A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Fogadó a féllábú Geliarhoz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 6:57 pm

Csak egy pohár vörösborra...-kötetlen-Saya, Ceirran és Tarassian

Még mindig döbbenten álltam. Jó elismerem, jogában állt megkérdezni, de akkor is furcsa... Egyáltalán miért akar egy úri kisasszony felszolgáló lenni? Ha tapasztalatot akar szerezni és világot látni utazgasson, és ne egy kocsmában akarjon állást keresni. A lényeg az, hogy fura, pláne ezzel a lila hajjal... vajon ez megszokott az emberek körében?
Ceirran hangja magamhoz térített, viszonylag. Legalábbis a pult törlést újra elkezdtem. Kezeim automatikus végezték feladatukat.
A laer szavak pedig végképp kizökkentettek. Lesöpörtem az utolsó morzsát, feltöröltem az utolsó pacát és a rongyot kirázása után , összehajtva visszatettem a helyére.
- Akkor szólok neki -mondtam, bár lehet kicsit gépiesen.
A pincelejáróhoz mentem a hátsószobában.
- Acléaaaan! Van itt valaki ,aki beszélni akar veled. -ordibáltam le. De még így sem lehettem benne biztos, hogy meghallja. A Geliar pincéje egy labirintusnak is beillett volna. Tartani kellett valahol azt a sok innivalót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 7:28 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

- És azért, mert arisztokrata vagyok, már dolgoznom sem szabad? - vontam fel kérdő-kételkedőn a szemöldökömet. A bal kezem ökölbe szorult, míg a jobb a villát fogta görcsösen. Szívem szerint a fejükbe állítottam volna az evőeszközt, hátha némi értelmet is beléjük lehetne verni. Igen, tisztában voltam vele, hogy a kérdésem meghökkenést fog kiváltani, és talán többre mennék, ha más tulajdonságaimról tennék tanubizonyságot, de a késdobálás nem igazán illett ehhez a személyiségemhez. Utáltam, hogy meg van kötve a kezem.
A nyelvhasználatom kritizálása kezdett túllendíteni azon a ponton, ahol még meg tudtam őrizni nemeskisasszonyi álcámat. Ajkaim pengevonallá szűkültek, úgy szorítottam össze, nehogy olyat mondjak, amit magam is megbánnék. A hátam mögött felhangzó szavak is csak halvány, születésének hamvába halt mosolyt csaltak az arcomra.
- Köszönöm, Jóuram. - fordultam hátra, és biccentettem a saltusinak, és társaságának, saját nyelvükön hálálkodva, majd visszaváltottam a közös nyelvre, míg tekintetem már ismét Ceirranon pihent, mivel Tarassian láthatóan sokkot kapott.
- Akkor nyugodtan készülhetsz egy verekedésre a saját fajtársaddal, ugyanis egy laer tanított rá. Igazán mélységesen sajnálom, hogy nem sikerült olyan tökélyre fejlesztenem, hogy a kavicszörgéshez hasonlító nyelvetek dallamos éneknek tűnjön.
A hangom csöpögött a gúnytól. Eltoltam magam elől a tányért, pedig igazán finom volt a pite, de azon az egy kóstolásnyi darabon kívül semennyi nem hiányzott belőle, most meg már képtelen lettem volna akár csak egy falatot is letuszkolni a torkomon. Inkább a kupámat kaptam meg, és kortyoltam bele óvatosan.
- Amúgy meg majd akkor kritizálj, ha megtanultál egyetlen földi nyelvet is, és képes vagy úgy beszélni rajta, hogy az kifogástalan legyen. - tettem még hozzá, de közben már Tarassiant figyeltem. Őszintén szólva kezdett aggasztani a viselkedése.
Nagyot sóhajtottam, és leeresztettem, mint egy lufi. Semmi értelme. Szemmel láthatóan ezek ketten kézzel-lábbal tiltakoznak az ötletem ellen, ráadásul az egyik talán még az ép eszét is elvesztette.
- Tudod mit? Felejtsd el, hogy bármit is kérdeztem.
Ismét kortyoltam egyet a borból, majd a kupát is félretoltam, bár az is még félig tele volt. Elhúztam a számat a nevemet firtató kérdés hallatán. Számomra az volt a csoda, hogy magától nem tudja.
- Saya Whitehill. Neked nem szükséges bemutatkoznod Ceirran. Elég jó megfigyelő vagyok, és képes vagyok olyan összetett gondolkodásra, hogy a beszélgetésetekből kikövetkeztessem ki-kicsoda. Mennyivel tartozom?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 7:51 pm

Csak egy pohár vörösborra...-kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

Panaszosan felsóhajtottam.
- Tessék, a frászt hoztad szegény Tarassianra. Hát szabad ilyet tenni, mond? - érdeklődtem álságosan csalódott tekintettel, majd megveregettem honfitársam vállát. Erre kissé felrezzent és kényszeres törölgetésbe fogott. A végén még átfordul itt nekem, aztán magyarázkodhatok Acléannak hova lett a hátsó fal. Úgyhogy inkább visszafordultam a lányhoz - Totál katatón lett miattad. Inkább tedd le azt a villát, mielőtt ijedtében meggörbül vasmarkodban. A tönkretett evőeszköz megdobja a számlát.
Ahhoz képest, hogy elméletileg szende nemes hajadon, a lány tekintetétől hidegrázást kapott volna még egy sárkány is. Szerintem már Estewich is megbánta, hogy közbeszólt, főleg, mivel miközben a leányzó hátrafelé beszélt, én erősen jelzésértékűen húzogattam mutatóujjamat a nyakam előtt, jelezve, hogy bizony legjobb esetben is elásta magát, rosszabb esetben pedig átharapom a torkát a béna udvarlási kísérlete miatt. Egy bűvész fürgeségével fontam össze tettem karba a kezem, amint a lány visszafordult hozzánk. Azzal nem lehet mit tenni, ha valaki nem tudja elfogadni az építő kritikát, de az egész más, ha valaki átmegy miatta berzerkerbe. Illik egyáltalán ilyen kútmérgező hangon beszélnie egy arisztokrata család sarjának? Természetesen nem.
Szívből nevettem fel riposztjára.
- Az Égire, tehát Ezért nem sikerült elsajátítani a nyelvünket! Tökéletesen botfülű vagy! uhh, nagyon sajnálom. Nyomorult lehet így élni...de azért az Égi őrizzen meg attól, hogy hallanom kelljen ebben az életben ahogy zongorálsz...
Mosolyom olyan szelíd volt, mint a hárspaltán erdők felett lebegő tavaszi szellő. Azaz rettenetesen.
- Idefigyelj kislány, a földi nyelvek nem csak tökéletesen feleslegesek, de még egy nyúzott macska is sokkal zeneibb hangokat képes kipréselni magából mint ti. A Saltusit megtanultam, mert kell a munkámhoz. Több elf dialektusban is megértetem magam, a Domhanim olyan kitűnő, hogy akadémián példálózhatnának velem... úgyhogy minek tanuljam egy jelenéktelen nép ezer jelentéktelen nyelvének egyikét?
Mosolyogva kaptam föl a földön landolt almát, és átdörgöltem az ingem ujjával, amíg újra fényleni nem kezdett.
- Elfelejteném én szívesen, de Tarassian már hívta a patrónusunkat. - vontam vállat. - Innen már az Ő reszortja.
Szélesen elmosolyodtam, és felkaptam a tányért és a kupát.
- Nos, Saya Whitehill, sajnos az étel és ital el nem fogyasztása nem mentesít a fizetés alól. ámde én meglehetősen hálás vagyok érte.
Két ujjammal hanyagul szalutáltam és vidéman indultam a konyha felé, hogy gondoskodjam a maradékról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 8:04 pm

Csak egy pohár vörösborra...-kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

Acléan uram szerette a pincét. Jó volt néha visszahúzódni ide a kocsma folyamatos lármája elől. Kár, hogy most nem saját készletét dézsmálni jött le, hanem takarítani. Talán egy-két csepp még belefér...
- Acléaaaan! Van itt valaki, aki beszélni akar veled. - szakította félbe ábrándozását Tarassian. A kölyök jól bevált, mint inas, és csodálta is lelkesedését, de néha annyira az idegeire tudott menni, hogy nem képes egy pillanatra sem egy helyben maradni. Ceirran meg a másik véglet... De mindegy is. Jó társaságot nyújtottak. És, ha minden igaz, akkor most a segítségére van szükségük. Kikecmergett a pincéből, és rögtön meg is látta, hogy miért keresik: egy kissé túlöltözött ember nő ült a pult mögött, arckifejezéséből ítélve elég gorombán. Kicsit alacsony volt ahhoz képest, hogy ember, de még így is egy elég kellemes látványt nyújtott.
- Üdvözöllek a Geliarban! Miről lenne szó? Remélem nem ez a két lókötő tett neked keresztbe... - szavait egy barátságos mosollyal toldotta meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 8:44 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

Mintha Ceirran a mai napra azt tűzte volna ki céljául, hogy engem felbőszítsen. Ha tudná, hogy amilyen kicsinek és gyengének tűnök, annyira nem vagyok az, és bizony tudnék bemutatót tartani a villán és a kézfején - szoros együttműködésre kényszerítve a kettőt -, talán nem lenne ekkora a szája. Mindenesetre egyelőre még nem tettem semmit, bár ha pillantással ölni lehetne, akkor Tarassiannak a darabjait kellene felmosnia a padlóról.
A riposztja alap esetben szórakoztatott volna, de most eljutottam arra a pontra, hogy minden egyes szó, amit kiejtett a száján, vörös posztóvá vált a szememben.
- Na idefigyel, te túlméretezett, kákabélű játékmackó. Maximum annyira vagyok botfülű, mint te, de joggal állíthatom, hogy nagy eséllyel ezerszer jobban játszom nálad, aki valószínűleg csak a kocsmai mulatósokat ismeri, és arra aggatta a muzsika jelzőt. A nyelveinknek meg semmi problémája, ezerszer érthetőbbek és tanulhatóbbak, mint a ti kiskutya ugatásotok. Viszont, míg én legalább törtem magam, te elvből elutasítod az egészet. Innentől kezdve meg sem jogod, sem okod nincs arra, hogy kritizáld a beszédemet.
Csípős beszédért nekem sem kell a szomszédba mennem, bár ezt most kultúrált formába csomagoltam, mert az illem és jellem ezt kívánja. De ha tehetném, bizony már rég a fejébe húztam volna a kupámat. Tűzről pattant lennék? Talán. Vagy éppen bolond. Nekem is, mint mindenkinek, ezerszer a szájába rágták, hogy nem feltétlenül jó ötlet felbőszíteni egy laert, de ha egyszer ANNYIRA kihozott a sodromból! Akár még tíz körömmel is képes lettem volna jelenleg megnyúzni.
Mikor a konyha felé indult, dühömben felkaptam a mellettem lévő italkönyvet és utána hajítottam, minden erőmmel, aztán csak zihálva meredtem rá. Az egy dolog, hogy most már illendő megvárni a tulajdonost, de még csak az árat sem volt hajlandó kibüfögni, csak a sületlenség fojt a száján akadálytalanul kifelé, mint a megáradt folyó.
- Fulladj bele a maradékba, te malac!
Nagyjából ekkor került a szemem elé egy újabb Laer. Nagy levegőt vettem és igyekeztem lehiggadni, vajmi kevés sikerrel. Azért kipréseltem magamból egy bocsánatkérő mosolyt, bár ökölbe szorított kezem, ami a pulton nyugodott, nem kevés feszültségről árulkodott.
- Szép napot. Csak megkérdeztem tőlük, hogy nem keresnek-e véletlenül felszolgálólányt, erre lefagytak, mintha nem is tudom, valami démoni kérdést tettem volna fel. Tarassian szerintem azóta sem tért magához a sokkból, de ez a...ez a... törpetacskó...legszívesebben megfojtanám egy kanál vízben! Pedig még kedves is voltam, mert a saját anyanyelvén szóltam hozzá!
Dühöngtem, szikrázott a szemem, és nagyjából úgy festhettem, mint egy mini atombomba, ami mindjárt felrobban.
- Mindenesetre hálás lennék, ha legalább Ön felvilágosítana, hogy a pite, amit ettem és a szemes bor, vagy mi, amit ittam, mennyibe is kerül, mert ez a kérdés elkerülte őnagyszájúsága figyelmét, ahogy rájött arra, hogy maradékot tömhet magába, már ha azt, hogy egy falatot ettem belőle, maradéknak lehet hívni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 9:08 pm


csak egy pohár vörösborra...-kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

A pultra támaszkodtam, és éreztem ahogy izmaimon végighullámzik a Laestat elemi ereje. Ha nem rendelkezem olyan nagy önuralommal, mint amilyennel, a kis primadonna már véres cafatokban heverne a padlón. Az utolsó dolog, amit elviseltem ezen a világon, ha egy laikus, ostoba búrában nevelkedett nebántsvirág kritizálta az egyetlen dolgot, ami az egész életemet jelentette. A Laestat tombolt bennem, szinte érzetem, ahogy karmai belülről farigcsálják a bordáimat. A vigyorom ennek megfelelően olyan rémisztő volt, mint egy vallási kérdésben megsértett háromkristályos kromat főpap. Azt sem állítom biztosan, hogy fogaim nem hegyesedtek meg egy cseppet és pupilláim nem csaptak át a Laestat májszínébe. Hangom halk volt, nyugodt és hideg, csordulásig tele lekezelő megvetéssel.
- Szívem. Minden túlzás nélkül mondom, de a fajod egyszerűen nem alkalmas arra, hogy olyan szinten megértse és átérezze a zenét mint mi. A nyelvetek egyszerű, ostoba és barbár. A  hallásotok még egy egérét sem közelítitek meg. Kultúrátok a mienkhez képest fiatal és szegényes. Szeretnélek megkérni, hogy a nevetséges kis csipkelődéseidet tartsd olyan mederben, amit még képes vagy felérni ésszel és ne akard, hogy véletlenül a földdel egyenlővé tegyem a te hibádból ezt a kerületet. – zárásképpen finoman elmosolyodtam és karba fontam a kezem. Jobb ha eszébe vési, hogy bármilyen vidám fickó is vagyok, mindenkiben van egy határ. És ő most ennek a szélén táncol. Sajnos nekem nem voltak olyan skrupulusaim, hogy nem szép dolog megütni egy nőt. Sőt. Igencsak viszketett a tenyerem.
Ha egy másik muzsikus, egy képzett dalnok hasonlítja magát össze velem : hát legyen.  Kiállok ellene és eldöntjük ki a jobb. De hogy egy palotából szalasztott ostoba csitri leckéztessen, az kiverte nálam a biztosítékot.
Szerencsére nem sokáig. Nem voltam sem különösebben haragtartó, sem ostoba. A leastat gyorsan visszahúzódott, én pedig megráztam a fejem.
- Hú… te aztán tudod, hogy kell felhúzni engem.- csóváltam meg a fejem a régi, vidám mosolyommal, majd távoztam a maradék pitével.
- Nyugi, a túlélés nagymestere vagyok. Egy pite, ha rágott is, nem bánik el velem. – tűntem el vigyorogva a konyhaajtó mögött.  
A kredencre könyökölve hallgattam, ahogy odakint bájcseveg Acléannal, s amikor az udvariatlansáunkat ecsetelte, nem bírtam megállni, hogy lelkesen ki ne rikkantsak.
- Hazudik, mint a vízfolyáás!
Az ajtóhoz vonultam és  a pitét rágcsálva kitekintettem patrónusunkra.
- A kislány egy hisztérika, Acléan. Sőt, ha jobban meggondolom Fúria.ha nem hiszed, nézz rá Tarassianra. Hagyd fizetni, aztán rugdosd át a küszöbön.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 9:37 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

HogyazabazaltkörműÉgikaparnáledomhankövezetét! Itt bizony csúf dolgok kezdtek kibontakozni.
Láthatólag Ceirran és a leányzó is magára vette a dolgot. Acléan pedig pont arra toppan be, hogy ezek mindjárt verekedni kezdenek. Itt sürgősen cselekedni kell.
Amit tudni kell egy laerről, hogy olyan elképesztően lojális és hűséges tud, lenni , hogy egy működő vulkánba is bele vetné magát azért , akit a mesterének és jótevőjének mondhat. Tehát elsősorban Acléan miatt cselekedtem.
Nem érdekel mit mondtak ezek egymásnak ezt most azonnal le kell állítani.
- Egy pillanat Acléan és elintézem a dolgot. – mosolyogtam rá.
Manát gyűjtöttem a karomba és felkaptam a leányzót, szabályosan a hónom alá csaptam, nem érdekel,ha rúg , ha harap, ha karmol, itt bizony fenn állt a veszély,hogy Acléant feldühítik azt pedig nem hagyom.
Befordultam a konyhába, ahol Ceirran a maradékot lapátolta be, meg se állva csaptam őt is a hónom alá. Lába a földet söpörte, de eddig nem mutatott ellenállást, azt hiszem kicsit ráhoztam a frászt.
Mivel mindkét kezem le volt foglalva az ajtót a lábammal kellett kinyitnom, örüljenek, hogy nem a fejükkel, majd azzal is becsukni.
Először Ceirrant engedtem el, és csak utána kis csajt. (igen mi is ismerjük a szlenget). Meg se vártam, hogy megszólaljanak. Torkomból már a Laestet dühödt ordítása tört fel, majdnem a földre döntve az előttem álló összetöpörödött alakot. Vagy csak én láttam őket kisebbnek?
De nem veszítettem el a fejemet, ez csak figyelmeztetés volt, hogy most én beszélek.
- Mégis mit képzeltetek?! Az ivó tele saltusiakkal és ti képesek lennétek vérre menni,arról nem is beszélve, hogy mindezt Acléan szeme előtt. Szimplán hülyék vagytok, vagy csak ennyire felelőtlenek?! Nem érdekel, ki mit mondott a másiknak, a másikról, azt most szépen elfelejtitek, azt is , hogy mondtátok, hogy hallottátok és, hogy egyáltalán az eszetek bejutott. Érthető voltam?
Kicsit halkabban folytattam- Elismerem, hogy nem voltunk a legbarátságosabbak, de meg van az oka. Ez eddig még rendben is van, bocsánatot kérek, hogy bunkók voltunk. De az, hogy a másik népét nyelvét kezdjük szidni az már egész egyszerűen kicsinyes és gyerekes lépés. Pláne egy zenészt ?! Mindkettőtökre vonatkozik.
Fújtam egyet. Az indulat egyre jobban csillapodott bennem.
-Most pedig szépen mindenki átgondolja mit csinált rosszul és mit kellett volna tennie helyette. És addig innen el nem megyünk , amíg minden marhaságot meg nem vitattuk és minden félreértést nem tisztáztunk. Értve vagyok?
-Tehát kezdjük elölről. Tarassian Ehrelit a nevem. Hogy szólíthatlak és miért szeretnél a Gelliarban dolgozni? - immáron teljesen nyugodt voltam és a legteljesebb jó szándék vezérelt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 10:22 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

Mivel piszok jó megfigyelő voltam, - lévén ez a másodéletem szerves hozadéka volt - így elég beszédes volt számomra Ceirran arcvonásainak és hangulatának változása. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy talán kissé túllőttem a célon, és nem kellett volna, de ettől még nem hátráltam meg. Makacsul álltam a pillantását, dacosan szorítottam össze a szám, és vetettem fel a fejem. Csak azért nem szóltam vissza, mert félő volt, hogy valóban szétverné az egész kerületet, és akkor esetlegesen ártatlanokat is bántalmaz, amivel a lelkiismeretem nem tudott volna kiegyezni. Pedig nagyon szívesen felvilágosítottam volna arról mennyire is téved, pláne velem kapcsolatban, mert közel sem voltam az az eszetlen, mindentől óvott kis fruska, mint aminek festettem. Ráadásul a szivem megszólítása felért egy újabb sértéssel a számomra.
Tombolva pillantottam utána, ahogy eltűnt a konyha felé, és még az itallapot is utána indítottam, de fel sem vette. A tulajdonos felbukkanása heves kifakadást váltott ki belőlem, de aztán már azon kaptam magam, hogy Tarassian karjában lógok, mint egy zsák krumpli, és szélsebesen haladunk arra, amerre Ceirran eltűnt. Úgy robogtunk át az épületen, mint valami tehervonat, amiről olvastam valami könyvben, csak időközben Ceirran is csatlakozott kétfős kompániánkhoz.
Őszintén szólva a meglepettség volt az, ami miatt meg sem mozdultam, de mikor végre földet ért a lábam, vérig sértve, és kimondottan dühösen léptem arrébb. Karomat magam előtt keresztbe fonva hallgattam az ordítást, és magamban nyugtáztam, hogy igen tehetséges lehetek, ha alig 10 perc leforgása alatt két laert is kihoztam a béketűrésből, amiről olyan fene mód híresek. Talán még valami kínzómesternek is elmehettem volna a saltusiakhoz. Csöndben hallgattam végig a szóáradatot, de a másik énem már erőteljesen dolgozott bennem, és kissé előrenyomult, ami meg is látszott rajtam. Bár nappal volt, körülöttem mégis sötétség hullámzott baljóslatúan, és a kisugárzásom, testtartásom, viselkedésem is ehhez mérten változott. Lehet, hogy eltörpültem mellettük, lehet, hogy csak egy törékeny ember voltam, de jelen pillanatban a veszély, mint valami palást, úgy burkolt be.
- Nem vagyok sem hülye, sem felelőtlen. Arról meg, hogy a felszínről ítéltek, nem én tehetek. És már megbocsáss, de nem fogom szó nélkül tűrni, hogy bárki is csak úgy keresztülgázoljon rajtam, ráadásul minden kézzelfogható ok nélkül. Ettől függetlenül elnézést kérek a viselkedésemért, ha Ő is - mutatok Ceirranra - bocsánatot kér tőlem. Úgy, hogy azt el is higgyem.
Ördögi mosolyt villantottam "kedves" zenésztársamra, majd ismét Tarassianra pillantottam hűvösen.
- Elismerem, nem így terveztem sem a bemutatkozásomat, sem a megismerkedésünket, pláne nem a tulajdonos előtt, de a történteket a félreértések tisztázása nem fogja semmissé tenni. Mindenesetre, ahogy az látszik is - gúnyosan villant a szemem - nem vagyok egy ártatlan és védtelen rózsaszál. Nagyon nem. És megvan az okom arra, hogy itt akarjak dolgozni. Ha úgy tetszik, szeretnék megismerkedni a normális élettel. - rántottam meg a vállam hanyagul. A testtartásom ösztönösen támadó beállást vett fel, bár a fegyvereim jelenleg igen távol voltak tőlem. - Nyugodtan hívhatsz Sayanak, nem fogom érte leharapni a fejed. És igazán örülök, hogy életre keltél sóbálvány állapotodból.
Halvány, de őszinte mosoly ült ki az arcomra, majd fújtam egyet, és köröztem párat a vállaimmal, meg a fejemmel, miközben félig lehunyt szemmel mustráltam a két laert. Végül lazítottam a testtartásomon, bár a közelembe lépni még mindig nem volt érdemes.
- Amúgy meg nem vagyok benne biztos, hogy az ötletem, amit felvetettem jó. Tekintve a ma történteket, félő, hogy hamarabb kitekernénk egymás nyakát, mint hogy túléljünk egy hetet békességben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Nov. 15, 2015 2:00 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

A pitém...!
Mint egy fulladozó hajótörött, úgy kaptam a föld felé száguldó míves, fekete égetett mintával díszített fehéragyag tányér után (igen Tarassian, neked kell majd kifizetned!), ami egy pillanattal később a gyümölcsös pitével együtt megsemmisült a konyhakövön.
Nem is érdekelt már, hogy cimborám a szó szoros értelmében elrabolt, mélabús tekintetem a szétkenődött süteményre tapadt. Francba... hát ez a nap már nem is alakulhatna jobban.
Vetettem egy óvatos pillantást Tarassianra, és úgy döntöttem: az ellenállás nem csak hiábavaló, de ráadásul hülyeség is. Aki nem ismerte annyira a kölyköt mint én, az nem tudta felmérni pontosan mennyire veszélyes is, ha ennyire hagyja magán eluralkodni a Laestatját. Úgyhogy behúztam a nyakam és csöndben maradtam.
Nem vagyok gyáva, de van bennem életösztön.
A Sayának nevezett istencsapásában azonban a jelek szerint egy csepp sem volt. Amint végre Tarassian letett minket, azonnal sértődött-királykisasszony pózba vágta magát és szájalt is tovább, mintha nem lenne az orra előtt egy ideggyenge, félőrült laer.
Én személy szerint fel sem álltam. Mint a vadállatoknál általában, a Laerek és Laestatok között is nagy szerepe volt a testbeszédnek. Törökülésbe helyezkedtem és onnan meredtem figyelmeztetően "fogd fel és fogd be" módon Sayára. Hátha észhez tér.
Amint Tarassian felém fordult, tekintetemből minden  fenyegetés eltűnt, mintegy varázsütésre.
- Rendben, rendben, rendben. - Szóltam nyugodtan és halkan, igyekezve nem "idomár és oroszlán" érzést kelteni a barátomban- Amit csak akarsz Tarassian. Ha szeretnéd, nyolcszázszor is bocsánatot kérek tőle. Csak nyugodjunk szépen meg, és légyszi, tüntesd el a tekintetedből a másik magadat, mert feláll a szőr a hátamon tőle.
Szertartásosan fordultam Saya felé, és ültemben meghajtottam magam.
- Fogadd legőszintébb bocsánatkérésemet.- szóltam komolyan, és még egy képzett kihallgatótiszt sem jött volna rá a testbeszédem alapján, hogy szemérmetlenül és gúnyosan hazudok. Leginkább úgy tűnt, a békesség kedvéért beleegyezem, hogy az ártatlanság eleven szobrának legyen igaza. Igazából csak azt akartam elérni, hogy végre befogja a száját.
Nem sikerült. Ostoba liba.
Ártatlan és védtelen rózsaszál? Aki saját állítása szerint nem hülye vagy felelőtlen? Kacagnom kell. Nem kellett a Laestat látása, hogy kiszúrjam a körülötte fodrozódó homályt. Egy rohadt mágus, aki vagy nem képes visszafogni az erejét, vagy elég hülye, hogy nyilvánosan mutogassa. Mindegy volt részemről. A csaj közveszélyes és pont. Ráadásul hazugságot orrontottam a levegőben.
Úgyhogy inkább hallgattam és Tarassiant figyeltem. Karnyújtásnyira tőlem volt egy jóféle agyagkorsó. Ha vészhelyzet állna elő, még halántékon tudom csapni a barátomat, mielőtt renoválja a Geliart. Acléan nem örült volna neki különösebben.
- Ilyen vérmérséklettel nehezen is lehetnél felszolgáló. - Jegyeztem meg hűvös nyugalommal.- Az első kapatos vendének, aki tiszteletlenül szólna hozzád, kikaparnád a szemét, vagy mi? Úgyhogy ha rám hallgatsz, keresel inkább egy cukrászatot, vagy virágkötőt, vagy valami nyugalmas helyet, ahol kamatoztathatod képességeidet és nem vagy kitéve atrocitásoknak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Nov. 15, 2015 2:44 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

Huh... na jó , ezt vegyük , úgy hogy félsiker...
Megráztam a fejem és kisöpörtem a hajamat az arcomból. Pár mély levegő. Éreztem, hogy a légzésem csillapodik.
Aztán hirtelen a szívverésem a magasba szökött. A laestat dühöngeni kezdett. Az ordításban és a leteremtésben teljes szívével benne volt, de hogy így, ilyen mondhatni békésen, végződjön a dolog, na az már nem volt az ínyére.
Mély levegő, gyümölcsösök,csillogó patak.....
Kiutat keresve néztem körbe.
- Ceirran! - hangomba némi természet ellenes mélység vegyült- Hozd az ásót! A veteményhez van leszúrva.
Ki nem mondott egyezség volt közöttünk, hogy ha vészhelyzetre kerülne sor Ceirran azon nyomban leüt.
A kis kerti kúthoz léptem (vagy inkább ugrottam?). De a következő pillanatban már négykézláb térdeltem alatta. Jobb karommal meghúztam a hosszú, hajlított vasfogantyút és a víz ömleni kezdett a fejemre. Jegesen hideg, de tiszta víz. Az Égi áldja meg a mélyvízi-kutak feltalálóját! Hajam vizes, sötét bordó függönyként borult körém, eltakarva a külvilágot és csak a lefolyó vasrácsát engedte látnom. Igazán szép vasrács ahhoz képest, hogy csak egy lefolyót takar.
A hideg víz és külvilág kizárása lényegesen megkönnyítette számomra a lenyugvást. Két perc után elengedtem a kart, a víz már csak a hajamból folyt.
- Igazán jó párost fogtál ki Saya...- nevettem fel keserűen még mindig a földet bámulva - Egy elmebeteg laer és a nagyszájú barátja. Nem mondanám magunkat fajunk mintapéldányának.
Feltápászkodtam, de még mindig a lefolyó rácsát figyeltem.
- Sajnáljuk, hogy így alakult. Remélem azért nem fogsz többi fajtársunkra elfogultan tekinteni.
Lassan az ajtó felé indultam. Mindig csak a földet nézd! Csak a földet!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Nov. 15, 2015 3:23 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

A földön ülő bocsánatkérés igazán jól állt Ceirrannak, de legalábbis én elégedett kárörvendéssel figyeltem. Mondjuk, tekintve az eddigi viselkedését megkérdőjeleződött bennem az őszintesége, de már így is eléggé felpaprikáztuk egymást, nem akartam tovább folytatni a civódást, még ha a természetem egy része lázadt is ellene. Inkább vettem pár mély levegőt, és ahogy a nyugalom lassan eltompította bennem a harag vörös ködét, úgy oszlott szét körülöttem a sötétség is. Tudtam irányítani, és nem azért jelent most meg, mert kicsúszott a kezemből, hanem mert elegem volt abból, hogy szinte még emberszámba sem vesz. Ilyenkor pedig hajlamos voltam kivetkőzni magamból. Az eltelt évek alatt hozzászoktam, hogy nem üresfejű babaként kezelnek, hanem számolnak velem, mint veszélyes ellenféllel, pont ezért is volt egyre nehezebb "hercegkisasszonyként" viselkednem.
Nem mintha Ceirran értékelte volna a tettemet. A nagy száját továbbra sem tudta csukva tartani. Feszülten hunytam le a szemem, és próbáltam megőrizni nehezen visszaszerzett békességemet, ahogy csöndesen válaszoltam bosszantó és éles szavaira.
- Semmi gond a vérmérsékletemmel. Alapjáraton higgadt természetű vagyok, ahogy elviekben TE IS. Az ajánlatodat meg köszönöm, de semmi kedvem a virágkötészethez, láttam eleget, gyakoroltam is párszor, de tiszta unalom, a süteménysütés meg egyszerűen nem illik hozzám. Amúgy meg hidd el, tudnék számodra jó pár meglepetéssel szolgálni...
Az utolsó mondat már csak elenyésző suttogás volt, mert a figyelmemet immár Tarassian kötötte le. Érdeklődve és csöppnyi nyugtalansággal figyeltem, ahogy hideg vízben áztatja magát. Ösztönösen tettem egy lépést felé, és dőltem kicsit előre, hogy rálással a haj mögött megbújó arc vonalaira.
- Jól érzed magad? - kérdeztem aggódón. - Nem hiszem, hogy olyan szörnyű lenne a helyzet, pusztán csak...rossz csillagzat alatt született a találkozásunk. Amúgy meg lehet, hogy az a zabagép valóban nagyszájú, de azért téged nem hívnálak elmebetegnek. Na meg amúgy sem tudom milyen lenne a fajotok mintapéldánya.
Igyekeztem megnyugtatni, de fogalmam sem volt, hogy mennyire járhattam sikerrel. Tűnődve néztem utána. Annyira sütött belőle az őszinte sajnálat, hogy egyszerűen egy szívtelen dögnek éreztem volna magam, ha hagyom így elmenni. Ami valljuk be, megint csak a hülyeségem bizonyítéka, de sosem voltam a túlzottan kiszámíthatóság embere a négy évvel ezelőtti éjszaka óta. A széltól is óvott, mindig illedelmes kisasszony akkor darabjaira tört, és maradt helyette egy makrancos kata, aki mindig csak a saját feje után megy. Gyors léptekkel teremtem előtte, és igyekeztem elzárni az útját, bár tudtam, ha nagyon akar úgyis kikerül, átgázol rajtam, vagy épp a grabancomnál fogva arrébb rak, mint egy könnyű tollpihét. Azért kinyújtottam a kezem, és a mellkasára raktam, így próbáltam megállásra késztetni.
- Nem kell bocsánatot kérned, és ne legyen bűntudatod sem. Nem leszek elfogult, nem szokásom. Mindig az adott ember viselkedése szerint vonom le a következtetéseimet. Butaság is lenne egyetlen lényből egy egész faj természetét lekövetkeztetni, hiszen nincs két egyforma jellem. Tudok neked valamiben segíteni?
Őszinte féltéssel figyeltem, és ha nem pakolt arrébb, akkor próbáltam bekukucskálni a haja mögé, akár úgy is, hogy a vizes tincseket arrébb söpörjem az arcából, bár szinte elvesztem hatalmas termete előtt.
- Meg fogsz fázni...
Ha esetleg Ceirran korsóval vagy épp ásóval közelített volna, akkor rá meg néma, szúrós pillantást vetettem, hogy meg ne merje próbálni, vagy kitekerem a nyakát. Akkor is, ha az lesz utolsó cselekedeteim egyike.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Nov. 15, 2015 6:42 pm


Csak egy pohár vörösborra...- kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

- Uhh, inkább ne, ha kérhetem... - borzadtam össze fázósan. El tudom képzelni miféle rusnya, pokolbéli trükköket tud egy sötétmágus. Még elcsapná a gyomromat...Tartsa csak meg magának a meglepetéseit.
Aztán Tarassian remekül elterelte a figyelmemet. Felpattantam a kis udvar nagy részét borító járókőről, és barátom felé vettem az irányt. Sajnos azt kell mondjam, nem ma láttam így először. Rendszerint elvigyorogtam a dolgon, aztán ketten jót röhögtünk az egészen, de az, hogy az a lány, aki ennyire felbosszantotta, most jótündérkét játszva sertepertél körülötte, az eszméletelen bosszantó volt. Semmi kedvem nem volt mosolyogni. Pedig Tarassiannak ilyenkor nem a jajveszékelésre és gügyögő "jól vagy?"-okra van szüksége.
- Nem őrült. - álltam meg a kút mellett karba font kézzel. - Csak rosszak az idegei. Nem sértegetem. Tarassian, bólints, ha igazam van. Családban öröklődő dolog náluk, úgyhogy technikailag, igen, elmebeteg. Nem mintha ezt én vagy Acléan bánnánk.
Tekintetemmel az ásót kerestem. Ott is volt, a koronagyökér ágyás szélén. Ráérősen odaballagtam és felemeltem. Öreg szerszám volt, hanyagul gyalult nyéllel de szerencsére rozsdás nem volt. Az egy dolog, ha az emberiség érdekében lecsapom Tarassiant, de vérmérgezéssel nem akartam megajándékozni.
Az ásót átvetettem a vállamon és visszaindultam a párocska felé. Saya éppen elállta a búbánatosan csöpögő Tarassian útját. Arckifejezésétől heveny rosszullét környékezett.
- Könyörgöm mondd, hogy nem az anyai ösztönök hatalmasodtak el rajtad? - rimánkodtam teátrálisan, és az ásóra támaszkodtam. Aztán felém fordult, legalábbis olyan tekintettel, mintha én lennék hisztis sötétmágus kettőnk közül. Ennyi szenteskedés láttán szinte kedvem lett fejbenyomni az ásóval.
- Oh, az Égire...- sóhajtottam kivételesen őszintén. - Úgy nézel rám, mint aki már pár száz emberrel végzett egy ásóval. Tudod mit? Higgy amit akarsz. Aztán majd megnézzük, mit csinálsz, ha Tarassian átfordul, és holnap neked kell levágnod a pajta szelemengerendájáról, ahova felkötötte magát, miután akaratlanul is feltépte három tucat ember torkát. Nem arra van szüksége, hogy gyerekként babusgasd, hanem hogy valaki figyeljen rá, és ha kell, legyen annyira barátja, hogy bántani tudja, hogy megvédje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Nov. 15, 2015 8:06 pm

Csak egy pohár vörösborra...- kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

Előttem termett. Egyszer csak megjelent előttem a lábfeje. Jó , mondjuk ezen nem igazán kéne meglepődnöm, hiszen a földet bámultam ,oldalt pedig a hajam takarta a kilátást, így nem csoda, hogy nem láttam, hogy jön.
Aztán a keze megállított lassú vánszorgásomban. Ledöbbentem volna, de aztán eszembe jutott, hogy amikor utoljára ledöbbentem, azzal megsértettem ezért gyorsan valami reakción kezdtem törni a fejem. Gondolkozz Tarassian, gondolkozz! De csak óvatosan! És ne felejtsd el a földet nézni!
Finoman félresöpörtem a kezét a mellkasomról.
- Ceirrannak igaza van. - sóhajtottam még mindig a földet bámulva , nem vagyok udvariatlan, de a föld egy olyan kellemes homogén dolog, különösebb meglepetések nélkül, hogy segít a koncentrációmat megőriznem, márpedig még közel volt a laestat.-  Közveszélyes vagyok. Ezt mindannyian jól tudjuk. Acléan, igazán rendes, de ő is tudja, hogy nem csámboroghatok kint, részben ezért is ajánlotta fel ,hogy maradjak. Mond tudsz jobb helyet egy labilis laernek,mint egy laer vezette kocsma, ahol nyüzsögnek a saltusiak? Félre ne érts, Acléan a legrendesebb laer akit ismerek, barát, mentor,és elmondani se tudom mennyivel tartozom neki. Sőt lassan már apámnak is hívhatnám....de ez nem ide tartozik. A lényeg, hogy kérlek ne meregess vasvilla szemeket cimborámra, mert megteszi amire megkérem. És igazán hálás vagyok az aggodalmadért. De tényleg. Viszont, hogy az emlegetett megfázást elkerüljem, szerintem folytatom utamat a szobám felé, ahol száraz ruha vár rám.- megeresztettem egy mosolyt. Próbáltam meggyőzőt, de nehéz volt.
Ha nem vagytok laerek nem ismerhetitek azt az elemi fáradtságot ,amit a bennetek üvöltő laestattal való harc hoz maga után. Természetesen az elme fáradtságáról van szó, de hogy valaki ilyenkor mosolyogni tudjon, ahhoz vagy nagyon gyenge laestat kell, vagy elképesztően erős jellem. Én egyikkel sem rendelkeztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Nov. 15, 2015 9:05 pm

Csak egy pohár vörösborra...- kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

Egyszerűen már csak hagytam történni a dolgokat. Belefáradtam a huzavonába, a veszekedésbe, és hogy én lettem kikiáltva rossznak és gonosznak, holott...mindegy is. Elvettem a kezem Tarassian mellkasáról és félreléptem, hogy ne legyek az útjában. Üres tekintettel figyeltem, majd az ásóra támaszkodó Ceirranra pillantottam.
- Igazából nem számít mi hatalmasodott el rajtam, mert láthatóan ez is csak újabb problémát okoz. Amúgy nem gondoltam semmi hasonlóra, de ha ezt szeretnéd hinni, nem állok az utadba. Azt csináltok és gondoltok, amit szeretnétek. Nem ismerem a fajtátokat, nem tudhatom mi a jó nektek. Elnézést, hogy gondot okoztam, többet nem fog előfordulni.
Fásultan csendült a hangom. Elegem volt az egészből. Megvártam, amíg Tarassian becsoszog előttem, majd némán, hangtalan léptekkel követtem, legalábbis a konyha ajtajáig. Kutatóan pillantottam körbe, amíg meg nem találtam a tulajdonost. Odaléptem hozzá, majd elővettem az erszényemet, és húsz aranyat a kezébe nyomtam.
- Remélem fedezi a fogyasztásom költségét, és az időt, amit elraboltam maguktól. Sajnálom, hogy hiába fáradt fel, de a kérdésem már tárgytalan. Azért köszönöm, és örülök, hogy megismertem. Az ivóban meg igazán kellemesen csalódtam.
Bár a szavaim hálásak voltak, a hangszínem színtelen volt, a tekintetem meg kifejezéstelen. Visszavedlettem abba az üres, úrinő báb szerepbe, ami születésem óta fogva tartott, és ami az etikett szabályaira épült életem minden percében, és az udvariasságra.
- Köszönöm a vendéglátást.
Egy halvány mosoly, és egy alig látható fejbólintás után hátat fordítottam, és magasra emelt fejjel kivonultam az ivóból. Az ajtót csöndesen tettem be magam után. Nem akartam teátrális lenni, és igazából erőm sem volt hozzá. Az értelmetlen szóváltás egyszerűen mindent felemésztett bennem. Ráadásul nem igazán értettem a saját viselkedésemet sem. Jó, már régóta nem voltam a "mindent eltűrök és elfogadok" viselkedés mintaképe, de hogy ennyire kiboruljak, ez eddig csak akkor fordult elő, ha az Alvilágban elengedtem magam. Csalódottan sóhajtottam és indultam el hazafelé. Ez a "munkakeresés" egyáltalán nem úgy sült el, ahogy azt elterveztem.

//Köszönöm a játékot:)//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szer. Dec. 02, 2015 9:46 pm

Raden - Viharfelleg


Földi idő szerint este kilenc lehetett, mikor Raden belépett a Geliarba. A hely, szokásához híven, tömve volt saltusiakkal, de így is talált helyet, ahol leülhetett. Nem történt semmi izgalmas, Acléan uram rutinszerűen törölgette a söntést, miközben három vadásszal cseverészett nagyokat nevetve közben. A viszonylag félreeső asztalnál nem sokan foglalkoztak Radennel, páran megbámulták, hogy egymagában üldögél, de szóltak semmit. Magányának egy magas kromat vetett véget. Bőre narancsos árnyalatából kiderülhetett, hogy már egy ideje tűzkristály van testében. Ruhája alól is kitűnt, hogy kifejezetten erős izomzattal rendelkező alak. Arca egy kromathoz képest teljesen átlagos, nem volt rajta semmiféle kiugró, ami megkülönböztette volna fajtársaitól. Kérdés nélkül lehuppant Raden mellé, nagyot csapott a vállára, majd vidáman elkiáltotta magát:
 - Áhá, hát itt vagy! Már az egész várost bejártam érted te csirkefogó! Hé, csapos! Két lyukas asztalt a barátomnak és nekem! De szaporán!
Acléan ugyan megütközött a hangnemen, de ezúttal szó nélkül hagyta. Csak hátrafordult az üvegekhez, és szinte rutinszerűen kapta le a polcról az említett nedűt. Gyorsan kitöltötte és pár pillanattal később a kromat nagyot húzott sajátjából.
 - Na ez már döfi! Ne aggódj, te utcák réme, én állom! - kiáltotta egyre vígabban, és hanyag mozdulattal odadobott egy pár aranypénzt Acléannak. Azon látszott, hogy egyre inkább fogy a türelme. Ez a kromatot nem kimondottan zavarta, csak közelebb hajolt Radenhez és komoly hangon a fülébe súgott.
 - Ma éjfélkor kijössz a szökőkút elé a főtéren. Ha nem vagy ott megtalálunk. - volt valami rémisztő a hangjában, nem is beszélve arról, hogy egyértelműsítette, hogy komolyan beszél. Nem hagyott azonban sok időt Radennek, hogy válaszoljon. Rögtön fel is pattant, megitta maradék italát és még egyszer elővette azt a vidám hangját, amivel eddig kommunikált.
 - No, akkor vigyázzál magadra te lókötő! És el ne késs!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raden
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Varázslótanonc
Mana:
135/135  (135/135)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Dec. 05, 2015 8:59 pm

Mit nem mondjak elég érdekesnek tűnt ez a Domhan. Alig, hogy megérkeztem egy férfi megkért, hogy legyek rövid ideig a testőre. Mivel áldott jó szívem volt ezért elvállaltam, de bár ne tettem volna. Nem sokkal később kiderült, hogy a szegény szerencsétlen kereskedő valójában illegális áruval csencsel. A Saltusiak azon nyomban lecsaptak rám és először azt hitték én is bűnöző vagyok ám megnyerő személyiségemnek köszönthetően rögtön meggyőztem őket az ellenkezőjéről. Folytattam a megbízást és ennek hatására a Saltusiak végre lecsaphattak eme bűnbanda jelentős részére. Némi kéz pénzel jutalmazták a segítségemet, amit először nem akartam elfogadni, de rábeszéltek. Eme kis kaland után úgy döntöttem, hogy egy kis pihenésre van szükségem. Sajnos újként nem ismertem a környéket ezért elkezdtem kérdezősködni. Egy vén csavargó egy kevés apróért útbaigazított a Féllábú Galiar felé. Mikor benyitottam ismerős ruházatuk alakokat pillantottam meg. Kétség kívül Saltusiak voltak méghozzá nem is kevesen. Mikor elhaladtam mellettük üdvözlés feléjük bólintottam. Nem tartottam valószínűnek, hogy érteni fogják az okát, de nem is érdekelt. Azonban a békeség egy tünékeny dolog, mert alighogy leültem mellettem termett egy izmosnak kinézetű alak és vidáman a vállamra csapott. Nem tartoztam a nyámnyilák közzé azonban majdnem rázuhantam az asztalra a hatalmas tenyerek nyomása alatt. Úgy tűnt a férfi valakivel összekever engem és én ezt igyekeztem elmagyarázni neki.
- Nem ismerem magát.
Azonban úgy tűnt hiába fárasztom magam egyetlen árva szavamat sem halotta meg. Azt akarta, hogy találkozzunk a főtéren a szökőkút mellett. Nem tudtam, hogy mit akarhatnak tőlem, de ez egy érdekes kalandnak ígérkezett. Így hát megittam az italaimat majd megfogtam a táskámat és szép lassan elindultam a megbeszélt találkára. Nagyon reméltem, hogy nem megint egy bűnöző banda karma közé fogok keveredni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szer. Dec. 16, 2015 7:10 pm

Raden - Viharfelleg


Folytatás: Utak és utcák
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Szept. 01, 2016 1:05 am

Ceirran Carason, Tarassian - Egyszer fent, másszor lent


Acléan uram épp a söntést törölgette. Hiányzott neki a két fiatal, olyan sokat segítettek neki. Na meg hát meg is kedvelte őket.
Amikor felnézett éppen nyílt az ajtó és az emlegetett páros lépett be a fogadóba, olyan viharverten, mint ahogy Acléan uram még sose látta őket.
- Mi történt veletek, ti csirkefogók? - kérdezte vidáman. Nem is várt válaszra, rögtön el is tűnt a pult alatt, de rögtön ki is egyenesedett, kezében egy nagyobbacska fadobozt tartva.
- Tudjátok mit? Sütök egy pitét, közben ti meg mesélhettek. Ez pedig - csapott a doboz tetejére - a tied Ceirran. Boldog laestat születésnapot!

Gratulálok! Kalandotok ezennel véget ért. De ne csüggedjetek! Hamarosan újra megízlelhetitek Domhan varázslatos világának és minden egyéb világoknak csodáit...

Jutalmak:
- Ceirran Carason:
   - 1000 arany
   - 5 mana
   - egy igazi laer hangszerkészítő-mester által készített lant
- Tarassian:
   - 1000 arany
   - 5 mana
   - egy hangszerkészítő szett, mellyel gyakorlatilag bármilyen hangszert el lehet készíteni
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tiarnaí
Főadminisztrátor
avatar


Adatlap
Rang: Világteremtő
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Szept. 01, 2016 12:46 pm

A Hófehér mese
(Fórumkaland)


Gyertek üljetek közelebb; 
Hisz mesét mondok néktek;
Kalandokat, kincseket, és veszedelmeket;
Csak el ne vesszetek;


Valahol mélyen elveszve bár;
Csak azt várja hogy néhány bátor;
Kiknek szíve akár a rubint oly tiszta;
Visszaszerezze melyet rég más bitorol;

Színe akár a hó oly fehér;
Tapintása akár a jég oly hideg;
De ereje oly' felülmúlhatatlan;
Hogy mindenki ki ártana csak tőle retteg.


A két alak meghúzta a kupáját. A félhomályos teremben mindenki feszülten figyelte őket, és hallgatta a versikét, amely egyikük szájából tört elő. Mézes hangját még egy Laer is megirigyelte volna. Majd lassan a másik vette át a szót. Kezéből egy apró hófehér kavics hullott az asztalra, amin megcsillant a lámpa fénye. Erős félmosolyra húzta a száját, és így szólt a hallgatósághoz:
- Ez itt barátaim a világ talán legértékesebb kincse. Senki sem tudja honnan származik, vagy hol is lehet megtalálni. Azt sem tudjuk mi is ez... de azt igen, hogy ez drága barátaim... ez minden kincsvadász álma... A Fehér Fém...
Hangja elhalkult kezébe temette a kavicsot, majd egy egyszerű bűvésztrükkel eltüntette azt. 
- Végigbarangoltuk Shandara erdejeit, megküzdöttünk számos fenevaddal... de a régi romok közt sem találtunk semmit. 
Egy kendőt húzott elő, ami alól egy csettintésre egy arany fülbevaló csúszott ki. Régi Kromat törzsi ékszer lehetett. Majd ráfújt és az eltűnt a kezéből.
- Felkutattuk Saltus régi tárnáit. Olyan lényekkel találkoztunk amiket már rég elfeledettnek hittek. Leástunk a hegyek szívéig, de csak a halott követ találtuk ott...
Összecsapta a tenyerét, és egy rubint varázsolt elő ami még nem lett kifejtve a kő fogságából teljesen... Majd füstöt csiholt és a kő ismét eltűnt.
- Elmentünk Seguth Andurra... Kivívtuk a törzseik elismerését... de ott is csak a jeges semmi fogadott bennünket. Végeláthatatlan üresség... és halott táj...
Egy törzsi nyaklánc csak úgy a nyakába került. Szimbólumok borították a csontokat amik még a jeges korszak elejéről származhattak.
- Nem leltünk semmit... A Fehér Fém kiléte még mindig rejtély mindenki számára... de mesék szólnak a hatalmáról. Azt mondják, aki megszerzi hatalmas erőre tehet szert. Fegyvert kovácsoltathat belőle ami sosem csorbul ki. Lövedékeket, amik mindig eltalálják a célt, vagy páncélt amin nem fog semmi varázslat... erősebb mint a kékacél. Állítólag, ha valaki úgy dönt hogy hangszert csináltat - itt szemével a Laerek tábora felé pislantott - akkor annak a csodának mindenki ámulatára fog járni, hiszen hang nem ütődik félre, és annál édesebb dallamot egy mester keze sem tudna kicsikarni egy egyszerű hangszerből. 
Kezébe egy gyönyörű fafurulyát teremt, amin díszes Laer motívumok futnak. Gyengéden belefúj a hangszerbe ami mézédes hangon szólal fel, egy rövid melodikus dallam formájában. Majd utána egyszer összecsapja a tenyereit és a furulya ismét eltűnik. 
- A Fehér Mese... A legtöbb kalandor fantáziáját megmozgatta... És mi magunk is kísértésbe estünk... De nem találtunk semmit... Aztán... Elmentünk Egy elfeledett szegletére a Nagy Domhannak... és ott találtuk ezt.
A kis kavics ismét visszatért az asztalra, és mintha fényesebben csillogott volna mint korábban.
- Szóval a remény sosem hal meg Drága Barátaim... A Fehér Fém igenis létezik!  


( A kalandban résztvevők: Tarassian; Cerrian Carason; Feladir; Lace Lotter;
Az első körökbe még be lehet csatlakozni, így újakat is szívesen várunk ^^
Jelenleg rátok van bízva, hogyan és miként keveredtek a Geliarba, és hogyan akartok tovább indulni. Fontos felhívnom a figyelmet, hogy a Fórumkalandban elképzelhető, hogy keményebb szituációk fognak előfordulni, ahol a karakter épsége a tét. Emellett, aki nem ír határidőre, az kimarad egy körből, ha másodjára is kimarad, a karaktere enyhe büntetésben fog részesülni. Harmadik kimaradás esetén a karaktert kiírom a sztoriból, és lehet rá fog esni egy hegy. Szóval óvatosan.
Posztolási Határidő: 09. 15 )
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://domhan.netboarder.com
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Szept. 01, 2016 1:43 pm

Hófehér Mese

- Amatőrök. - horkantam félhangosan és kezemben a kotyogós lámpásommal a pultra könyököltem. Kedvem az elmúlt pár percben a rózsásból a bogáncsosba hanyatlott, és tényleg komolyan erőt kellett vennem magamon, hogy ne rugdossam ki a két pancser bűvészt az ivómból. Pardon. Acléan uram ivójából. Ahol, köztudottan szerény személyem töltötte be a bárd, énekes és muzsikus szerepét, méghozzá közmegelégedésre. Úgyhogy semmi szükség nem volt arra, hogy mindenféle jöttment olyan döcögős verseket nyányogjon az ivóban, aminek szerzői jogát még egy terembér sem szívesen vállalta volna magára. Nagy szerencséjükre, mint minden laer, magam is végtelenül udvarias voltam, így csak a pultnál álltam, a szememet forgattam, és hagytam hogy felforrósodott agyvizem gőze vidáman előbodorodjon a fülemből. Ha a vándorok még sokáig folytatják az olcsó trükkjeiket, előfordulhat, hogy a sok vízpára viharfelhőket fog képezni az alacsonyabb, plafonmenti légrétegekben és mind esőt kapunk a nyakunkba.
Ez a veszély egyre reálisabbá kezdett válni, mert csak nem akartak felhagyni a hantázással, sőt! Olyan légből kapott és valóságtól elrugaszkodott állításokkal dobálóztak, hogy felháborodásomban beleprüszköltem a poharamba. Ja persze, Seguth Anduron mi? Aztán átugrottatok egy gyors teára a sárkányokhoz is, aha. Legalább annyi sütnivalójuk lett volna, hogy a fantazmagóriáikat ne bűvésztrükkökkel illusztrálják. A Geliarba mindig betévedt egy-két igazi mágus, úgyhogy lazán meg tudtuk különböztetni a vajákolást a hókuszpókusztól.
Türelmesen vártam, mikor hozakodnak fel azzal, hogy hoppá! van egy hatszáz éves kincsestérkép itt, véletlenül, a mellényzsebemben, potom tízezerért bárki beszerezheti. Mert erősen sejtettem, hogy ez lesz az ügy csattanója. Soha ki nem csorbuló fegyver? Célt nem tévesztő golyó? Még talán eddig el is hittem volna. Na de a hangszeres üggyel nem kellett volna előhozakodniuk, pláne nem laerek előtt. Az már olyan légből kapott volt, hogy komolyan éreztem a vákuumot, amit a kijelentés gerjesztett. Ha senki más, egy igazi muzsikus tudja, hogy egy jó előadás milyen mértékben függ a hangszertől és mennyiben a zenész tálentumától. És az az igazság, hogyha lenne is olyan hangszer, ami helyetted dudolássza a dalokat, és akkor sem pendíthetnél félre, ha egy kalapáccsal próbálkozol, akkor sem kéne egy magára valamit adó bárdnak sem. Elvégre mi játszunk a hangszeren és nem fordítva.
- Marhaság. - jelentettem ki újfent és körülnéztem. Főleg arra voltam kíváncsi, hogy állandó bűn és tettestársam merrefelé található éppen. Szerettem volna kikérni a véleményét az egész ködös sügérségről, de azért igyekeztem felmérni, hány vendégünk vélekedik még hasonlóan szkeptikusan az elhangzottakról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Szept. 01, 2016 2:13 pm

Hófehér mese


Ismételten kedvtelenül jártam az utcákat. Amióta eladtam a lelkem Achátnak (bár pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy elvette tőlem) nem igazán volt kedvem semmihez. Csak járkáltam céltalanul, utcáról utcára, várva, hogy mikor lép elém egy gyanús alak, int, hogy kövessem, és megkapjam az új utasításokat attól az átkozott nőtől. A mai nap sem volt másképp. Azaz, de épp az Eidricktől kapott sütit majszolgattam. Fogalmam sincs, hogy jutott hozzá, de nem volt rossz íze.
Épp a Geliar előtt haladtam el, amikor megéheztem. Hallottam már Acléan uram nagyszerű pitéjéről, úgyhogy eldöntöttem, hogy itt az alkalom kipróbálni. Belépve ismét elkomorodtam, ugyanis kegyetlen emlékeztetőt kaptam arról, hogy továbbra sem látom a színeket. Fanyar képet vágtam, miközben körbenéztem: két bűvész, mesélt valami varázslatos fehér fémről, amiből hihetetlenül hatékony eszközöket lehetett csinálni. Na persze. Mindenki tudja, hogy a fekete acélnál nincs jobb fém! Azért a bűvésztrükkök megtetszettek annyira, hogy úgy döntsek végighallgatom a meséjüket.
Egy hasonlóan cinikus ábrázatú laer mellé telepedtem. Mimikájából és megjegyzéseiből arra következtettem, hogy nem nagyon élvezi a mesét. Volt mellette egy bagoly is, mely kerek szemivel méregetett. Mikor leültem megszólítottam gazdáját:
- Aranyos bagoly. Mi a neve?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Szept. 01, 2016 5:29 pm

A pitesütés volt az egyik kedvenc napközbeni elfoglaltságom.Ilyenkor mindig elrévedhettem, anélkül, hogy Ceirran valamit hozzám vágott volna, vagy pattogni kezdett volna az arcom előtt, azt kajabálva, hogy: Ne bambulj! Neeee...BAMBULJ! Ne-he-ne-ebambuhulujuhulj! Ilyenkor mindig nyugodt voltam és minden világi gondom közül, az volt a legnagyobb, hogy az adott pitét milyen töltelékkel csináljam.
Most is három különböző süteményt toltam be a forró kemencébe, és elővettem azt amelyik már készen volt.
- Ohó, hát csak nem egy opálbogyós és körtés pite készült el éppen? - vigyorogtam magam elé.- Ami, hogy ,hogy nem a kedves dalnokunk kedvence? Ej, de csúnya lenne, ha nem kapna belőle....
Ennek ellenére, felvágtam és két szeletet tányérra tettem, egyet magamnak és egyet társamnak. Majd az egyik saltusi bányanóta dallamát dúdolgatva kerestem egy éppen ideális méretű korsót és megtöltöttem az alkalomhoz, tehát a szabadidőhöz éppen ideális itallal. Egy-egy villát tettem a tányérokra, a korsót bal kezembe kaptam, a két tányért pedig a jobba és továbbra is orrom alatt dudorászva, kisétáltam a söntésbe.
Egy gyors körbe pillantás és ki is szúrtam Ceirrant. Oda is sasszéztam, de csak akkor vettem észre, hogy egy eddig még nem látott elf ül mellette. Ajjajj...az bizony vendég lesz. Ez pedig nem jelent mást, hogy, amint megérzi a friss pite illatát ő is kér. Szomorúan pillantottam le a pitémre. Nem akarom odaadni. Márpedig Ceirran pitéjét nem adhatom, akkor megsértődik. De nem is mondhatom, azt, hogy : Tessék szépen várni egy pillanatot, hozok egy másikat mert ez az enyém. Milyen jogon jelentem, ki hogy az enyém? Természetesen azon, hogy elfogult módon nagyobb szeletet vágtam magamnak. De ezt nem mondatom meg ...Talán, ha kicsit megnyalogatom, akkor nem kéri majd ... Na, de nyalogatott pitét enni, még ha én is voltam? Pf.. nem jó. De akkor se adom, punktum! Talán, ha visszafordulok és hozok egyet neki is... Nem jó, három tányért nem bírok el. Akkor leteszem a korsót! Az se jó, az kell a pitéhez. Akkor egy tálca! Az megoldja a problémát. Na de hol vannak tálcák? - futólag körbe pillantottam. Sehol egy szabad tálca.- És ha leteszem, amíg hozok neki is egyet, aztán ha nála van, akkor elhozom a sajátom? Addigra kihűl a pitém! Azt nem hagyhatom. Megvan! Leülök, odaadom Ceirran pitéjét, aztán villám sebesen beleeszek a sajátomba, hogy ne legyen ideje kérni. Aztán már, mondhatom, hogy az az én pitém , hiszen látható bizonyítéka van. És amúgy is, amíg nem kért, nem tudhattam, hogy szeretne. Na ,de mi van ha italt is kér...? Nem, nem, ne kezd elölről! Beleeszel a pitébe és követlen azután bele iszol a korsóba,és akkor meg van oldva minden. Ha ezek után kér, akkor azt már nem ez enyém rovására teheti.
Csodálatos megoldásomon felvidulva zuttyanttam le egy székre, amit Ceirran mögé húztam, ezzel is időt nyerve magamnak a pite-akcióra. Kezébe nyomtam gyorsan a pitét, de jobb ötletem támadt.Már a pite kézbe nyomás alatt kortyoltam párat a korsómból, ezzel bebiztosítva a birtokjogaimat.
- TessékCeirranakedvencopálbogyóspitéd!- és eközben már le is szeltem egy szeletet, amit a tőlem telhető leggyorsabb, de mégis legkifinomultabb mozdulattal a számba helyeztem.
Ahogy azt terveztem, a pite még nem hűlt ki, mivel a hideg pite feleannyit se ér, mint a forró. Na de azzal nem számoltam, hogy ez ennyire nem hűlt ki. Tüzet tudtam volna okádni. Normál esetben persze, megfújom a szeletet mielőtt a számba veszem, na de ez most nem normál eset volt. Így aztán tűrtem és szenvedtem csendben. Mikor végre lenyeltem és túljutottam a torkom módszeres és lassú felperzselésének kellemetlen élményén, az elf felé fordultam.
- Üdv a Geliarban - mondtam a szokásos vendég szerető mosollyal kísérve és csak remélve, hogy nem tarkítják hármasfokú égési sérülések az arcomat.
- Mi is történik éppen? - Tettem fel a kérdést úgy általánosságban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lance Lotter
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Gunslinger
Mana:
180/180  (180/180)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Szept. 01, 2016 11:24 pm

Már jóideje annak, hogy Lance Lotter utoljára betehette a lábát Domhanra. Nem kevés papírmunka volt elintézni, hogy enyhítsenek a rá kiszabott száműzetésen. Szerencsére az elf király közbejárása, és a nemzetnek tett szolgálata valamelyest megenyhítette a törvénybírák szívét. Valamelyest. A feltételek így néztek ki: a gunslinger nem tölthet el pár hónapnál többet a központban; nem társulhat bele semmilyen rendfenntartó megbízásba; a kijelölt szállásán kívül nem bérelhet másutt lakást. Ahogy az lenni szokott, a pisztolyforgatás nagymesterét ez utóbbi nem zavarta. Bár modorán még mindig lett volna mit csiszolni, valamelyest szelídült az elfek között töltött idő alatt. Külseje is ennek megfelelően változott.

Arcát nem borította szakáll, csak vékony borosta. Védjegyévé vált westernfilmbe illő szerelése elf díszmotívumokkal egészült ki. Két K-Smith & Wesson Model 29-es típusú revolverei már régóta vele voltak, de már régen ölt velük. Mióta egy alá kirendelt elf újoncegységet tanított az elf acélból kovácsolt pisztolyok kezelésére, a gyakorláson kívül másutt nem volt módja elsütni őket. Ez is közrejátszott a szelídülésében. Ahogy az is, hogy kardvívói képességeit is fejlesztette. Az elf tanítványai a lövészképzésért cserébe új vívómotívumokkal egészítették ki a tudását, így valamelyest gyakorlatot szerzett a szablyavívásban is. Derekán is lógott egy ajándékba kapott kétkezes elf kard, ívelt pengével. Persze vért még azzal sem ontott ki, de jól mutatott a revolverek mellett.

Lance tudta, hogy nem látják szívesen az ivóban, de mikor felmutatta a csaposnak a tartózkodási engedélyét, egy szomorú sóhaj keretében kiszolgálták. Ennyiben maradt a kommunikációjuk. A gunslinger csatlakozott egy asztaltársasághoz, ahol különös fazonok meséltek különös meséket. Valamilyen fehér fémről volt szó, mely a Földön a legközhelyesebb fantasykincsnek minősült valaha... de ha ilyen létezik...
Mindenesetre nem adta jelét, hogy különösebben lefoglalná a történet. Mélyen arcába húzott cowboykalapja karimája eltakarta a képét, így nyugodtan ihatott a söréből. Várta a fejleményeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Szept. 02, 2016 10:46 am

Hófehér Mese

Kis híján el is felejtettem, hogy Holdalma ott gubbaszt a vállamon, és nagy, kék csészeszemével agresszívan méreget mindent és mindenkit, magában számolgatva, hogy hány vendéggel végezhetne, mielőtt elkapom. Friss szerzeményem kicsit hirtelen természete egyenlőre nem aratott zajos sikert Acléan uram és Tarassian körében. Ellenben a vendégeket igencsak szórakoztatta, mikor a kétmaroknyi bagoly veszettül visítva birokra kelt egy kancsóval, esetleg a seprűvel. Nem sok reményem volt, hogy az én kezem alatt szelíd gerlévé változik, de azért próbálkoztam. Többek között elhatároztam, hogy megtanítom énekelni is. Egyenlőre nem nagyon volt észrevehető a haladás...
Szóval már épp válaszolni akartam a hirtelen megjelent elf udvarias kérdésére, mikor Tarassian bevitorlázott a képbe.
- Pite! - szaladt ki a számon lelkesen, majd észbe kapva sietve magyarázkodni kezdtem. - Vagyis Holdalma. Mármint... a bagoly... A pite az.- mutattam a tányér felé - Holdalma pedig ez. - böktem meg óvatosan a madár puha pihével borított mellkasát, aki ezen felbuzdulva nekilátott, hogy feltrancsírozza az ujjamat. Hamar leállítottam. Erre sértetten eltekerte a fejét vagy száznyolcvan fokkal és mélyen huhúúzott.
- Kösz, Tarassian. - hálálkodtam, miközben élvezettel szívtam be a forró opálbogyó és körte illatát. - Cserébe Holdalma most ülhet egy kicsit a te válladon.
Nagylelkűségemnek leginkább az volt az alapja, hogy szilvalila ingem alatt a vállam már úgy festett, mintha bagoly helyett medvecsapdát hordanék. Kezdtem eltöprengeni azon, hogy legjobb lenne begyömölszölni Holdalmát a mellényzsebembe (mély bordó mellény, csak, hogy védjegyemhez illően disszonáns legyen az inggel).
- Megérkezett a helyi bolhacirkusz. - intettem a fejemmel a két verenykamuzó felé. - Olyan hülyeségeket ontanak magukból, hogy nemhogy röhögni, de sírni sincs kedvem rajtuk.
- Amúgy...- kaptam észbe és előrángattam legudvariasabb mosolyomat, amit az új, ismeretlen vendégeknek tartogattam. Ilyenből kevés volt, úgyhogy az illusztris mosolyt le kellett egy kicsit porolgatni. - Ceirran Carason vagyok, a Geliar muzsikusa, ez pedig itt Tarassian Ehrelit. Kit tisztelhetünk személyedben?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Szept. 02, 2016 2:43 pm

Hófehér mese

- Feladir Geraethul - biccentettem kettejük felé - Örülök a találkozásnak!
- És szia neked is Holdalma - már épp emeltem volna a kezem, hogy megsimogassam, mikor megláttam, hogy mit művelt Ceirran ujjával. Úgy döntöttem, hogy inkább nem próbálom ki, milyen érzés lehet az. Inkább körülnéztem az ivóban, hogy mennyien figyelnek a két ember meséjére. Nagyobb volt az érdeklődés, mint vártam, bár egyesek csak távolról, fél füllel hallgatóztak. Ez van, legalább a bűvésztrükköket jobban láthatom. Egy pillanatra megakadt a szemem a közelben magányosan üldögélő cowboy kalapos emberen. Ismerős volt az arca, de nem tudtam volna megmondani, hogy hol láttam már korábban.
"Biztos csak a memóriám játszik velem. Ha ismerném, arra emlékeznék."
Ekkor eszembe jutott, hogy elsősorban azért jöttem, mert éhes voltam.
- Ezek szerint ti itt dolgoztok? Akkor szeretnék rendelni egy hasonló pitét, mint amilyet esztek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   

Vissza az elejére Go down
 
Fogadó a féllábú Geliarhoz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó
» Fogadások (2014)
» Telihold Fogadó
» Fogadások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Világok :: Domhan :: Központ-
Ugrás: