorral megköszönték a leszállításomat, aztán csúnya szemöldökráncolással el is búcsúztak az idegen góliáttól. Az tiszteletbe tartva fajtársai territóriumát pát intett némi ökölropogtatással, majd elrobogott. A helyi kapubályánok még bámultak utána egy darabig némán. Frászt is kaptam, mikor az egyik megszólalt.
- Khm.. igen, igen. Kétségkívül. - nyögtem ki, közben próbáltam feldolgozni az új információkat. Szóval hiába készültem egy udvariaskodós-kisujjeltartós teázásra egy selyemtapétás szalonban? Fenébe. Pedig meg akartam dicsérni a függönyöket. Vagy a vázákat. Vagy a kutyát, ha az van. Összességében nem csak a teasütit sajnáltam, de azt is, hogy így nem nézhetek körbe odabent. Márpedig egy dalnoknak minden információ jól jön ahhoz, hogy kiismerje leendő megbízóit. Minél többet tudsz valakiről, annál könnyebb a kedvére tenni. Oké, finoman hízelegni. Mások tetszéséből élünk, ez van. Egy dalnok nem játszhat mindig saját magának.
Úgyhogy vettem egy mély levegőt, ellenőriztem a hátamra szíjazott lantomat, aztán eltökélten nekiláttam, hogy ráncba szedjem az ingujjam gyűrődéseit. Épp a mellényem gallérját igazítottam el ( nem, egy virág már sok lenne a gomblyukba!), mikor meghallottam a hintó kerekeinek a surrogását. Illetve a kavicsos felhajtó miatt recsegését. De határozottan nem illik ugyan azzal a hangjelölő szóval illetni egy urasági kocsit, mint egy szelektől gyötört kecskét.
A kapu kinyílt, a hintó pedig kigördült. Igyekeztem minél több részletet megjegyezni. Címer? Színek? Legújabb módi szerinti vagy konzervatív dekoráció?
Ha a díszítés nem győzött volna meg, hogy most bizony a társadalom krémjének cseresznyéjével készülök találkozni, akkor a számszerint négy paci mindenképpen tudatta velem. Elégedetten vettem tudomásul, hogy nem feszélyez az információ. Ennél jobb kezdést igazából elképzelni sem tudtam volna, úgyhogy csak reméltem, hogy nem nagyon ült ki az arcomra a kisfiús izgalom.
A hintóból kihajoló hölgyre kész önuralom-triatlon volt, hogy az tökkelütött vigyorgás helyett udvarias mosollyal tekintsek. Végül sikerült erőt vennem magamon, és, hogy időt nyerjek, amíg képes leszek megszólalni, könnyeden meghajoltam.
- Részemről a megtiszteltetés.
Mivel nem voltam biztos benne, hogy is lenne teljes mértékben illendő, nemes egyszerűséggel és hősi elhatározással beszálltam. Még le sem ültem igazán, már beszéltem is. Hiába így hatékonyabb a feszültségkezelésem és a légcserém.
- Őszintén bevallom, hölgyem, meg vagyok illetődve, és ha vétenék az etikett ellen, az kizárólag ennek a számlájára írható.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Szomb. Dec. 03, 2016 10:17 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran

Erarstin előzékenyen arrébb vonta, hosszú ruhájának meglehetősen bő szoknyarészét, hogy a laer helyet foglalhasson a kisülésen. Ceirran megszólalására jóízűen kacagott. A kocsi eközben elindult ismeretlen célja felé.
- Kérem ne mentegetőzzék, Önök laerek mindig is kifogástalanul viselkednek, bármilyen környezetről is legyen szó. - Mosolygott tovább. - Remélem nem bánja ezt a kis kiruccanást, de ma valahogy nem volt kedvem a négy fal között tengődni, mikor ilyen gyönyörű időnk van. Ki nem hagynám a lehetőséget, hogy a portállugas elbűvölő kertjeit csodálhassam. Ön gyakran sétál arrafelé? Gondolom, mint művész lélek, szüksége van az ihletre, és úgy vélem az igazi színtiszta és teljes ihlet csakis a természettől származhat. Jómagam is művészet kedvelő volnék, de össze se hasonlítanám magam Önnel, vagy egyik dalnok társával.
- Ó, annyira örülök, hogy rátaláltam Önre! El se tudja képzelni mennyire kétségbe voltam esve, hogy sehol nem találok egy megfelelő kvalitásokkal rendelkező muzsikust. Természetesen szóba se jöhetett volna valami duda, vagy síp. Az ilyesmi egész egyszerűen nem illő a mi szalonjainkban. Bevallom kicsit tartottam attól, hogy egy ismeretlen és még nagyon fiatal dalnokot kérjek fel. De Ön, Ön egész egyszerűen tökéletes választásnak tűnik első ránézésre! Magas, fess, jóképű, a hangja már ez alatt a pár szó alatt elbűvölt, és szinte látom, ahogy hosszú ujjai pengetik a lant ezüstös húrjait. Elhozza a mi kis ünnepségünkre az igazi művészi, virtuóz zene adományát, ugye lehozza?
A kocsi egy könnyed, szinte ruganyos rándulással állt meg a portállugas egyik oldal bejárata előtt. Majd nyílt is az ajtó, ahogy a bakról lepattanó kocsis a jól betanított alkalmazott ügyességével és gyorsaságával kitalálta úrnője óhaját. Lenyitotta a lépcsőt és kisegítette Erarstin céhmesterné cérnavékony alacsony alakját.
- Kérem, legyen a lovagom erre a kis sétára. -
küldött újabb mosolyt Ceirran felé. - Ne aggódjon, nem lesz, hosszú, mivel még rengeteg tervem van a délutánra, többek között Önnel is. - Ceirran mintha kacsintani látta volna a fiatal asszonyt. - Ó, már alig várom, hogy meglephessem!
És már nyújtotta is karját, hogy laer kísérőjébe karolhasson.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Vas. Dec. 04, 2016 12:20 pm

Egy Dudás két csárdában

Így még nem telt el életemben tizenöt perc. Csak ültem, pislogtam, mint Holdalma, ha giliszta helyett cipőfűzőt kap reggelire, és akárhányszor nyitottam a szám, hogy megszólaljak, annyiszor fojtották belém a legelső hangkezdeményeimet, úgyhogy úgy szenvedtem végig az utat, mint egy orrsövényferdüléses kacsa. Háááp, csönd, háááp, csönd.
Úgy két perc után rájöttem, hogy a leg célravezetőbb, ha egyszerűen mosolygok és bólogatok. Nem volt megszokott technikám, de nem dicsekvésből mondom, rendkívül hamar magas szintre fejlesztettem.
Kicsit csalódottá váltam Erarstin úrnő végtelenül hosszúnak tetsző csicsergése alatt. Komolyan, a nőnek igazi operaénekesi tüdeje volt, kezdtem irigyelni. Viszont tény és való, jobban szerettem, ha nekem kell megdolgoznom a megbecsülésért, és a nagyra nyílt, csillogó, csodáló tekintetekért, úgyhogy lehangolt, hogy az útitársam már jó előre elbűvölte magát tőlem, anélkül, hogy két mondatot szóltam volna. Nos, ezt a délutánt ki kell bírnom, úgyhogy nagy levegő és mosoly Ceirran!
Egy örökkévalóság telt el, mire megállt a kocsi, és a zökkenés alkalmat adott, hogy végre én is közbeszúrjak valamit. Nem egy episztola lett, de azért jót tett szegény hallgatásba belesatynyult tüdőmnek, hogy végre megszólalhatok.
- Minden igyekezetemmel azon leszek, hölgyem, és...
És erre már ki is pattant a kocsiból, én pedig elfojtottam tragikus hősi mivoltomhoz illő sóhajomat, és kiszálltam. Épp csak szerettem volna megigazítani a lantom szíját, de Erarstin már le is csapott a karomra, mint kaptárfosztó a másnapos zoknira.
- Ezer örömmel. - préseltem ki magamból első megilletődöttségem után.
Rendben, összegezzük a helyzetet. Életem első nagy fellépési lehetőségének köszönhetően most itt vagyok egy alacsony növésű szépasszonnyal a parkban, aki miatt teljesen rendellenes szögben kell tartanom a karomat, hogy elérje, és akivel épp sétát készülök tenni egy regényes és poétikus kertben, ami egyébként tömve van Domhani polgárokkal. Már láttam is magamat egy felbőszült férj pisztolycsöve előtt, aki rögvest párbajra akar engem kényszeríteni, hogy mindenféle nyilvános sétafikálásokkal hírbe hoztam a kedves nejét. Durr, viszlát szép pályafutás, viszlát szegény Ceirran!
De azért fixen és letörölhetetlenül rögzítettem legudvariasabb mosolyomat az arcomon, és amennyire tehettem, kihúztam magamat, mert különben az átkozott lantheveder borzasztóan vágott derékban.
- Nem érdemlem meg, hogy ennyi időt pazaroljon rám, hölgyem. - mentegetőztem a lehető legalázatosabb hangon. - Nem szeretném elrabolni az egész délutánját.
És reménykedtem - bár sejtettem, hogy hiába-, hogy valami olyasmi megnyugtató választ kapok, mint " Persze, kedves Carason úr, épp csak a fogadással kapcsolatos legszükségesebbeket beszéljük meg, aztán ön szabad mint a madár...!". De persze elég biztos voltam benne, hogy nem úszom meg ilyen könnyen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Vas. Dec. 04, 2016 5:22 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran

- Pazarolni? - Erarstin egy pillanatra mintha megdermedt volna. Kék szemei hatalmasra tágultak és egy saltusi puska csövének könyörtelen pontosságával és merevségével tapadtak Ceirranra, ahogy a teljes döbbenet vonásaiba fagytak meg. - De kérem, kedves Ceirran uram! Ugye szólíthatom így? Szó sincsen arról, hogy pazarolná az időmet. Éppen ellenkezőleg, rendkívüli módon szórakoztat és elégedettséggel tölt el az Önnel töltött idő.
Időközben már be is léptek a laederrani kertekbe, ami érthető módon mindenki egyik kedvence volt. A gyümölcsöktől roskadozó ágak, színes, rnyas lugasokat borítottak az arra sétálók fölé.
-Kérem meséljen egy keveset magáról! Hogy lett dalnok? Melyik a kedvenc zeneműve? És melyik ballada hatja meg a legjobban? Milyen hangszeren tanult meg legelőször játszani? És ki tanította? Egyáltalán milyen az élet Laederranon? Ó, bizonyára csupa zene és mulatság! Úgy szerettem volna odaköltözni gyerekkoromban!
Erarstin ekkor igazán meglepő dolgot tett. Elhallgatott. És lelkesedéstől nagyra tágult szemekkel pillantott fel, hozzá képest égimeszelő lovagjára.
Alighanem választ várt előbbi kérdéseire.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Hétf. Dec. 05, 2016 6:48 pm

Egy dudás két csárdában

Hajjaj, Ceirran, most légy ügyes! biztattam magamat. Minden baljós sejtelmem ellenére udvariasnak és megnyerőnek kellett lennem, már amennyire erőmből tellett- eddig mindig volt elég amiből merítsek, de ki tudja, talán Erarstin valami trükkös, egó-tolvaj teremtmény, ami szegény-szerencsétlen laer muzsikusok önbecsülésével táplálkozik. Ennek ugyan eddig nem láttam jelét (továbbra is hibátlan kiadású, százszázalékos Ceirrannak éreztem magam), de jobb az óvatosság. Úgyhogy néminemű töprengések után így szóla az ifjú dalnok (vala).
- Nos, hölgyem... - kezdtem tekintetemmel a kavicsos utat követve. Nem mintha különösebben megilletődött lettem volna, de ha már parasztos származásomról kell értekeznem, jobbnak láttam, ha úgy teszek, mintha bántana, hogy mennyire mélyről jöttem. Dalnok mesterség és színészet: a különbség csak annyi, hogy az egyikben kevesebbet énekelnek.
- Tudnia kell, hogy a családom soha nem értett meg engem. Egyszerű földművesek voltak, és bennem a leggyengébb, álmodozó gyermekben csak a gondot látták. Túl szűklátókörűek és durvák voltak ahhoz, hogy a gilbara terméshozamán kívül bármi érdekelje őket. A művészetet nem tartották egyébnek, mint léha időpocsékolásnak. Alig voltam tizennégy, mikor apám kitagadott, és elűzött otthonról. -itt célszerűnek tartottam mély levegőt venni, már csak azért is, mert fogytán voltam az éltető áernek.
-  Dalnokká akkor váltam, mikor egy istalrini fogadós megszánt és alkalmazott, mint segédet. Hamar kiderült, hogy van érzékem a zenéhez, és patrónusom elintézte, hogy tanulhassak... nagyon sokat köszönhetek neki, de meg is harcoltam azért, hogy a Vadalmában elismert muzsikussá váljak. - vetettem fel a fejemet büszkén. Reméltem, hogy tekintetemben szilaj, öntudatos fény lobog, de kellett volna egy tükör, hogy ellenőrizzem. - Először fuvolán tanultam meg játszani.. tudom, hogy parasztos hangszer, de máig a kedvencem maradt.
Elérkezettnek láttam az időt, hogy látványosan kezdjek felengedni, miután gyóntam sötét és szomorú múltamról. és folytattam vala az elbeszélést
- Azt hiszem az Asmerion sagát kedvelem a legjobban, mindig is lenyűgöztek Liores hihetetlen erővel ábrázolt képei... Laederran pedig, ha megengedi a merész kijelentést, hölgyem, a legszebb minden világok között. Istalrin pedig még annál is csodálatosabb. Egyszer feltétlenül meg kell néznie, ha nem veszi tolakodásnak. Ha van fővárosa a művészeteknek, akkor egyértelműen Istalrin az. - itt egy picit eltöprengtem, és lepillantottam Erarstin úrnőre, közben bőszen kaparásztam magamban össze a legfellengzősebb szavaimat.
- Persze az Aladeras szigetek városai is rendkívül festőiek, különösen alkonyatkor megkapóak a bíborfénnyel futtatott smaragdszigetek. Ha festő lennék, biztosan Elanderion hátra költöznék - de egy muzsikusnak Istalrinon a helye...vagy pedig itt, Domhanon.
Elmosolyodtam, azzal a mosolyommal, amit a saját tükörképemnek szoktam fenntartani, és vártam, hogy mit fog szólni társnőm talán egy kicsit túlzottan is terjengős elbeszélésemhez. Ha minden laer muzsikus egyes számú példaképe, a nagy Liores felkelt volna sírjából, és végighallgatta volna ezt a tengernyi maszlagot, amit csak úgy felelőtlenül összehordtam, már régen egy féltéglával igyekezne zabkásává varázsolni a koponyámat. Persze valami lilás-vöröses massza lenne valószínüleg a végeredmény, de Liores sokszor és sok helyen írta, hogy rendületlenül hisz a csodákban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Hétf. Dec. 05, 2016 10:24 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran

Erarstin csendben hallgatta végig Ceirran monológját. A laer azonban tisztán halhatta, hogy néha-néha felsóhajt, ha azt az elbeszélés megkívánta, vagy éppen elrévedve hümment egyet-egyet.
- Ó, soha nem gondoltam volna, hogy vannak laerek, akiket nem érdekel a művészet. -sóhajtott fel végül Erarstin. - De tudja mit? Nem várunk tovább és most azonnal indulunk! - az alig háromnegyed Ceirrannyi úrnő most vasmarokkal szorította lovagja kezét és terelte céltudatosan vissza a hintó felé. - Kérem bocsásson meg, hogy arra kértem beszélje el élettörténetét. Nem tudhattam, hogy ilyen felkavaró lesz, de már belátom, hogy illetlenség volt tőlem. És mivel én kényszerítettem arra, hogy ilyen kényelmetlen emlékekhez nyúljon vissza kötelességemnek érzem kárpótolni Önt. Ó, igazán csak magamat vádolhatom. És nem, kérem ne is tiltakozzon Ceirran úr! Kellemetlenséget okoztam Önnek, és nem okolhatok mást, csakis saját magamat. Pedig édesanyám is mennyit mondta, hogy néha kotnyeles vagyok. - Erarstin szinte rá sem nézett a dalnokra, sokkal inkább úgy tűnt mint, aki magának beszél.
Rövid sétájuk alatt azonban így is messzire jutottak a portállugason belül, az apró hölgy ezt felismerve megszaporázta lépteit és Ceirrant szinte már úgy húzta maga után, mint apró elf gyerekek a csattogós szárnyú fa sárkány játékokat.
- De meglátja mit eszeltem ki magának! -pillantott hátra. Hirtelen jobb kanyar és egy apró fa híd következett, vidáman csobogó csermely felett, majd már látni is lehetett a vesztegelő hintót, bakján az ostorát fonogató kocsissal. Erarstin lassított és illendőbb tempót vett fel, miután kiértek a lugasok alól.
- Miltest, kérem! - a kocsis engedelmesen pattant le a bakról és nyitotta az ajtót, épp időben, hogy az úrnőnek még csak lassítania se kelljen, ahogy beszökellt kényelmes hintójába. Ceirranak újfent a kisülésen mutatott helyet.
- Ígérem nem megyünk messzire. - mosolygott Ceirranra.- De kérem addig se lessen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Szer. Dec. 14, 2016 11:53 pm

Egy Dudás két csárdában

Hirtelen bevillant, hogy mi hiányzik Erarstin életéből: egy kutya! pici, szőrös, aranyos, lehetőleg selyemszőrű, fehér. Valami olyasmi, aminek gügyöghet, és sétálhat vele a parkban. Sokkal egyszerűbb és kevésbé fáradtságos, mint megtermett, vagy legalábbis határozottan nyúlánk laer dalnokokat rángatni ide-oda, egy zsebtornádó sebességével és lendületével. Csodálkoztam, hogy a hölgy által diktált tempó nem csapott szerencsétlen legyeket a szemembe, de bban biztos lehettem, hogy a menetszél jelentősen újrafésült.
Igazán örülnék, ha heroikus magabiztossággal és könnyed megvetéssel állíthatnám, hogy nem vagyok hiú. Azonban ez az egyetlen, és épp csak kissé kellemetlen vonásom letagadhatatlan, és eszem ágában sincs mentegetőzni miatta. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy hiúságomat meglehetősen sértette, hogy neves dalnokból papírsárkánnyá degradáltak. Úgyhogy igencsak hálás voltam, mikor végre lassítottunk.
Hintó pipa, kocsis megvan, lovak a helyükön. Igazából nem lepett volna meg, ha idő közben kereket oldanak. Miközben azon töprengtem, mire is volt jó ez a villámlátogatás a parkban, Erarstin már be is pattant a hintóba, én meg egy lopott sóhaj után utána másztam.
Ne lessek. Hát... ez remek. esetleg bújjak is el az ülés alá, és befogott füllel fennhangon trallalázzak? Nyugalom, Ceirran, nyugalom, Túlreagálod. Ez életed nagy lehetőséged, és lehet, hogy a munkaadód picit szeszélyesnek tűnik, de ha nagyon-nagyon belegondolsz, egészen bájos módon. Sőt, talán egészen költői jellem! Úgyhogy mosoly és csukd be szépen a szemed, amíg el nem zötykölődünk a frászkarikába.
Úgyhogy becsuktam a szemet. Sötét lett, és ennek nem örültem. Főleg, mert elfelejtettem a lantomat oldalra vetni, mikor leültem, és a keményfa test jelenleg mozdíthatatlanul ékelődött a rekeszizmomba. De azért engedékenyen elmosolyodtam, és szóltam vala:
- Ünnepélyesen ígérem, hogy nem nézek fel, amíg asszonyom nem kegyeskedik feloldani a tilalmát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Pént. Dec. 16, 2016 8:25 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

Erarstin tündéri mosollyal jutalmazta Ceirran készségességét, bár az már nem láthatta mert addigra már épp becsukta a szemét.
A hintó most se zötykölődött sokáig, az úrnő pedig szinte csak magának beszélt a fogatról, üléshuzatról, szerszámról és Miltest kiváló kocsisi képességeiről. Láthatólag, Ceirran számára azonban csal hallhatólag, most nem várt válaszokat. Bizonyára úgy gondolta útitársának koncentrációra van szüksége, hogy szigorúan tartsa magát ígéretéhez, ezért nem is kérdezgette.
Majd a hintó lassított és a már tapasztalt elegáns ringatózással megállt.

-Még nem nyithatja ki a szemét. De ne aggódjon majd én segítek kiszállni.
Ceirran a érezhette ahogy a kocsi felfüggesztése egy pillanatra meginog az apró hölgy mozdulatai nyomán. Majd egy puha, ámde hideg és meglehetőst apró kéz simult Ceirran kezére.
- Jöjjön! - bíztatta Erarstin hangja. Keze megszorította Ceirranét, és biztos pontul szolgált az enyhén ingadozó hintó elhagyásához. - Kövessen! Már nem sok. - Ezzel újra szokott tempójára gyorsított, de alig tíz lépés után lefékezett.
Zárkattanás, ajtócsengő.
- Üdvözlet Hölgyem!- Enyhén karcos bariton hang, valahonnan Ceirrantól balra. - Látom vendéget is hozott ma.
- Most már kinyithatja a szemét. -hallatszott Erarstin lelkesedéstől remegő hangja.
Ceirran furcsa helységben találta magát. Vele szemben, mélyzöld filcanyaggal borított pult, egy ósdi pénztárgéppel. A pult mögött hasonlóan zöld függönnyel borított fal, és körbe mindenütt polcok, fel egészen a plafonig, roskadásig rakva a legkülönbözőbb anyagok hosszú rőfjeivel.

-Ferdin mester -szólt Erarstin, kék szemét le sem véve a dalnokról.- remélem holnapig el tud készíteni nekünk egy, a bálomra illő öltözéket az Úrnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Csüt. Dec. 22, 2016 10:19 pm

Egy dudás két csárdában

A városi tanácsok szeretnek fákat ültetni az utcákra. Bizonyára azért, hogy legalább az illúziója meglegyen az élhető környezetnek - más kérdés, hogy szegény, csenevész, nyüzüge ropifákat a civilizáció rusnya vasrácsaival vonják körbe. Szeretném hinni, hogy ezt azért teszik, hogy a neveletlen kaptárfosztó kölykök és a még neveletlenebb részeg honpolgárok inkább azt öntözgessék, de valószínűbb, hogy csak kordában akarják tartani a vad és minden bizonnyal vérengző természetet, ami rácsok híján az első adandó alkalommal kitörne, kérlelhetetlen, polipcsáposan-fojtogató gyökerei pedig idős asszonyokat szednének áldozatul. Nem is beszélve az elszemetelt falevelekről és makkokról. Szóval, oda akartam ezzel eljutni, hogy ezek a kicsellózott fák trükkös tekervényezéssel nőnek a vasrácsok közt, derekuk néha elegáns derékszögbe hajolva, csakhogy elférjenek.
Pont mint én!
Mert persze az egész allegória rám és a figyelmesen a vesémbe ékelődött lantomról szólt. Merem remélni hogy ez úgy másfél mondat után nyilvánvalóvá vállt. Jelenlegi állapotomban csak annyiban különböztem egy átlag fától, hogy józan pillanataim azon részében, amikor nem kellemetlen helyzetemmel foglalkoztam, a monotonitás nehéz, álmosan-ólmos kezét éreztem a vállamon. És az Égire mondom, bitang nehéz volt.
Erarstin csevegett, csipogott, csilingel, csivitelt és még számos cs-betűs egyirányú hanghatást produkált bravúrosan, de félmondatonként menthetetlenül elveszett számomra az egész értelme. Már ha egyáltalán volt. Alapvetően kedveltem azokat az embereket akik el tudtak álmosítani, mert ebből egyenesen arányosan következik, hogy ugyan az az illető, egyazon pillanatban nem tudott idegesíteni is. Úgyhogy a sötét kocsiút végére kezdtem egészen meghitt barátsággal gondolni reménybeli-jövendő patrónusomra.
- Hála az Éginek...- szaladt ki halkan a számon, mikor megállt a hintó, és mertem remélni, hogy Erarstin annak tudja be az egészet, hogy örülök a cél közelségének.
Odáig minden rendben is volt, hogy megálltunk. Juhéj, háromszoros hurrá Miltestnek és brilliáns fékezési kvalitásainak! De, akárhogy is halogattam volna a dolgot, bizony le kellett szállnom. Erarstin úrnő szokásos lelkes közvetlenségével ragadta meg a kezemet, és hirtelen rájöttem, hogy rémisztően emlékeztet az én jó öreg Kampómra, leszámítva, hogy szerencsére egy jólnevelt társaságbeli hölgy nem ráncigálhatott ki a kocsiból a grabancomnál fogva.
Óvatosan fogtam a kezét, mintha törékeny üvegholmi lenne, és igyekeztem nem elbotlani minden kiálló kődarabban. árnyék vetült ránk, úgyhogy tudtam, hogy épület előtt vagyunk, de, hogy miféle, arról fogalmam sem volt.
Ajtó, küszöb (Auh, kssz...!), ajtócsengő. És végre valahára kinyithattam a szemem. Ha már itt voltam, az államat is leejtettem, csoda, hogy nem csörrent a kövezeten.
Mély levegő, mély levegő, nyugalom, Ceirran..
körbefordultam a sarkamat használva tengelyként, és rácsodálkoztam a hihetetlen mennyiségű finom kelmére. Saját ruháimat a piactéren vettem mindig, egy öreg, megbízható laer rőföstől, de ilyen holmikat nála sem lehetett látni. Áhítatosan léptem egy polchoz, és már épp megérintettem volna egy királykék alapon ezüstmintás anyagot, amikor észbe kaptam és visszahúztam az ujjaimat.
- Aszlagselyem? - leheltem, mintha templomi oltárszentség előtt álltam volna.
Erarstin rendelésére olyan gyorsan pördültem meg, hogy majdnem elvágódtam. szerettem volna mondani, hogy "Asszonyom, ezt igazán nem fogadhatom el", de életemben talán harmadik alkalommal nem jutottam szóhoz. Egyszerűen és keresetlen mozdulattal meghajoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Vas. Dec. 25, 2016 10:52 am

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carason

- Bizony, jó uram. - A szabó mester végtelenül gyengéd és szinte apai szeretettel átszőtt mozdulattal emelte le az akkurátusan feltekert anyagot. - Látom jó szeme van hozzá. Bár, ez Önökkel Laerekkel, szinte veleszületett dolog. De engedje meg, uram, van itt olyan ami jobban illene Önhöz.
Ezzel gyorsan vissza is tette a maga rekeszébe a színjátszó kékben pompázó anyagot. Átlépdelt a szemközti polchoz és leemelt egy első pillantásra feketének látszó anyagot. Szintúgy aszlagselyem volt, de ha lehet még puhább, és ahogy a kirakati ablakok fénye rávetődött láthatóvá vált igazi, mélybíbor színe.
- Úgy vélem ez sokkal jobban illene az Úr hajához, szemei színéhez és nyurga alakjához. - legöngyölt egy keveset, hogy a dalnok végig simíthasson a finom anyagon. - Sőt már tudom is, hogy melyik lenne a mellény anyaga. A felöltő .... a felöltő pedig...hm.....Ugye nem bánná az Úr ha kivételesen flabadorai gyapjút használnék hozzá? Meg is mutatom, hogy eloszlassam a kételyeit.
A szabó már szinte repült is egyik kezében még mindig az aszlagselyem köteget szorongatva. A pult mögé tért be, egy hátsó helységbe.
Erarstin mindeddig szó nélkül állt és szelíden mosolygott a dalnok meglepettségén.
- Remélem sikerült meglepnem. - kuncogott- De ha megbocsájt, most távoznom kell, rengeteg dolgom van még a szervezéssel. Holnap reggel jöjjön ide vissza, úgy tíz óra körül, hogy átvegye az elkészült ruhákat. A költségeket természetesen én állom, emiatt ne aggódjon. Utána térjen be hozzám, hogy megszemlélhessem, és ne felejtse a lantját se, szeretnék egy kis bemutatót hallani Öntől. Nem, ne aggódjon, nem kételkedem tehetségében, de ez szokásom. A holnapi viszont látásra, Ceirran!
Majd kilejtett az ajtón. Ceirran még láthatta, ahogy felszáll hintójára, majd az könnyedén megindul.
A szabó is nem sokára visszatért, hatalmas kötegnyi fekete anyagot cipelve.
-Megfelel uram? -láthatólag meg se lepődött, hogy Erarstin időközben elment.-  Amennyiben nem, kereshetünk másikat.
Majd lekapta mérőszalagját nyakából és apró ceruzát és noteszt húzott elő mellénye zsebéből, hogy levehesse Ceirran méreteit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Hétf. Jan. 02, 2017 11:41 pm

Egy dudás két csárdában

- Gyönyörű.. -
álmélkodtam teljes önkívületben az alvadt-rózsalekvárhamu színű anyag láttán. Na, most hogy mentsem a saját irhámat, le kell szögeznem, hogy az adott pillanatban én közelebb jártam az alvajárás tradicionális állapotához, amikor még egy göcsörtös burgonyabogyóról is képes vagyok a beszüremlő jelenések hatására elhinni, hogy harmatos szemű őzike, semmint a normális, racionális ébrenléthez, amiben az emberek általában leledzenek egy szabónál. Olyan szinten összemosódott ott és akkor előttem a jelen pillanat és kedvenc nagy eposzaimnak udvari jelentei, hogy azt sem tudtam volna megmondani pontosan, hogy ki Ceirran, ki a király, ki a boltos, és hova lett a sárkány.
- Persze, persze, tökéletes lesz...- hebegtem teljesen megilletődve. Persze fogalmam sem volt, hogy épp valami anyagról kell döntenem, vagy arról érdeklődtek, mustárral eszem-e a gurgalmakompótot, vagy köményes-mandulás szósszal. Megráztam a fejem, csak, hogy kitisztuljanak végre a gondolataim.
Erarstin alig fejezte be az invitálását, újra megjött a hangom. Gondolkozás nélkül, természetes könnyedség helyett inkább őszinte, izgatott örömmel hajoltam meg. Nem kellett azon törnöm a fejem, hogy a bőséges kínáltból melyik mosolyomat kapjam elő, most csak a hálás Ceirran volt a színen, senki más.
- Lekötelez, hölgyem. Mélységesen lekötelez és tartom végtelen szerencsémnek. - hadartam lelkesen. - Nem fogok elkésni.
Figyeltem, ahogy felpattan a hintóra, és ahogy Millest és a teljes hóbelebancia elporoszkál a naplemente felé.
Lett egy patrónusom, kapok egy rend új ruhát, felléphetek egy nagy társasági eseményen, és úgy általában a világ aranyos-bolyhos-kiskutyaszemű hellyé változott. Az öröm úgy csapott le rá, mint egy éhes bagoly a keszekászra, s most arra készült, hogy a kelleténél jobban megropogtasson. Nem aggódtam sem a holnapi jelenés miatt, sem a nagy fellépés okán - egyenlőre. Jelen pillanatban inkább attól kezdtem tartani, hogy a váratlan pozitív eseményáradat során valami érthetetlen gyógyászati anomália okán összementek a bordáim - vagy legalábbis jobban szorítottak, mint szoktak. Reméltem, azért a mellény rám fog még jönni.
- Tökéletes lesz. - eszméltem fel, mikor a szabó végigvonultatta előttem az anyagokat. Kivételesen nem merészkedtem volna tudtára hozni, hogy jobban szeretem a kevésbé harmonizáló dolgokat, hátha a végén addig fojtogatna a mérőszalaggal, amíg jobb belátásra nem térek.
Miközben a méreteimet vette le, én már a másnapon gondolkoztam. Mi a poklot fogok énekelni? Mert nem biztos, hogy Erarstin úrhölgy a Trech kapitány-féle szabadszellemű változatát szeretné hallani, a hegylábon lakott a babám, hejj! kezdetű dalnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Csüt. Jan. 05, 2017 7:45 pm

Időközben sötét felhők gyűltek Domhan eddig virítóan kék egére. Így aztán Ceirrannak borult időben kellett haza térnie, miután a szabó befejezte a méricskélést és azonnal neki is állt munkájának.
A rossz idő azonban másnap reggelig is kitartott. Sőt, rá is tett egy lapáttal. Az vaskos esőcseppek monoton kopogása ébresztette laer dalnokunkat.
A földszintről már felszűrődtek a szokásos reggeli zajok. Arrébb tett székek, sípoló teáskanna, halkan csörömpölő edények. Azonban még korán volt, Ceirrant nem fenyegette a késés veszélye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Szer. Márc. 15, 2017 11:28 am

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

Ferdin mester üzlete már nyitva volt mikor Ceirran megérkezett. Bár a 'Nyitva' tábla még nem lógott kint, de az ajtón keresztül is láthatta, hogy az üzletben égnek a lámpák és a szabó is ott tevékenykedik a pult mögött.
Mikor Ferdin mester meglátta az ajtónál kukucskáló laert, ott hagyta munkáját és szélesre tárta az ajtót a dalnok előtt.
- Szép jó reggelt kívánok Uraságodnak! - Szélesen mosolygott, bár a szeme alatti karikák elárulták, hogy nem aludt az este. - Már vártam, tessék csak beljebb fáradni. - Ezzel utat engedett Ceirrannak. - A hátsó helyiségbe, kérem. Ott tudja felpróbálni, bár nem hiszem, hogy bármiféle igazítást kéne eszközölnünk. Tudja, számomra mindig öröm ilyen jó kiállású és fess fiatalembereknek ruhákat készíteni, szinte garantált siker élmény és néha még engem is meglep milyen jó munkát végeztem.
A függönnyel lezárt szobában tényleg ott állt egy fogas, rajta Ceirran vadonatúj ruházata. Ing, mellény, felöltő és pantalló, mind-mind szinte kérlelték új gazdájukat, hogy vegye fel őket. Egy távolabbi fogason egy fekete köpeny lógott, alján vörös hímzett minta indázott. A köpeny alatt egy vadonatúj karabőr cipő is állt, fényesre pucolva.
- A méltóságos Asszony bátorkodott beszerezni önnek egy új lábbelit is, ahogy látja, és elküldette hozzám. De ezt inkább csak a bálon vegye fel, nagy könnyelműség lenne a sáros utcán összekoszolni. -A mester leakasztotta nyakából a szabó centit és egy fiókos asztalra hajtogatta. - Nyugodtan, öltözzön át, én addig kint várok. A sarokban talál tükröt az Úr. - Ezzel ki is lépett a szobából, és szorosan összehúzta maga mögött a függönyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Csüt. Márc. 16, 2017 11:06 am

Egy dudás két csárdában

Normális esetben kimondottan kedvelem az esőt. Az égen gomolygó, éhes farkasokat idéző sötét felhőket, a vizes faleveleket táncoltató hideg, barlanglehelet szerű szelet, az esőcseppek ezüsthangú trilláját. Örök ihletői egy Laer dalnoknak.
Most viszont az összes trillával és ezüstbarlangcsiviteléssel a fenébe kívántam őket. A Geliartól Ferdin mester üzletéig az egész út úgy telt, mint egy gátfutó verseny, vagy különösen veszedelmes mocsárjárás. Cirádás szitkokat szórva szökelltem egyik érme nagyságú száraz foltról a másikra, érzésem szerint kilométer széles pocsolyaóceánokon repülve át. Minden erőfeszítésem és vízriasztó átkom ellenére lábszárközépig apró sárpettyek díszítettek, és mivel a köpeny is kezdte feladni az egyenlőtlen harcot a kíméletlen elemekkel szemben, kimondottan ázottveréb kinézetem lett.
- Elnézést, hogy összecsöpögtem a küszöbét. - Üdvözöltem bűntudatosan a nagyszerű Ferdin mestert, amint bebocsájtást nyertem a szentélybe. - Remélem nem várattam meg nagyon.
Ahogy a hátsó helyiség felé vezettek, igyekeztem minél kisebb beltengereket képezni a padlón. Nem tagadom, a vártánál még nagyobb örömmel töltött el a tudat, hogy végre átöltözhetek.
Végül szembekerültem Ferdin mester műremekével, és egy pillanatra elfeledkeztem az esőről, a mai estélyről, sőt még áldatlan állapotomról is. A jó kiállású és fess fiatalemberre szabott öltözék pontosan úgy nézett ki, mint amilyet az életbe nem engedhettem volna meg magamnak. Légzésem felgyorsult és úgy meredtem a műremekre, mint egy éhes kétéves a csokoládéhabos, négyemeletes, arany gyöngyökkel díszített születésnapi tortára. Amit nyilván nem neki, hanem a város céhtanácsának vezetőjének szántak.
- Ez egyszerűen tökéletes! - tört ki belőlem egy elbűvölt sóhaj. - Maga egy vérbeli zseni, Fernid uram!
Aztán magunkra maradtunk. Én és a fejedelmi öltözet. Egy pillanatra furcsa érzés fogott el: mintha ruhák helyett valami, nagy, fenséges szörnyeteg várakozna rám a szoba túlfelében. Bíborfekete pikkelyekkel, arany szemekkel, vörös, hímzett indamintákkal. Minthogyha le kéne győznöm egy sárkányt, hogy aztán megnyúzhassam és magamra öltsem a bőrét.
Felhőtlen örömöm úgy olvadt el, mint szomjas saltusi zsoldja egy pénteki estén. Tűzkeresztség ez, a javából, Ceirran. Úgy éreztem, ha felöltöm ezeket a ruhákat, akkor már nem leszek ugyan az a gondtalan, hebehurgya dalnok a Geliarból, aki eddig voltam, és hirtelen nem voltam benne biztos, hogy akarom-e ezt a változást.
Öt percig néztem ázottan, halkan csöpörészve farkasszemet a ruhákkal.
- Hát legyen. - szűrtem a fogaim közt elszántan és lecsatoltam a nyakamból a köpenyt. - Gondolom én sem úszhatom meg az életemet harcok nélkül.
Pár perccel később már egy másik Ceirran állt a tükör előtt. Még kellett egy kis idő, hogy barátkozzunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Vas. Márc. 19, 2017 9:36 am

Egy dudás két csárdában... - Ceirran Carasson

Mikor Ceirran végül kilépett a függöny mögül, Ferdin mester magában hümmögve és motyogva, körbeforgatta a dalnokot, megnézte minden szögből és különböző távolságból, majd végül egy záró hümmentéssel elégedetten hátralépet.
- Abban azt hiszem uraságod is egyetért velem, hogy igazán szép munka lett. Ha a jövőben bármi panasza lenne, vagy igazítani való, nyugodtan jöjjön, és azonnal megcsinálom. Más szabókkal ellentétben én garanciát vállalok a munkáimért. - A 'más szabók' megemlítése után a mester kicsit feljebb szegte, borotvált, de kövérkés állát.
- Ha uraságod menni készül, előbb legyen szíves és adja oda a cipőket, hogy becsomagolhassam. De természetesen a ruháit is visszaveheti, ha szükségesnek találja. Az eső ugyebár... - Majd gyors pillantást vetett az utcára az ajtó ablakain át. De az eső ettől még nem múlt el, kitartóan csöpögött tovább. - Az esthez pedig sok sikert kívánok az Úrnak. - Egy utolsó, szívélyes mosollyal végül elbúcsúzott Ceirrantól.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Vas. Márc. 19, 2017 10:00 pm

Egy dudás két csárdában

Álltunk a tükör előtt. Én az egyik oldalon, a rendkívül elegáns, nem tolakodóan, de tagadhatatlanul megnyerő küllemű Ceirran a másikon. Egy "Találd meg a tíz különbséget" címszó alatt futó laer kocsmai versenyen előkelő dobogós helyezést értem volna el, ha valaki felszólít, hogy itt és most vessem össze ezt a foncsordalnokot a korábbi rongyossal.
Úgyhogy álltam magammal szemben, a különös, hűvösen távolságtartó tekintet lőtávjában és beismerem, lenyűgözve figyeltem az új ének fejedelmi tartását, remek kiállását. Mintha egy főnemessel néznék farkasszemet, akit épp most kapott kissé bosszantó híreket arról, hogy valami földönfutó, csóró laer bárd megette az összes opálbogyós pitéjét. Biztos ami biztos, tettem egy óvatos lépést hátra, el a tükörtől.
A túloldali Ceirran még mindig méregetett azzal a hideg, fensőbbséges nézésével. Felvetette a fejét és szólott vala.
- Dappa-diridapp, ti-ra-ppa, tara-dip-dap-diridap, ti-tap-to?
A rövid dallamot lezáró félszeg mosoly megnyugtatott. Huh, ez mégis én lennék.
Nem szabad, hogy ez a ruha megszálljon téged, Ceirran. Figyelmeztettem magam felelősségteljesen, miközben pár ugrándozó tánclépést mutattam be a tükör előtt. menni fog ez kérem, csak ne felejtsem el időnként ellenőrizni magam, hogy nem változtam-e véletlenül koronaherceggé.
Ferdin mester vizitjét ennek szellemében már dagályos jókedvvel fogadtam, és az öreg minden szavával készségesen egyetértettem, illetve biztosítottam róla, hogy őt, mint egyedüli mintapéldányát a művészszabóságnak nem lehet egy kalap alá venni holmi fércelőmesterekkel. Mivel uraságom menni készült, átadtam a cipőket, és elmerengtem az eső és a ruha kérdésén. A gond csak az volt, hogy innen egyenest már a raportra akartam indulni, és mi tagadás, elég furcsán venné ki magát, ha bekéredzkednék mondjuk az őrbódéba, hogy bocsánat, kedves házőrző legények, de legyetek kedvesek kifáradni az esőbe, mert én most épp elf császárrá vedlenék át. Köszönöm.
Elvégre nem ugorhatok be egy bokorba a palotaparkban, hogy pár mókus szíves társaságában  tegyem magam szalonképessé.
- Nos...--köszörültem meg a torkomat. - Azt hiszem a legbölcsebb az lenne, ha kivételesen bérelnék magamnak egy kocsit...  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Hétf. Márc. 20, 2017 7:01 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

Ceirrannak szerencséje volt, mivel alig lépett ki a bolt ajtaján, mikor egy üres konflis ügetett el mellette. A kocsis lassított, majd megállta a laer intésére. Ceirranak szerencséje volt, ugyanis a kocsis éppen egy Erarstin házához közeli palotához ment, ahol pontban tíz órakor kellett felvennie egy utast, így Ceirrannak nem kellett teljes árat fizetnie a fuvarért, és a kocsis is szerzett egy kis plusz bevételt.
Erarstin kúriájának kapuőrei is visszahúzódtak őrbódéjukba, és még ahhoz se vették a fáradtságot, hogy köszönjenek, csak biccentettek a laernek. Szerencsére a kaputól nem volt különösebben hosszú az út a főbejáratig, amit mellesleg elég nehéz lett volna eltéveszteni, a hatalmas, timpanon szerű építmény és művészi pontossággal futó fürtös virágokkal dicsekvő oszlopoknak hála. Ceirrannakmég kopognia kellett, mikor egy fiatal, de méltóságteljes komornyik egy halk köszönéssel kitárta az ajtó és beljebb tessékelte. Hatalmas előcsarnok, lépcső, szőnyeggel burkolt folyosó, színes szalon, folyosó, játékterem, másik szalon, újabb folyosó, három szoba egymás után és végül megérkeztek egy szépen faragott kékfa ajtó elé. A komornyik kettőt koppintott, majd egy kimért fejbólintás után magára hagyta Ceirrant az ajtó előtt.
A laernek töprengeni se maradt ideje, mivel egy harmincas évei elején járó komorna már beljebb is tessékelte egy finom mosollyal. Erarstin úrnő saját budoárjában találta magát. De kiscicák és hintázó hölgyecskék helyett a falakat ritka élénk erdő-mező képek díszítették.
- Áh, kedves barátom, hogy örülök, hogy újra látom! - Erarstin úrnő a fésülködő asztalánál ült, az ajtónak éppen háttal, de tükrében még így is jól látta Ceirrant. -Milyen elegáns! Jöjjön közelebb kérem, hadd nézzem meg jobban. - Erarstin a laer felé fordult, barackszín háziköntöst viselt, szorosan megkötve. Haja vége még kissé nedves volt, feltehetőleg nem régen végzett hajkoronája megmosásával. - Kérem nézze el, nekem, hogy ilyen hanyag öltözetben jelenek meg Ön előtt, de tudja nagyon sok ma a dolgom és ha pár teendőmet egyszerre időzítem egy kis időt takaríthatok meg magamnak... Ó, Ön tényleg igazán fess! Szinte kedvem van felkérni egy táncra. De ha nem is most, majd az este folyamán - kacsintott.- De most legyen inkább olyan kedves és énekeljen nekem, amíg Riendel segít előkészíteni a hajamat.
// A fuvar 4 aranyba került //

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Szer. Márc. 22, 2017 11:44 pm

Egy dudás két csárdában

Fene mód zavarban voltam. Már legalábbis az első pár pillanatban. Alapvetően engem úgy neveltek, hogy más privát, saját kis zugát tiszteletben tartsam, ne törjek be, ne nézelődjek, ne lopjam el a titkos helyeken eldugott pitemaradékot. Így elnézve a fényűző, erdőkkel-bokrokkal bőven kidekorált budoáron, kétségesnek tűnt, hogy található lenne valamelyik szekrény mögött némi jobb időkre eltett süteménykészlet. Pedig hirtelen nagyon megéheztem. Meg is szomjaztam, ami azt illeti. Emellett zsibbadtak a végtagjaim, a tarkómon minden szőrszál az égnek meredt, és még a bal fülem is viszketett. összeesküdött ellenem a természet.
Szerencsére kiderült, hogy Erarstin úrnő ért a feszültség oldásához... ezzel párhuzamosan zavarba is tudja hozni a szerencsétlen delikvenseket, mintegy fél szívdobbanásnyi szintidő alatt. Még jó, hogy a fess, kitűnő táncpatnernek tűnő dalnokok kiemelkedő önuralommal rendelkeznek.
Patrónusom felkérésén kicsit meglepődtem, és különös módon üzleti lehetőségek tucatjai ötlöttek fel bennem. Hajszobrászat laer muzsikus ihletésével? Természetesen iszonyat drágán? Hmmm..." Hajköltemények - garantáltan dús, fényes és dallamos eredmény"?
Ezen még dolgoznom kell.
Mindenesetre leakasztottam a lantomat a hevederről, és mivel leülni nem mertem volna, úgy ahogy voltam belecsaptam a húrokba. Illetve csaptam volna. a gond csak az volt, hogy az elmém bizarr, gonosz kis játéka folytán csak a Khendrick kapitány féle dalocskák jutottak eszembe ( "Mosónő volt a babám trallala, feltűrte a szoknyáját a patakba..." és társai), amik lehet, hogy egy oldottabb este végén sikerre számíthattak a Geliarban, de jelen pillanatban nem tűnt jó ötletnek. Úgyhogy egy pillanatnyi habozás után elővettem az aduászt, és belekezdtem az Asmerion saga első énekébe.
Miközben az ismerős, mélyen szeretett sorokat daloltam finom átéléssel, a húrok pedig szinte automatikus készségességgel ugrottak az ujjaim alá, gyorsan kiötlöttem még négy-öt finom úrihölgyeknek is megfelelő dalt. Hogyha ennyi idő alatt sem készülne el Erarstin úrhölgy hajkoronája, nos... Megvolt a tervem.
Ha a "Szőlőindán teremnek az álmok" című rövid ballada végére is volt még mit hajszobrászkodni, óvatosan előhúzom a fuvolámat. Úgyis kímélnem kéne a hangomat az estére, nem?
Úgyhogy ha minden kötél szakad, belekezdek a legszebb melódiába, amit ismerek: A Laer szelekbe.
Nos, meglátjuk milyen fogadtatása lesz pórias hangszerváltásomnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Pént. Márc. 24, 2017 5:49 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

Erarstin úrnő átszellemülve hallgatta Ceirran dalát, még lassan bólogatott is az ütemre ezzel lényegesen megnehezítve a komornája dolgát aki éppen a haját rendezte. Erarstin haja lassan készült, előbb teljes hosszában kifésülték a majd három láb hosszú hajzuhatagot, majd illatos hajkencékkel végig dörzsölték minden tincsét, ezután egy második fésülés is következett és legvégül egy közel hajókötél vastagságú fonattá rendezték, amit kék csomóval fogtak össze a végén. Mindez azonban csak az első két dal idejét töltötte ki, a fuvola szó alatt már mindkét hölgy tágra nyílt szemekkel csodálta a laert.
- Ó- először csak ennyi hagyta el Erarstin ajkát, majd lelkes tapsba kezdett. - Barátom! Szavakat se találok. Ha előbb tudom, hogy ilyen tehetség van ebben a városban bizony már rég meghívtam volna. Talán a téli mulatság is nagyobb sikert aratott volna... - Erarstin hirtelen felpattant és Ceirranhoz lépett, apró fehér kezeit Ceirran fuvolát tartó kezére tette. - Kérem, igen most már kifejezetten kérem, hogy játsszon nekem és a vendégeimnek az est folyamán. - Tekintetét Ceirran szemébe fúrta, ami teljesítmény, ha a laer és az apró hölgy magasság különbségét figyelembe vesszük. Majd rádöbbent, hogy milyen zavarba ejtő is az amit csinál és hátrébb lépett.
- Barátom, Ceirran, örökre lekötelezetje leszek ezért a dalért, de kérem bocsásson meg teendőim szólítanak és így most egy ideig nélkülöznöm kell a társaságát. Amennyiben már nem szeretne hazamenni a rendezvény kezdetéig, amit teljes mértékben megértek, mert ilyen cudar időben ugyan kinek lenne, biztosíthatunk önnek egy vendégszobát, ahol pihenhet, gyakorolhat, kedve szerint. Bármelyik alkalmazottunk szívesen körbevezeti a házban, a könyvtárban is nyugodtan böngészhet, és külön engedélyemmel a konyhából is elcsenhet, amit csak szeretne. Csak a szakácsnővel vigyázzon, heves természet. Természetesen ha hazamenne, vagy van még valamilyen elintéznivalója, rendelkezésére bocsájtom az egyik kocsinkat, használja kedve szerint.
- De most már igazán fel kellene öltöznöm -
Mosolygott Ceirranra jelzésképpen. - Aztán nehogy elkéssen! Kereken öt órakor kezdődik a rendezvény.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Hétf. Márc. 27, 2017 11:28 pm

Két dudás egy csárdában

Nem vagyok az a fajta laer, aki féltékeny saját magára.
Ha nemesi család sarja lennék, ezt vésetném a hatalmas, hófehér márvány kandallóm felé (oldalt gyümölcsfa alakúra faragott támpillérek, a kandallópárkányon két keresztezett vívókard, ahogy illik). Vitathatatlanul jobb és őszintébb jelmondat, mint azok, amikkel eddig volt szerencsém találkozni. Hűség, szabadság, kard, vér, vár, erős, bátor, satöbbi. Írd cetlire, dob kalapba, és húzz ki hármat: tadaamm! Kész is a hibátlan, fellengzős és kellőképpen ostoba családi mottó. Fogadni mernék, hogy a legtöbben így csinálták. Sőt, lehet, hogy a családi ezüstnemű között őrizgetnek a nagyobb családok egy-egy nagy, ezüst "hitvalláshúzó" medencét.
Erarstin úrnőt inkább nem akartam megkérdezni erről, főleg ha már ilyen mélységesen meghatotta a Laer szelek. vagy nem tudom. Mindenesetre nagyon kedves volt, még ha bitangul zavarba is sikerült hoznia.
A felajánlott vendégszobát szíves örömest elfogadtam, hogy "rendbe szedjem magam". Igazság szerint el sem tudtam képzelni, hogy a fenébe tudnám kivitelezni. Ennek a ruházatnak még egy ráncát is csak az írásos engedélye után merné kisimítani. Úgyhogy egyetlen szent célom nem volt más, minthogy rekreációs céllal durmoljak egy jó kiadósat a nagy esemény előtt.
Azért biztos ami biztos, hogy azt a lakályféle alakot (inas? komornyik?) megkértem egy órával a nagy esemény előtt legyen oly drága, és ébresszen fel. Ha kell háromszor is.
Semmit sem hagyhatunk a véletlenre
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Kedd Márc. 28, 2017 8:50 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

Ceirran igazán jól tette, hogy megkérte az egyik alkalmazottat, hogy időben ébressze fel, mivel így esélye sem volt elkésni, valamint a vita is belefért az időbe a lakájjal, aki ragaszkodott hozzá, hogy kivasalhassa Ceirran alvástól gyűrött ruháit. Ehhez azonban le kellett volna vennie őket.
Végül is rendeződtek a dolgok és még a lant hangolás, hangszál bemelegítés, torok köszörülés és a tükörben való öncsodálás is belefért az időbe. Ceirran negyedórával a bál kezdete előtt érkezett le a földszintre, a nagy esemény helyszínére.
A bálnak két nagy termet, több kisebb szalont és a kertet nyitották meg. A főcsarnokban már minden csillár teljes fényében ragyogott, és a fal melletti kis asztalokon is virág pompázott. A különleges kékfa fapadló olyan tisztán tükrözte vissza a termet, hogy a csillár gyertyáit is meglehetett benne számolni. A főterem közepén hosszú asztal húzódott, teljes terítékkel, kék-arany porcelánokkal és színezett kristály poharakkal. A főterem végében nyílt a méretes, kétszárnyú, üvegezett terasz ajtó, ami kijárást biztosított az eső ellen ponyvákkal fedett teraszra, valamint a még nedves kertre. De ugyanúgy a főteremből lehetett eljutni a táncterembe is, itt állt a zenekar pódiuma is. A teremnek csak szélénél álltak, három-négy fős kerek kis asztalok, a táncban kifulladt vendégek számára, így több helyet szolgáltatva a táncolni vágyóknak. A szalonokban pedig a csendes beszélgetésre is alkalom adódott.
Mindezt Ceirran azért tudta felmérni, mivel a termekben az egy-két sürgölődő inast, valamint a hangoló zenészeket leszámítva senki nem volt.
Az óra elütötte az egészet és még Erarstin úrnő se mutatkozott. Az utolsó lakáj is elhagyta a termet, a zenekar pedig a táncterembe húzódott vissza, halkan beszélgetve.
Még egy negyedóra telt el vendégek nélkül. Habár Ceirran egyszer hallani vélte a házúrnőjének hangját az egyik ajtó mögül, de ezen kívül se történt semmi.
Végül mikor a cirádás mutató már a felet is elhagyta felhangzott az első hintókerék csikorgása a köves úton. Innentől pedig már nem volt megállás. Az első után közvetlen ott vágtatott a második fogat is. Fiatal úriemberek pattantak le energikusan hátasaikról, finom hölgyek nyújtották kezüket hintajukból, köszvényes öregek másztak le a kocsikból és öreg matrónák verődtek csoportba egy egy új hintókörül.
Erarstin is végre belépett a bálterembe, körbe hordozta tekintetét a falakon, tányérokon, ajtókon, megnézte a szalonokat is és csak ekkor fordult Ceirranhoz.
Halványzöld ruhát viselt, olyan finom anyagból, hogyha nem több réteget tesznek egymás fölé talán el is oszlik a levegőben. A ruhának nem ujja, a háta is csak lapockák alatt kezdődött, de mindezek ellenére nem voltkihívó, csak elegáns. Erarstin haját félig művészien tekergő, friss hajtásokkal díszített kontyba foglalták, felét, pedig hagyták leomlani, karcsú, fehér vállaira. Homlokát az aggodalom apró ráncai barázdálták, de mosolygott.
- Barátom. Köszönöm, hogy itt van. Segítsen nekem felejthetetlenné tenni ezt az estét! -kivételesen nem mondott más egyebet, csak szelíden mosolygott Ceiranra, majd egy baráti kézszorítás után visszament az előcsarnokba, üdvözölni vendégeit. Ceirran az asztalfőhöz közel kapott helyet, cirádás, azúrkék szín tintával írt névtábla jelezte ezt, és azt is kideríthette, hogy egy bizonyos Itinne Forbent és Horvad Rekvons lesznek asztaltársai.
A vendégek lassan szállingózni kezdtek a bálterembe. Eleinte nem vették észre a dalnokot, de mikor fürkésző pillantásuk meg is akadt a fiatal laeren, csak maguk között súgtak össze, mosolyogva.
Bár a megérkezéssel sokat késtek a vendégek, a bálterembe fáradással annál kevesebbet. Hamarosan minden szék gazdára talált és végül Erarstin úrnő férj ura, a Kelmefestők Céhének feje is felbukkant. A céhfőnök nem se fess, se tömzsi. Jóképűnek se nevezné a laer, de csúfnak sem. Összességében elég jellegtelen, negyvenes évei elején járó férfi volt.
Rövid üdvözlő beszédet mondott, feleségével oldalán. Voltak benne szép emlékek, köszönetek, anekdoták és kacifántos metaforák. Végül leültek ők is, a céhmester az asztalfőre, Erarstin pedig a jobbjára, két széknyire Cierrantól.
Eljött hát a Ceirran ideje. Itt a lehetőség, hogy lenyűgözze Domhan előkelőit és legendává tegye a nevét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Pént. Márc. 31, 2017 3:35 pm

Egy dudás két csárdában

Felejthetetlenné tenni az estét? Akár Ceirran Aki-az-estét-felejthetetlenné-teszi Carason is lehetne a nevem, ha nem hangzana borzasztóan hülyén. Ráadásul sajnálatos módon félreérthető is. Ennek ellenére izgatottan lestem, mikor dönt úgy a hírnév, hogy lelkesen a karjaimba veti magát. Lassan épp ideje lenne ugyanis.
Egyébként igencsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy a nagyasztalnál nekem is van kijelölve hely. Nekem. A dalnoknak. A nagyasztalnál. Mindenféle nemes, gróf, báró, alkirály, céhmester és kótyomfitty (illetve b. nejeik) illusztris körében. Még jó, hogy megfelelően voltam öltözve az alkalomhoz.
Látványos nyugalommal és udvariasnál is udvariasabb mosollyal hallgattam végig Erarstin férjének kissé sótlan, de attól még kedvesnek mondható beszédét. Közben az asztal alatt úgy járt a lábam, mint a dugattyú, és csak remélni mertem, hogy nem vacog velem együtt az asztal is.
És vége a beszédnek.. ennyi. Én jövök. Basszus, basszus, basszus. Állj fel szépen Ceirran, húzd ki magad, egyenes hát, magabiztos mosoly, ne, ne ennyire! csak finoman, úriasan. Ez az, jobb láb a bal után. Egy, kettő, egy kettő. Emelvény, ügyesen, el ne ess. Éééés itt vagyunk. A lantot azért ne felejtsd el elővenni. Meghajlás. Ugyan, nyugalom: ugyan olyan mint a saltusiaknak játszani, csak ezeken itt több a selyem meg a smink, és kevésbé viselik a trágárságokat. Úgyhogy mély levegő és...
Belekezdtem. Direkt erre az alkalomra írtam egy különleges, régi dalképben íródott könnyed, pattogós dallamot, aminek magamban a "Ceirran őszi sétája" címet adtam. A rímes hosszú, és a rímtelen rövid versszakok bakugrás szerű, szellőként cikázó üteme, virtuóz dallamvilága még engem is megizzasztott, már írás közben is. AZ biztos, hogy nagy fába vágtam a fejszémet, de ha már nekiláttam, akkor nem hagyom abba, csak mert két ütés után belesajdult a karom.

Ismerem már járás: nem tévedek el kint,
Át a főtéren, keresztül az utcákon,
s mikor a kert zord-deres vaskapuja int
párolgó leheletű áhítattal megállok.

Talpam alatt sóhajtva ropog az utca köve
Vékony, setét árkokat karcolt belé
a tél kíméletlen macskakörme.

Nyílt a kapu, hát beléptem
S köpenyembe mart a szél foga
Húzta, cibálta, körém tekerte,
istentelenül tépte az ostoba.

Majd tréfából ellopott
két, hibátlan csontgombot
kedvenc mellényemről.

Fa hegyéről kacagott rám a vad csóka,
De erre s koldus voltomra fittyet hányván
Remegő, karcsú inda kezét csókra
nyújtotta felém egy szende borostyánlány.

S felénk rázta tavalyi,
kopottas szent szavait
egy agancsos tüskebokor.

Elfutottunk. Én s a zsenge növény-leányzó.
S pörge dalunkkal együtt zengtek
A néma-bodros köd-nótát pipáló
bús-kormos hangú téglakémények.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   Pént. Márc. 31, 2017 4:03 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

A közönség le volt nyűgözve Ceirran saját költeményétől, mivel valami általánosabb, megszokottabb balladát vártak. Lelkes, de szolid tapsba kezdtek, majd elcsendesedtek mikor Ceirran belefogott a következő dalba. További két zenemű hangzott fel, míg meg nem jelent az első inas, ezüst tálcán itallal telt kristálykancsóval. Erarstin egy apró intéssel és elbűvölő mosollyal mutatott helyet a dalnoknak. A közönség csendben sugdosott, de láthatólag mindannyian elégedettek voltak a műsorral. Egy-két fiatal hölgy kacéran, szemében csintalan fénnyel mosolygott Ceirranra.
- Kedves vendégeim, mint tudjátok férjuram 34. születésnapjára gyűltünk ma itt össze. Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy bemutathatom Önöknek Domhan legújabb Bárdját Ceirran Carassont Istalrin nemes városából. -kezével a laer felé intett.- Most, hogy meghallgathattuk ezeket a szívet gyönyörködtető dallamokat itt az ideje, hogy ne csak a szellem, de a test vágyait is kielégítsük. Következzék hát a vacsora és koccintsunk az ünnepelt egészségére! - Erarstin magasba emelte poharát, majd mikor vendégei is követték példáját, finoman hozzáérintette férje poharához saját kristály kelyhét.
Ceirrannak a jobbján ülő bájos Itinne kisasszony nyújtotta poharát. Itinne Erarstinhoz hasonló hajzuhataggal rendelkezett, bár közel sem olyan sűrűségben és hosszban, mint a ház úrnője. Szemei egy tengerszem jeges kékjével csillogtak, szemöldökei pedig vékony, szinte ecsetvonásnak beillő ívben hajlottak össze.
- Igazán örvendek, hogy megismerhetem Carasson mester. - mosolygott a laerre, mikor mindenki vissza ült, és megkezdődött a lakoma állandó, megnyugtató zsibaja.- Úgy örülök, hogy az unokanővérem végre félretette bolondos érzelmeit és egy igazi dalnokot mutatott be nekünk, így végre tényleg jól mulathatunk.
Egy perc szünetet hagyott a beszédben míg egy finom falatnyi szárnyast a szájához emelt.
- Mondja csak, mióta tartózkodik Domhanon? És hol talált magának szállást? Remélem egy, az Ön személyéhez méltó helyen lakik, nagyon csalódott lennék, ha elégedetlen lenne a Nagy Világgal.Tudja én már csak így emlegetem, itt születtem, itt nőttem fel, ezt tartom otthonomnak. Bár még nem jártam egy másik világban sem. Laederran igazán olyan paradicsomi, mint mondják?
Míg Itinne vidáman érdeklődött Ceirran hogyléte és világa iránt a balján ülő Horvad csak csendben fogyasztotta vacsoráját. Horvad Ark'Seguth volt. Viselete és neve is arról árulkodott, hogy már Domhani születésű. Kezdetben halvány mosoly játszott szája sarkában ,de ahogy Itinne egyre előrébb haladt a beszélgetésben úgy tűnt el ez az apró érzelemcsíra is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Előkelő negyed   

Vissza az elejére Go down
 
Előkelő negyed
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Lakónegyed
» Ninja-negyed
» A Kínai negyed kereskedő- és lakókörzete
» Hegységek
» Fogadónegyed

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Világok :: Domhan :: Központ-
Ugrás: