A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Keleti Bódésor

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Keleti Bódésor   Pént. Dec. 23, 2016 8:51 pm

Mi az ami elengedhetetlen minden ünnepségről? Rengeteg ínycsiklandó étel, és még több ital. Aki ezeket keresi a keleti bódésoron találhatja meg a legnagyobb koncentrációban. Pékségek, kifőzdék, sütödék, cukrászatok kitelepülésit találhatja meg itt az ünneplésben fáradt tömeg. Sőt még a Geliar kicsinyített verzióját a Fahéjszagú Geliart is itt ütött tanyát, külön ünnepi itallappal. A levegő errefelé különösen illatos, és aromákkal terhes. A legtöbb bódé előtt padokat és takaróval leborított székeket találhatunk, ahová kiülhetünk szerzeményeinkkel, hogy nyugodtan falatozzunk. Már amennyire nyugodtan lehet falatozni egy zsúfolt ünnepségen. Mert alighanem itt húzódnak a leghosszabb sorok és itt tömörül a legtöbb ünneplő.
A bódésor mögött található a laerek szabadtéri színpada, ahol a nap minden percében előadások folynak, laer pour laer jelleggel. Tragédiák, komédiák, drámák, zenés vígjátékok, vagy akár mindezek keverékei váltják egymást a fáklyákkal kivilágított színpadon.
A legérdekesebb helyszín azonban a színpadtól északra található. Ez pedig nem más, mint a laestat simogató. Nyolc jól elkülönített karámban csodálhatjuk meg a világok legvérengzőbb teremtményeit, már amikor azok, és nem éppen kedélyes és jól nevelt laerek. A karámok szinte állandóan tele vannak, lelkesen pattogó kisgyerekekkel, akik a kerítésen túl rettegő szüleikkel ellentétben letudták küzdeni félelmüket. Minden karámban egy-egy hatalmas, sötétvörös, máj vagy éppen bíborszín bunda kupac fújtat, időnként fel-fel morranva az elégedettségtől, ahogy tucatnyi gyerekkéz vakarja a fülük tövét, vagy oldalát.
A karámok természetesen szigorú ellenőrzés alatt állnak. Saltusiak állnak súlyozott hálókkal és szikravetőkkel a karámok mellett, és nagyon pontosan betartatják a tízperces váltási időket, minden laerrel, aki úgy gondolja, hozzájárul a gyerekek öröméhez, és felölti morgósabb alakját. A laereket emellett némi honoráriummal is ellátják kárpótlásul a manáért, amit elhasználnak kontrollált átfordulásuk során.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 6:56 pm

Készülődtem az ünnepre, s hála a nagy szerencsének kimenőt kaptam erre a napra. Izgultam, hogy mi lesz, mert először próbálkoztam olyan ruhadarabbal, ami eddig életemben egyszer sem hordtam. Fűzőt próbáltam egyedül felvenni, mert nem akartam kérni segítséget senkitől sem. Gondoltam megoldom valahogy. Az előre tervezett 30 perces készülődésből lett 1 óra és 15 perc. Vigyorogva néztem végig magamon, ahogy a tükör előtt álltam diadalittasan. Végre sikerült! Egy szép elegáns zöld fűzőben feszítettem, ami nem nyomorított meg sehol sem, s a légzésem sem korlátozta. Hallottam már eseteket, hogy egyes nők szadomazo képessége milyen nagy, hogy pár centivel vékonyabbnak tűnjön a dereka. Mivel sosem értettem a púderozáshoz, így nem próbálkoztam vele, hanem magamhoz vettem pár női kiegészítőt, ami jól jöhet az eseményen. Így került a tarsolyomba a csipkés kendőm, meg természetesen a pénzzel tömött szütyőm. Szerencse, hogy olyan mestertől vettem eme szép tartót, aki gondolt a tolvajokra, így azoknak nem olyan könnyű benyúlni. Le van szíjazva több helyen. Az övemre került még a bicska, mert az minden esetben jól jöhet. Lábamon fekete csizma, s szép zöld csipkés szoknyám van. Az összhatással meg voltam elégedve így elindultam a helyre. A kaszárnyában füttyentések díjazták, hogy mennyire jól nézhetek ki, de én döglött hal módjára nem vettem róluk tudomást. Az utcákon nyugodtan sétáltam végig, miközben kerülgettem az embereket. Mikor megérkeztem a helyszínre, akkor fogalmam sem volt, hogy merre menjek először?
Vissza az elejére Go down
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 7:17 pm

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elkapott a hangulat az ünnepség előtt, de amikor pár napja hazafelé bandukoltam, és megláttam az előkészületeket rögtön úgy éreztem, hogy engem is magával ragad az ismerős érzés, mely mindenkit rabul ejt az évnek ebben a szakaszában. Mert hiszen ki ne akarná élvezni a Nap-Éj Ünnepet? Színvakság ide vagy oda, elhatároztam, nem hagyom, hogy ez elrontsa a kedvemet. A szolid vacsora elfogyasztása után megmosakodtam, és kedvenc fekete vászonkabátomat magamra csapva vetettem bele magam az ünnepi kavalkádba. A szürke különböző árnyalataiban úszó utcák sem tudták jókedvemet szegni. Már az idefelé úton sem volt könnyű kerülgetni Domhan lakóit, de amikor ideértem szinte lehetetlenné vált. Úgy hömpölyögtek a különböző teremtmények ide-oda, mintha élő folyót alkottak volna. Így elég nehéz lesz megtalálni bármit is, de hát próba-szerencse alapon beléptem én is az áradatba.
Ezzel nem is volt semmi gond, amíg nem próbáltam meg kikecmeregni belőle. Megláttam ugyanis a laer színpadot, és bár nem tudtam éppen mit játszanak, az előtérben álló lantos kolléga arra engedett következtetni, hogy valami zenés darab lehet. Ez ugyan nem szűkítette a kört, éppen próbáltam meg kíváncsiságomat csillapítani azzal, hogy elindulok felé. Az áradat azonban nem értett egyet velem, egyre csak sodort és sodort, mígnem bele nem szaladtam egy nézelődő saltusi nőbe.
- Ezer bocsánat, szörnyen röstellem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 7:40 pm

Olyan hangosan énekeltem, hogy majd beleszakadtak a hangszálaim, mégsem lehetett hallani: a színpad előtt annyi laer gyűlt össze közvetlenül, hogy a hangom elveszett a Féregfák erdejének zárószámát daloló fajtársaim kórusában. A színpadon a híres Dalahnia Endarian és Trivantis Gnorial adta elő az utolsó duettet, kristályhangú tökéletességben olvadva össze a mestermunkát végző zenekarral.
A kitartott utolsó hang még sokáig rezgett a levegőbe, majd olyan tapsorkán tört ki, mint a mennydörgés, villámlás, orkán, ciklon, na meg mindenféle természeti csapás egyszerre, ugyan abban a minutumban. A levegőbe ugrottam, lelkesen éljeneztem és úgy általában piszok jól éreztem magam. Az egyik mellettem álló fajtársam túláradó örömében a vállamba bokszolt, én meg visszavigyorogtam rá. A hátán mandolint cipelt, úgyhogy lelkesedése teljesen oldalhelyes és érthető volt. Egy zenészt semmi nem dob fel jobban, mint egy tökéletes előadás.
Közben a zenekar kezdett levonulni, a színészek pedig felsorakoztak, hogy össze-vissza hajlongjanak a pódiumon, csigavonalban fel-alá baktatva és bólogatva.
Ezzel egy időben óvatosan, mint főzni való rák a leveshozzávalók közül, elkezdtem osonni a másik irányba. Az osonás egy idő után inkább bikaviadalhoz hasonlított, de lelkesen törtettem előre.
Mikor végre kijutottam a sűrűjéből fellélegeztem, és nyújtóztam egyet. Az ünnepre való tekintettel jégkék inget húztam, fehér mellénnyel, rajta immár még fehérebb hópelyhekkel. Távolabb kiszúrtam már azt a pár ark'seguth mágust, akik az égi áldásért voltak felelősek. Volt hó, volt forraltbor illat, voltak csirkék és színház is. Ütődötten elégedett mosollyal indultam meg, tekintetemmel Tarassiant keresve. A tömeg feje felett azonban hamarabb szúrtam ki egy pár hegyes fület, és a hozzá tartozó kobakot.
- Hohó, Feladir! - rikkantottam, és volt kalandortársam felé vettem az irányt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 8:01 pm

Mindig is imádtam az ünnepeket. Bár elsőre azt gondolnánk, hogy a hozzám hasonló gyenge idegzetű laernek nem tesz jót a tömeg, de az ünnepi hangulat és a jókedv, ami mindenkin tükröződik, felül ír minden rossz hangulatot és idegességet.
Természetesen megadtam a módját, a legjobb sötétkék ingemet vettem fel, és a fekete mellényem. Csizmámat kifényesítettem és pantallómat is élre vasaltam.
Úgy lett volna, hogy segítek Acléannak, de azt mondta inkább szórakozzak én is, ahogy Ceirran. Így aztán még utoljára megigazgattam öltözékem és hátradobtam szoros varkocsba font hajamat.
Az ünnepség pont olyan volt, mint képzeltem. Hó, jégcsapok, vidám tömeg és finom illatok. Ceirran tudtommal a színpadhoz megy először. Legalábbis úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Nem lesz nehéz megtalálnom, majd egy fejjel a tömeg fölé magasodtam. A laer lét előnyei.
De egyelőre még nem láttam senkit. Rossz felé lennék? Körbenéztem újra. De nem, jó helyen vagyok a laer színpad ugyanis közvetlenül előttem magasodott. Talán mégse kellett volna Ceirrant hagynom, hogy egyedül menjen. Most kereshetem meg. Tuti, hogy elveszett valahol, vagy beleesett egy hordónyi forralt borba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 8:15 pm

Tanácstalanul álldogáltam a helyemen, mindaddig, míg a gyomrom nem győzött. Indultam volna az ételes bódék felé, mikor valaki megtolt. Nem tudtam másképp lereagálni a dolgot, mint egy nem túl nőies nyögéssel.
- Uhh – közben próbáltam nem elesni a szoknyában. Újdonság volt nekem, hogy ilyen ruhadarabban mutatkozzak Domhan polgárai előtt. Teljesen másképp festhetek egyenruhában, s félelmetes fegyverarzenállal felszerelve. Mákom volt, hogy éppen lefejeltem egy gyereknek a hátát, aki értetlenül pislogott rám. Láttam rajta, hogy mindjárt bőgni, fog mikor ötletként az pattant ki a fejemből, hogy rákenem a mögöttem levőre.
- Bocsáss meg de meglöktek – vallottam be a nagy igazságot, aztán nem foglalkoztam többet a gyerekkel, mert a szülei társaságában távoztak a helyszínről. Én azon nyomban megfordultam, hogy szemügyre vehessem a bocsánatot kérőt. Megpillantottam az elfet, aki felé a bocsánatkérés ellenére tudtam szépen nézni. Ha már szépen megtolt hátulról, akkor az ünnepségen illendő lenne tőle meghívni valamire. Ajkam morcosan biggyedtek lefelé, aztán végül megszólaltam.
- Szerencséje, hogy nem estem el. Legközelebb figyeljen maga elé. – mondtam neki hangosan, hangomban egy kicsi csalódottsággal. Én még életemben sosem löktem fel senkit, most meg pontosan áldozattá váltam. Legszívesebben faképnél hagytam volna a nyurgát, hogy magába nézhessen, azonban az ünnepségre gondoltam, így módosítottam a mondanivalómon.
- Nem éhes véletlenül? – kérdeztem tőle, mikor ellenőriztem a az erszényem, hogy minden rendben van e vele.
Vissza az elejére Go down
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 8:37 pm

Hála a magasságos Tiarnaínak, hogy nem olyan forrófejű, mint a Fejvadászok! Egy barátságos mosollyal viszonoztam a kedvességét.
- Nos, ha már fellöktelek, úgy lenne illendő, ha meghívnálak valamire nem igaz? Mihez lenne kedved? Laer különlegességek? Esetleg a jól bevált saltusi konyha? Netalán...
Felsorolásomat egy ismerős hang szakította meg. Körbenéztem, de nem a tömeg és a színvakság jelentősen megnehezítette, hogy bárkit is észrevegyek. Azaz megnehezítette volna, ha nem egy langaléta laer vigyorgott és kalimpált volna irányomba. Olyan ismerős... Várjunk csak! Nem ő az, akivel azt a bizonyos fehér fémet hajkurásztuk?
- Üdvözlet neked is! - integettem vissza - Tarassian, ugye? - kérdeztem bátortalanul. Emlékszem, hogy Ceirran és Tarassian az egész túra alatt szinte elválaszthatatlanok voltak, de sajnos azóta sem tudok különbséget tenni közöttük.
Ó, de modortalan vagyok! - csaptam a homlokomra miközben visszafordultam a saltusi nőhöz - Feladir Geraethul vagyok. Örvendek a találkozásnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 8:59 pm

A mosolyom úgy olvadt el, mint a hópelyhek a vállamon. Homlokom magas, fenyegető hegyek tetejéről kölcsönzött fekete, villámoktól nehéz fellegeket, tekintetem sötétbe kavarodott, fejemben nagybőgőként brummogott mélységesen felháborodott laestatom.
Végül legyőztem a késztetést, hogy egy erőteljes mancscsapással végezzek memóriafrissítés.
Sértődötten szippantottam egyet. Hát, ha így állunk, akkor rendben. Akkor rendben, nagyképű elf uram, aki még arra sem hajlandó, hogy emlékezetét egykori bajtársainak nevével szennyezze be.
- Nem. - Közöltem fagyos mosollyal. - Mohaszakállú Borsasok vagyok, az Aladeras szigetek tejhatalmú koronaispánja és főpapja.
És azzal a lendülettel, illetve egy fejedelmi intéssel fordultam is volna tovább, hogy megkeressem vén cimborámat, és kellőképpen kipanaszkodhassam magam, a hálátlan gólyagenyó elfről, amikor észrevettem, hogy a fűzőbe tekert, fűzöld ruhás hölgyemény, aki Feladir oldalán libeg, nem más mint a szeméttelepi tündér, az acélos tekintetű Etharis. Megrettentem.
Első rémültem csak egy negyed szívdobbanásnyi ideig tartott, aztán elégedetten laestat-mormogó káröröm vette át a helyét. Úgy döntöttem jobb lesz, ha hagyom, had tegye Feladir háborítatlanul a szépet a veszedelmes leányzónak. Legfeljebb gyomronlövik.
Egy ismerőse biztosan bánná a dolgot. De valaki, akinek még a nevét sem tudja, békében fütyülhet az egészre.
Haha!
Már csak Tarassiannak kell megkerülnie.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 9:10 pm

És akkor megpillantottam Ceirrant. Egyik pillanatban még vidám és szinte pattogva próbálja felhívni a figyelmet magára, a következőben pedig már egy szunnyadó vulkán, ami már két évtizede fontolgatja, hogy eltörli a földszínéről azokat az apró, hangyaszerű állatkákat, amik piros tetős fészkekben laknak.
- Nem is tudtam, hogy előléptettek, cimbora. - vigyorogtam rá, miután végre a háta mögé furakodtam a tömegen át. - Ki bosszantott fel ennyire?
- Mindenesetre lógok még neked egy pitével. Megszerezzük? Aztán megnézhetnénk a többi bódét is. Az a póznamászós dolog egész érdekesnek tűnik. De akár a simogatóba is beugorhatunk előtte, hogy legyen miből pitézni. Hiszen a potya pite se rosszabb, mint bármilyen másik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 9:18 pm

Ha szolgálatot teljesítettem volna a mai napon, akkor a lökéses esetnél jól elbeszélgettem volna az elffel. Ehelyett próbáltam elnézőbb lenni, mint máskor és picit nőiesebben viselkedni. Hallgattam végül a lökdösöm szavait, hogy mit mond felém. Meglepetten állok előtte, mikor nem csak szóval szeretne bocsánatot kérni, de tévedés ne essék, ettől még nem lett a kenyeres pajtásom.
- Saltusi konyha természetesen,mert annál finomabb konyha nincs a világon. – mondtam az elfnek, azonban az elfordult tőlem, hogy valakit üdvözöljön a tömegben. Magamban mérgelődtem, hogy nem velem foglalkozik. Integetett valakinek, majd egy ismeretlen nevet mondott ki az ajkain. Nem követtem a tekintetét, inkább az előttem álló férfire néztem. Meglepődtem a homlokon csapástól, s elkönyveltem magamban, hogy az elfeknek fura szokásaik vannak.
- Az bizony, egy modortalan férfi, ki nem tudja mi az illem. – erősítettem meg a társaságom minden következmény nélkül, hogy mennyire bárdolatlanul viselkedik az ünnepségen. Mikor végre bemutatkozik előttem, akkor én követem a példáját.
- Etharis Gnel – ennyit mondtam, mert egyáltalán nem örvendek a találkozásunknak. Eszembe jutott pár saltusi imerősőm, akik sokkal inkább kellemesebb társaság, mint ez a hegyesfülü.
- Nos ha kibeszélte magát másokkal, akkor tán indulhatnánk is – sóhajtottam fel fájdalmasan, mert attól tartottam, hogy ez az este unalomba és szenvedésbe fog átcsapni. Nem tudom miért, de hirtelen eszembe jutott egy név: Cierran Carason. Úgy véltem, hogy sokkal üdítőbb lenne vele lógni, mint ezzel itt.
Vissza az elejére Go down
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 9:32 pm

Ezek szerint mellényúltam, ő nem Tarassian volt, hanem Ceirran. A megütött hangnem alapján elég csúnyán megsérthettem, csak azt nem értem, hogy mivel. Csak egyszer találkoztunk és akkor is csak az alapján tudtam megkülönböztetni őt Tarassiantól, hogy az ő vállán üldögélt az az aranyos, ámde vérengző baglyocska. Igazán tudhatná, hogy színvakként nem könnyű az élet, elvégre ő és társa keresték meg nekem a cókmókomat az éjszaka közepén!
Szerencsére volt annyi önuralmam, hogy mindez a fortyogás egy szemforgatás és egy fejrázás kíséretében távozzon. És hasonló önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam Etharis élcelődését.
- Bocsánat, de én nem vagyok mindennapos vendég a Geliarban és nem találkozom mindennap... nos a jelek szerint Ceirrannal, nem Tarassiannal. - na jó, a szó nélkül hagyás része talán nem sikerült. De a csevegő hangnem igen!
- Persze, menjünk. - kinyújtottam felé a kezem - Mondanám, hogy karöltve, de nem hiszem, hogy ez a jelen helyzetben ez túlságosan illő lenne. Mindenesetre a tömegben nem szeretnélek elhagyni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 9:46 pm

Feladir hangja már szinte utol sem ért, és egy laza legyintéssel azt is elhessentettem. Hát így harcoljak valaki mellett vállvetve. Vicces. Nyilván fel sem merül benne, hogy egy bárd inkább vállalja, hogy betörjék az orrát, semmint, hogy elfelejtsék a nevét. Persze deszkaegyszerű katonáktól nem várhatjuk el, hogy bármiféle művészi érzékük legyen. Csoda, hogy a saját nevét tudja.
Fellélegeztem, amikor Tarassian végre előkerült.
- Bruh, emlékszel arra az elfre, akivel az erdőben bóklásztunk múltkor?- kezdtem, aztán meggondoltam magam. - Mindegy, felejtsd el. Lényegtelen. Inkább fojtsuk pitébe a bennem gyülemlő fölös mennyiségű feszültséget. Úgyis egészségtelen. Bármilyen jó vajákos tudja, hogy ha felbosszantanak, nagy adag, vizes-lisztes pépben kisült gurgalma-opálbogyó mixúrát kell fogyasztani, még forrón és frissen.
A simogató kérdésén eltöprengtem, és már három lépés után kipárolgott belőlem az egész idegesség-miazma. Sőt, újfajta, meglehetőst galád gondoltok körvonalazódtak boltozatos koponyacsarnokomban.
- Nem is mernél bemenni egy csomó kölök közé laestatként. - véltem teljesen ártatlan képpel, miközben apró hógolyót gyurmáztam a karomra telepedő pihékből, és orvul a szemben elhaladók kapucnijába és csuklyájába hajítottam.
- Akár még fogadni is mernék rá.- tettem hozzá magabiztosan. Elvégre múltkori epikus találós-kérdés háborúnkat is én nyertem, úgyhogy méltán számítottam rá, hogy a sors kegyeltje vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 9:59 pm

Feladir. Az elf, aki valamiért nagyon nem szerette a sötétet. Jó az arc és név memóriám, megjegyzek én bárkit, akivel egy mondatnál többet váltok.
- Hohó, te csak azt hiszed! Olyan kiegyensúlyozott vagyok, hogy mozgatható hajórámpa is lehetnék! És csak tíz perc, felügyelettel. - nevettem miközben elindultam, hogy keresztül vágjam magam a tömegen a simogató felé.
- Fogadás? Rendben. Mi legyen a tétje? Ha nyerek felmászol a póznára? Vagy inkább nevezzelek be akkor a jégszobrász versenybe? Háh, még jobb! Jelentkezünk a szánversenyen és te leszel szánhúzóm! Na?
A tömeg a színpadtól távolabb már jócskán ritkásabb volt, így akár egymás mellett is haladhattunk és nem hátrafelé kellett beszélnem.
- Már csak azt kell kiderítenünk, hogy van-e szabad hely éppen.
Nyakamat nyújtogatva lestem a karámok felé, ahol nyájakban rohangáltak a boldog kisgyerekek. Jelenleg minden karámban szuszogott egy fajtársunk, de a kerítésekre tett homokórák már nem mutattak sokat.
- Gyere Ceirran, addig jelentkezzünk be.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 10:07 pm

Újra csak magyarázkodott a férfi, akivel nem olyan régen ismerkedtem össze. Teljesen más elképzelésem volt az elfekről, de most egy hatalmasat csalódtam. Olyan érzés volt, mint egy ház tetejéről beleugrani egy vödör vízbe. Végtére nem tudtam az milyen, de nem is szerettem volna átélni. Mikor Feladir megemlíti a Ceirran nevet, akkor felcsillannak a szemeim. Tökéletesen tudtam milyen tejfölös képe van, hiszen fiatalabb nálam. Rögtön körülnéztem, de magasságomból adódóan nem szúrtam ki a tömegből. Mikor az elf rábólintott az indulásra, akkor én megindultam előre. Nem törődtem a kinyújtott kezére, mert nem vagyok kisasszony, hogy úgy vezessenek engem mindenhová. Van két erős lábam, s ha kellene, akkor egy napig állnék és csak aztán ülnék le. Hátrafordultam, majd mutattam egy irány felé.
- Arról jönnek az illatok, ott találkozunk a saltusi ételeknél – ezzel fogtam magam, s jobban mondva faképnél hagytam Feladirt, hogy hagy morogjon magában mint egy hegyi medve. Törtem magam előtt az utat, mikor meg nem érkeztem az ismerős illatokhoz. Egyelőre nem álltam be a sorba, csupán vártam újdonsült partneremre, hogy megérkezzen. Mikor megpillantottam a fejét, akkor intettem neki, hogy jöjjön közelebb.
- Mennyire ismeri a saltusi konyhát? – érdeklődtem tőle, hogy megtudjam van e esetleg kedvenc étele. Én aztán nem voltam válogatós, mindent megettem. A fejvadászoknál nem volt finnyáskodás, hogy ez nem kell, vagy az fúj. Vagy belapátoltad, vagy éheztél és nem teljesítettél úgy, ahogy kellett volna.
- S mondja csak, van valami, amit érdekesnek talál az ünnepségen? – tettem fel a kérdést, mert fogalmam sincs róla, hogy ő mennyi ideje tartózkodik ezen a szép rendezvényen.
Vissza az elejére Go down
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 10:22 pm

Nos, azt hiszem kibújt a szög a zsákból! Nem hittem volna, hogy Ceirran szabadidejében saltusi nők után rohangál, de hát ízlések és pofonok. De ha már saltusi nők: úgy tűnik tévedtem Etharisszal kapcsolatban. Ő nem egy átlag saltusi, aki csak Domhanon tartózkodik, hanem egy Fejvadász. Ilyen az én szerencsém, akárhányszor saltusiba futok, az a Lovagrend tagja lesz. Kezdtem úgy érezni, mintha Eidrick folyamatos megfigyelés alatt tartana. Nem mintha nem lenne jogos, de azért mégse tett jót az önérzetemnek.
Ahogy az sem, hogy a kedves hölgy faképnél hagyott. Legszívesebben otthagytam volna, had tanuljon ő is egy kis illemet, de rá kellett jönnöm, hogy erre a szintre való lealacsonyodás még hozzám mérve is gyermeteg lenne. Úgyhogy inkább csak sóhajtottam egy nagyot és Etharis után vetettem magam.
Már a pult előtt várt rám, és folytatta a társalgást, mintha mi sem történt volna. Az a bizonyos pumpa egyre feljebb és feljebb szökött bennem, de ezúttal sikerült egy sóhaj keretei között kiengedni a gőzt.
- Én csak egy adag mézes rákot eszem, nem vagyok túlságosan jártas a saltusi konyhában.
- Éppen a színpad felé igyekeztem, amikor neked toltak. Egyébként csak most érkeztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 10:38 pm

Vigyorogva vágtam az egyik hógolyómat Tarassian nyakába.
- Hát rendben. Ha tényleg hagyod, hogy mindenféle cukorkától ragacsos mancsú poronty a füled tövét vakargassa és csomókba tépje ki a szőrödet, akkor én is benevezek egy körre. Sőt, a póznára is felmászok. - tettem hozzá nagyvonalúan, a laestat simogató táblájának szövegét szemlélve. Blablabla, saját felelősségre, blablabla, ne hanoskodjon, blablabla, saltusi lovagrend, satöbbi, kellemes ünnepeket. Informatív. Biztos nem laer írta.
Kiszúrtam az egyik szervezőt, és felé indultam, közben egy pillanatig sem hagytam föl a beszéddel. Elvégre a légcserém sokkal hatékonyabb, mintha hallgatok, illetve bizonyára magasabb égi szférákban rossz pontként rónák fel nekem, ha magvas gondolataimat megtartanám magamnak.
- Igazából a szánhúzó verseny még jobb lenne. Csak nincs szánunk. Szerinted ha találunk egy seguthot, meg tudjuk vesztegetni ingyen geliaros forraltborral, hogy fagyasszon nekünk egy szánt? Ugyan a verseny végére odafagynál, mint mohó kölyök nyelve a csokoládé üzlet kirakatához télen, de majd leolvasztunk. Pár végtag nem olyan nagy ár azért a húszezer aranyas díjért. Pláne persze, hogy nem az én végtagjaimról van szó.
Közben sikeresen beértük az egyik szervezőt, aki gyorsan és tényszerűen felvilágosított minket a laestat simogató rejtelmeiről, és gratulált hozzá, hogy ilyen nagylelkűek és rendesek vagyunk, hogy szeretnénk hozzájárulni nagy, szőrös és ölelgetni való verziónkkal az ünnep ünnepi....izéjéhez. Sajnos a megfelelő szó kiesett a fejemből, mert a joviális úriember végig magától értetőnek vette, hogy én is be szeretnék ugrani az egyik karámba, Domhan még éretlen-zöld töprepolgárainak kedvéért. És mivel olyan szép szavakkal méltatta jó lelkünket, ékes jellemünket, meg úgy általában becses személyünket, inkább csak kényszeredett mosollyal hallgattam, és kivételesen átkoztam egy kicsit (de csak nagyon finoman!) saját hiúságomat, hogy ezek után nem tudok odavágni egy határozott és dörgő hangú "Nem!"-et.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 10:47 pm

Nyugodtan folytattam a társalgást az elffel ott, ahol tartottunk. Közben nem ment ki a fejemből Ceirran, hiszen ha jelenlegi partnerem nem jön be, akkor felkeresem a dalnokot. Félresöpörtem a magamban ezen gondolatokat, hogy Feladirra koncentrálhassak. Mikor hallottam, hogy mézes rákot kér, akkor bizony én rátettem egy lapáttal.
- Két adag mézes rákot – hangzott tőlem a rendelés, mint ha csak az evés is egy verseny lenne. Bizony lehet, hogy nem látszott rajtam, de van rajtam némi izom, ami kiemel engem egy átlagból. Kemény edzett kékacél lettem az évek alatt, ami bizony nem áll módomban rejtegetni, mert az úúgyanúgy hozzátartozik a lényemhez.
- Milyen italt fogsz kérni hozzá? – tettem fel a kérdésem, mert tudni szerettem volna, hogy ő mivel szeretné leöblögetni evés után a szájpadlását. Én elsősorban nem alkoholos italra gondoltam, inkább üdítőre. Míg az ételeink készültek, addig jobban szemügyre vettem társam vonásait, csak hogy utána kérdésekkel bombázhassam.
- Merre lakik valójában? Mit csinál szabadidejében? – hangzott tőlem minden megütközés nélkül. Hozzá vagyok szokva a laza beszélgetésekre. Egyszóval elrontottak a férfiak, de pont ettől érzem őket a családomnak. Ha megérkeztek ételeink, akkor utána rámutattam egy üres asztalra fél kézzel, majd megelőzve a másikat törtem az utat, hogy ő könnyebben haladhasson utánam.
- Én szeretnék étkezés és italoz után körülnézni minden helyen, hogy miféle dolgokat lehet csinálni – vázoltam fel végül az ünnepséggel kapcsolatos terveim. Nah most megtudom, hogy meddig maradunk egymás társaságában.
Vissza az elejére Go down
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 11:05 pm

- Ugyanmár, az én bundámnak nem árt már szinte semmi. Megpörkölték,megcincálták, kilyuggatták egy kis cukorka már nem gond. Sőt lehet idősebb napjaimban jó lesz majd lenyalogatni.
Az informátort persze én is követtem és hallgattam, majd megköszöntem fáradtságát.
- Na most akkor ki fél a gyerekektől? Tudod mit Ceirran, ha az én bundámnak már úgyis mindegy ígérem, hogy kifestetem egy kadmet tetováló mesterrel, ha te is bejössz. De ha nem jössz, akkor nem kapod meg a pitédet.
Rövid időn belül három laestatnak járt le a homokórája, alighanem ők is együtt jöttek, mint mi. Megindultam hát a karámok felé. Egy kis asztalnál még megálltam, ahol egy az ünnepséghez képest szinte savanyú képű úriember ült egy jegyzőkönyv felett. Belefirkantottam nevemet és lakcímemet , majd megindultam az egyik felszabaduló karám felé. Laer módra összepacsiztam az onnan éppen kijövő vigyorgó fajtársammal, majd köszöntem a saltusiaknak is akik a laestatokat felügyelték. Minden karámban vászonnal fedett paraván szolgált az átforduláshoz, ha valaki igénybe akarta venni. Alighanem a varázs is nagyobb a gyerekeknek úgy, hogy egyszer csak előbukkan a laestat és nem látják a laert átfordulni. Behúzódtam én is mögé.
Mély levegő. Tiszta, friss, finom ünnepi illat. Vidámság és jókedv. Mindez betöltötte elmémet, méghozzá olyan sűrűn, hogy hely se maradt agresszívabb énemnek. Majd kifújtam a beszívott levegőt és átengedtem az utat a szőrösebb verziónak.
A következő mély levegőt már laestatként vettem. Ha eddig megtöltötte a fejemet az ünnep illata, most már egyenesen kiszorított a saját fejemből, de a kontrollt lyan könnyedén tarthattam a segítségével,mint még soha. Megráztam busa fejemet, kicsit lábaimat is megtornáztattam, majd előcammogtam.
Láttam ahogy az egyik saltusi átfordítja a homokórát, egy másik pedig felszólít, hogy emeljem meg a jobb mancsom, ha értem, amit mond. Odacammogtam hát hozzá, bárnem túl közel, hogy ne érezze magát kényelmetlenül, majd hátsólábamra ültem és pacsira nyújtottam jobb mellső mancsom, bár erősen kétséges, hogy felérte volna. Kollégája kinyitotta a karámot, de először csak egy bátrabb kölök somfordált be.
Visszahuppantam négymancsra, majd el is dőltem oldalra.
Na most jön amit nagyim kaptárfosztójától lestem el. Oldalamon kúszva, szinte a földön úszva hemperedtem közelebb a gyerkőchöz, biztatóan szuszogva. A közelébe érve végül hátamra hemperedtem, négy mancsom az égnek állt.
Nincs az az érzőlény, akit ne lehetne ezzel levenni a lábáról.
A kölyök láthatólag bizonytalan volt kezdetben. Főleg mikor meglátta a bal pofámon még mindig égett feketén kopaszodó szőrt, de a hátravetődős mutatvány nála is bevált.
Diadalittasan és szinte kihívóan néztem Ceirran irányába, miközben majd elolvadtam, ahogy a kölyök vakarni kezdte a fülemet.
Soha nem gondoltam, hogy egyszer még élvezni fogom a laestat alakom, de lám... Hát még amikor több gyerkőc is jött!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 11:09 pm

Két adag? Meg sem bírod enni! Ezt akartam mondani. Túl közel kerültem hozzá, hogy kicsússzon a számon, de az utolsó pillanatban visszafogtam magam. Nem akartam, hogy rosszat gondoljanak a körülöttünk állók, elvégre a hölgyemény már "foglalt" volt. Csak bólintottam és szó nélkül kifizettem a három adag mézes rákot.
- Nem vagyok szomjas, de ha te kérsz valamit, akkor csak szólj. - feleltem a kérdésre. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy minden leplezés nélkül méreget. Mintha ő lenne a vadász, én pedig a préda. Egyre kényelmetlenebbé vált a helyzet, arról nem is beszélve, hogy ő is elkezdett kérdezősködni. Legalább azt megtudtam, hogy nem Eidrick küldte rám, akkor ezekre a kérdésekre már tudná a választ. Mielőtt felelhettem volna utat tört a tömegben és csodák-csodájára talált egy üres asztalt. Habár egy pillanatra szem elől tévesztettem, úgyhogy könnyen lehet, hogy csak szimplán elzavarta azokat, akik eddig ott ültek.
- Amikor legutoljára valaki személyes kérdéseket tett fel nekem, annak az lett a vége, hogy színvak lettem. Most is az vagyok. - mondtam szárazon - Ha ezekre a kérdésekre választ akarsz kapni, akkor kérdezd Eidrick Tranavalos Félvezért vagy keresd meg az aktámat a Toronyban.
- De, hogy valami vidámabbról beszéljünk! Ha körül akarsz nézni, akkor nem tartalak fel, csak nyugodtan. Mivel azonban én is hasonlót akartam csinálni - ez vezetett ahhoz, hogy most itt ülünk és eszegetünk - felajánlhatom, hogy tegyük ezt közösen? - talán egy kicsit túlságosan is élceskedő volt a megfogalmazás, úgyhogy próbáltam barátságosan mosolyogni, hogy oldjam a feszültséget.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Vas. Dec. 25, 2016 11:35 pm

Na jó, hát nem vagy te gyáva alak, Ceirran. - puffogtam magamban, miközben elegánsan odakanyarítottam az aláírásomat a jegyzőkönyv megfelelő rublikájába. Mit neked az a pár gyerek? nemrég lángoló laestatokkal és vérszomjas mágus-banditákkal hadakoztál. Fel a fejjel és ne féltsd a bundádat!
- Megbeszéltük! - vetettem még oda Tarassiannak, aki épp belépett az egyik karámba. - Csak aztán meg ne irigyeljem!
Miután letisztáztuk az összes papírmunkát, magam is az egyik akolhoz járultam, jóval kevesebb lelkesedéssel, mint a cimborám, de a velem szembe jövő leváltott laer felszabadult vigyora némileg megnyugtatott. Már majdnem elment mellettem, mikor észrevettem, hogy ugyan az a mandolinjátékos, akivel nemrég még a színpad mellett találkoztunk. Nahát, nahát, nahát.
Ezek után nem vallhatok szégyent! Egy kolléga előtt semmiképp. Felvetettem a fejemet, és egy uralkodó könnyed lépteivel toppantam a karámba. Meghajoltam a kerítésem túl leselkedő tücskök felé, majd könnyed dallamot fütyörészve besétáltam a paraván mögé.
Kevés különösebb dolog van, mint hűvös fejjel, fahéjszaggal az orromban átváltozni a nagyobbik Ceirranná. A bundám védelmében hirtelen simogató hűs szellővé változott a hóeséses-zimankó, orromba annyiféle szag igyekezett beküzdeni magát, mintha belesütöttek volna egy gigászi, forraltborba áztatott mézes-diós töltelékű pitébe.
És mégis ki tud haragudni a világra, ha egyszer egy pite közepén ül? Senki.
Ígyhát Ceirran Carason, félelmetes tollforgatós, és éles nyelvű dalnok a világegyetem legkedvesebb és legvidámabb laestatjaként került elő a paraván mögül. A vigyorgó saltusinak felemeltem a megfelelő mancsomat, aztán eldörmögtem az ismert Nap-Éji gyermekdal, a "Diós sütiről álmodik a galamb" első versszakát, miközben nyújtóztam egy nagyot.
A következő pillanatban már a nyakamon volt a törpenépség. Két kis fakó bőrű seguth kölyök, egy elf és egy laer lányka böködött, húzta a fülemet, gyömöszölte az oldalamat. Ravaszul hasra feküdtem, nagy, boltozatos fejemet a mellső mancsaimra fektettem és ásítoztam. Vártam, melyik lesz elég merész, hogy felkászálódjon a hátamra.
Palánta honfitársam nyert. Talán mert már benne is ott bujkált egy laestat bocs, de minden különösebb skrupulus nélkül fellépcsőzött a bordáimon és az egyik fülembe kapaszkodna a nyakszirtemre huppant. Azon nyomban fel is pattantam (talán egy kicsit hirtelen, mert a saltusi rögvest a puskájáért kapott, de amikor fél szemmel rákacsintottam, fejcsóválva leengedte a fegyverét. Mert mit tegyen egy saltusi, ha egy laestat rákacsint? erről feltehetően semmi nincs a szolgálati szabályzatukban), majd egy parádés ló eleganciájával, felvetett fejjel körbegaloppoztam a karámot. Alig ereszkedtem le megint, már az összes többi is a nyakamban lógott, úgyhogy a tíz percemet a többiek relaxációs vakarása helyett hátasszamári feladatkör ragyogó ellátásával töltöttem.
Amikor lejárt az időm, alig tudták rólam lefejteni az ebihalakat.
Hátamat ropogtatva, nyújtózkodva kerültem elő, és úgy dörzsöltem laer-füleimet, mintha azokat ráncigálták volna neveletlen kölkök. Ja, és vigyorogtam is hozzá. Egye fene, egy bárd legyen nagylelkű, és tudja megnyerni magának a tömegeket.
- Szóval kadmet harci festés? - kaptam el tarassiant, amint elhagytuk a simogató területét. - Miután pónilóvá avanzsáltak azt hiszem kell is valami hősies.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Hétf. Dec. 26, 2016 11:10 am

Ez talán valami túlvilági paradicsom lenne? Illatok, masszázs és még én kapok érte pénzt, amiből forró, omlós pitéket ehetek majd. Ha mindez Laederranon lenne, még el is hinném, hogy tényleg van valami túlvilági jutalompálya.
Láttam ahogy Ceirran is vidám rohangál, hátán pár gyerkőccel. Lám, lám a közel sem kőszívű költő is megenyhült.
Szinte fájt, hogy milyen gyorsan letelt a tíz perc. Orrommal bökdöstem a kölköket a karámból, mikor már az utolsó pár homokszem pergett le, majd visszavedlettem kifinomultabb énembe. Még mindig bizsergett mindenem, lábam pedig szinte kocsonyásra olvadt, csoda, hogy rá tudtam állni. Közben tekintetemmel, már Ceirrant kerestem. A pásztázás közben fel ismertem pár saltusit, aki gyakran járt a Geliarban, nekik oda is köszöntem, mikor elhagytam a karámomat, majd az engem váltó fajtársamra vigyorogtam. Még vállaimat tornáztatva zárkóztam fel Ceirranhoz, miután felvettem a díjat tíz perces dögönyözésemért.
- Látod, látod, nem is volt rossz. - vigyorogtam Ceirranra csúfondárosan. - Na, hol is vannak azok a kadmetek? Azt hiszem pár győzelmi rúna igazán jól mutatna úgy mar tájékon, mit gondolsz? De akár a mancsaimra is lehet, vagy a szemem környékére. Még azt se bánom, ha ötvenszer rám pingálják, hogy 'Par Kadmor'. - Majd irányba állítottam társamat a kadmet arcfestők felé, hogy nehogy másfelé csellengjen, ugyanis Ceirran valahogy furcsán kacskaringósan szokott közlekedni. - Na de a képükre leszek igazán kíváncsi! Hah!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Hétf. Dec. 26, 2016 1:02 pm

Néztem, ahogy bólintott Feladir, aztán kifizette a három adag mézes rákot. Elégedett voltam, hogy olyan finomságot fogok enni, mint amit rendeltünk. Összefutott a szájamban a nyál, amit egy hangosabb nyeléssel tovább haladt a gyomromba. Felsóhajtottam, s alig vártam, hogy kézbe kapjam az adagom.
- Szóval nem vagy szomjas ennyi étel után? – kérdeztem megrökönyödve tőle, mert én teljesen lehetetlenségnek találtam az esetet. Ekkor volt alkalmam méregetni őt, hogy miféle anyagból gyúrhatták? Masszív-é? Vagy egyáltalán megállja a helyét még a mai világban? Hamar találtam üres asztalt magunknak. Ezután valami történhetett a fejével valami, mert olyan hangnemet ütött meg, ami hirtelenjében nem tudtam hová tenni. Egy pillanatra hajlottam volna részvétet nyilvánítani az irányába, azonban visszakoztam.
- Ezt meg mi a francért kell egy ünnep kellős közepén közölni? – robbantam fel hirtelenjében, ezáltal elveszítve azt az apró nőiességet, amit eddig fenntartottam. Legszívesebben a képébe toltam volna a mézes rákot, mert az ünnepségen kikapcsolódni szeretnék, s nem arról kotyogni, hogy kinek milyen elcseszett élete volt és van. Én sem ecseteltem neki, hogy miként lettem saltusi fejvadász.
- Inkább fogd be a szád és egyél! – tegeztem le, ha már ő méltóztatott az irányomba így viselkedni. Fortyogtam, mint a kitörésre készülő vulkán, s ha erre bármi szava lett volna, akkor én nem figyeltem rá. Jobbnak láttam, hogy foglalkozzak a mézes rákommal, mint vele. Kulturáltan szépen eszegettem az adagom, ami természetesen elfogyott. Elégedetten dűltem hátra a székemen, miközben végignéztem megint az elfen.
- Visszatérve a felvetésedre, mehetünk együtt, ha képes vagy a szádra lakatot tenni és nem szomorú dolgokkal traktálni az egész ünnepezés alatt. – mondtam el világosan a kikötésem, picit megenyhült arckifejezéssel. Ha azt szeretné, hogy nőiesen mosolyogjak, akkor nem ilyen marhaságokkal tömködi a fejem. Foglalkozásomból kifolyólag szinte tragikus és meglepő dolgok sokaságával találkozom.
- Ha befejezted az étkezést, akkor mehetnénk mondjuk oda, ahol kipróbálhatnánk mindketten magunkat.
Vissza az elejére Go down
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   Hétf. Dec. 26, 2016 6:52 pm

Hogy miért kell az ünnep közepén közölni? Drágaságom, te kérdeztél, én meg válaszoltam. Ha nincs ínyedre a dolog, arról én nem tehetek. Vicces lett volna látni Etharis arcát azután, hogy ezt mondom neki, de nem akartam megkockáztatni egy törött orrot. Vagy rosszabbat.
- Nem vagyok az a nagyon ivós fajta. A há... Mindegy. A lényeg annyi, hogy így szoktam meg. - ennyi feleselést engedtem meg magamnak annak ellenére, hogy rám szóltak, hogy csak csendben egyek. Ha már azért jöttem ide, hogy szórakozzam, akkor igenis szórakozni fogok!
Valamiért nem lepett meg, hogy Aris mindkét adag rákot megette, annak ellenére, hogy arra számítottam, maradni fog valamennyi. Elvégre eddigi tapasztalataim alapján a Fejvadászok már csak olyanok, hogy ha a fejükbe vesznek valamit, akkor azt végig is csinálják. Makacs egy népség nem vitás.
- Ha nem tervezel alkoholt pumpálni belém, akkor nem kell aggódnod tragikus sorsom megismerése miatt - mondtam szórakozottan miután eltüntettem az utolsó kis rákocskát is.
- Úgy hallottam van valamerre céllövészet, csak azt nem tudom merre, esetleg ott összemérhetjük a tehetségünket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Keleti Bódésor   

Vissza az elejére Go down
 
Keleti Bódésor
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Keleti rész
» Metróállomás

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Általános :: Könyvtár :: Városi Archívum :: Nap-Éj Ünnep-
Ugrás: