A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Fogadó a féllábú Geliarhoz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Anahíta Kalernae
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf kalandor
Mana:
60/155  (60/155)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Szept. 12, 2016 6:53 pm

A szobával kapcsolatos dolgokat jól láthatóan nem firtatja már a pultos, de ez őt nem is zavarta igazán, elvégre ha kalandra adja a fejét, akkor valószínűleg feleslegesen venné ki azt az óriási szobát, ő pedig nem szeret pazarolni, legalábbis így nem.
A beszélgetés hamar a fehér fém utáni kutatásra terelődik, amit persze ő maga is próbált tovább hevíteni azzal, hogy próbált a férfiúi önérzetükre beszélni. Nos, ahogy látta egy-két egyénnél ezzel még célba is ért, de a legtöbben nem dőltek be a cselnek vagy csak nem érdekelte őket, hogy mit mondott.
A laerek jól láthatóan először nem akartak erre a nagy kalandra indulni, pedig hát nekik pont az ilyeneket szokás megénekelni, de amikor meghallották, hogy átfordult társaik vannak bajban, akkor rögtön vállalkoztak a kalandra. Bár való igaz, amit a laer mondott, nem gyakori hogy megkergült laestatok hordában járjanak, de élete során látott ő ennél már sokkalta furcsább dolgokat is, úgyhogy sosem lehet tudni.
- Már csak a feltételezés is sértő, hogy bármelyikünk is ártana a fajtársaidnak. – Próbált egy kis színpadiás sértődöttséget belevinni, de valahogy a hangjával nem igazán volt összhangban, elvégre abból inkább az hangzott ki, hogy nem igazán gondolkodna sokat, ha döntenie kéne hogy ő vagy egy átfordult élje túl az éjszakát. Minden elf, ember vagy éppen laer a saját életéért felelős és ő biztos nem fog meghalni mások kedvéért, legalábbis még nem.
- Hát akkor megvan a csapat. Két elf, két laer, egy ember és egy Seguth. Ez igazán mókás lesz. No de visszatérve a lényegre, ha jól sejtem mindenkinek fel kell készülnie, beszereznie a szükséges felszerelést, így mit szóltok ahhoz, ha napnyugtakor találkozunk a nyugati erdősségek pereménél? – Ő elmondta amit akart és innentől kezdve visszahúzódva szürcsölgeti az italát, ami alig egy-két perc alatt végleg elfogy. Ha a többiek még hozzá akarnak fűzni valamit az előbbiekhez vagy más utat jobban látnak, akkor meghallgatja és megfontolja, azonban ha megegyeznek a lebeszéltekben, akkor az ital árának megfelelő arany csilingelését hallják csak a pulton és a következő pillanatban már csak hűlt helye lesz az elf vándormágusnak. Köztudott, hogy a nőknek sok időbe telik bevásárolni, így hát neki előnnyel kell indulnia.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szer. Nov. 30, 2016 9:14 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran

Ez a nap is úgy kezdődött, mint bármelyik másik. Acléan korán kelt, lepakolta a székeket, feltette a levest és a teavizet főni, majd kinyitotta az ivót. Hangos és vígkedélyű fütyülése még az emeleten is visszhangzott, a reggeli szellőztetés pedig kellemes, friss, de még cseppet sem didergető levegővel söpört végig folyóson, lépcsőn és söntésen, majd távozott a hátsóajtón.
Mindebből Ceirran persze semmit sem észlelt, hiszen jó művészhez illően délig ki sem szokott kelni az ágyából.
Azonban míg dalnokunk az igazak álmát aludta és laestat helyett kara bőrben szökellt a hársplatán erdőkben, egy korai vendég lépett be az elülső ajtón. Ritka az ilyesmi, hiszen a vendégek csak tízórai felé szoktak csak betoppanni. A vendég elegáns gyógyszeresüveg kék felöltője, fehér mellénye, amit vékony ezüst lánc tört meg középtájt, és térdig érő, fényesre suvickolt csizmája jómódról árulkodott. Testtartása és mimikája is némi arroganciáról és felsőbbségtudatról árulkodott. A Geliarba azonban szinte vígan lépett be és elégedetten tekintett körbe.
- Szép jó reggelt! -üdvözölte Acléan szokásos módján - Miben lehetek a szolgálatára?
- Önnek is hasonlóan szép reggelt kívánok! -lépett a pulthoz az úr. - Úgy értesültem, hogy önnél dolgozik egy tehetséges fiatal dalnok. Úrnőm küldött, hogy munkát ajánljak neki a bálra, amit a férjének szeretne rendezni, méghozzá holnapután. -drámai szünet, finom köhintés.- Természetesen tudom, hogy kissé későn érkeztem és ezért teljes mértékben megértem, ha az úr nem fogadja el, de szeretném, ha meggondolná. Szabad kérdeznem mikorra várhatok választ?
- Éppenséggel most is megkérdezheti, uram - vigyorgott Acléan.- Megbocsájt egy percre?
Acléan felszökellt a lépcsőfordulóig majd elbődült.
- Ceirran, jelenésed van! Méghozzá most!
Pár gyors és hosszúlépéssel a pult mögött termett újra.
- Addig is egy italt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szer. Nov. 30, 2016 9:47 pm

Egy Dudás Két Csárdában
-Mi a... -motyogtam leragadt szemmel, és komoly erőfeszítések árán előműtöttem jobb karomat a lepkegubóként rámtekeredett takarók rémisztően vendégmarasztaló szorításából. Titáni küzdelem volt, egy Asmerionnak, egy Custos Achretnek, egy magasságos Kadmornak is becsületére vállt volna...hát még nekem. Ilyenkor. Hajnalban.
A győzelmem sajnos annyira kifárasztott, hogy orromra-homlokomra ejtett alkaromat muszáj volt egy kicsit napellenzőként használnom, és hűs árnyában hunytam még pár másodpercnyit.
Sajnos Acléan hajnalban igencsak fülsértőnek és tolakodónak ható hangja orvul felkapaszkodott a lépcsőn, beszuszakolta magát az ajtórésen és minden igyekezetével azon volt, hogy egy vakondok elszántságával belekaparja magát a fülembe, hogy gondolom dolga végeztével elfészkelje magát puha agyszövetemen.
- Nna...Keljünk fel...! - motyogtam magamnak biztatóan és vártam a csodát. Semmi. Se a takaró nem mozdult magától, sem én. Javíthatatlanul reménykedtem egyfajta deus ex machinában minden ébredéskor, de eddig még váratott magára. A költészet szellemei, vagy a Nagy Égi bizonyára úgy vélte, hogy még rám férne egy kis pihenés. Hajlottam rá, hogy egyetértsek velük.
Acléan azonban nem. Ahogy a lent elhangzó szavak értelme lassan felködlött előtte, úgy pattant fel a szemhéjam, mint egy kadmet, ha fikrácokat telepítenek az ülőfürdőjébe.
Jelenés? Vendég? Mivan?
Nagy igyekezetemben, hogy felüljek, belegabalyodtam takaró-bábomba, és azonmód a padlóra zuhantam. Diszkréten káromkodva levedlettem a gyapjúrétegeket, és képességeimhez mérten villámsebesen csaptam bele a reggeli rituáléimba.
Cirka három perccel később kiléptem a folyosóra, és tíz ujjal még egyszer átgerebeneztem a hajam, majd lopva megszemléltem magam az egyik ablaküvegben. Nyúzott, álmos, kócos Ceirran nézett vissza rám, igen neheztelően, hogy ilyen korán felkeltettem, s arra se vettem a fáradtságot, hogy keressek egy ne-bordó mellényt a feltűnően pipacspiros ingemhez. Hát... ez van. Vettem egy mély levegőt, és magabiztosan döngő léptekkel levágtattam a lépcsőn. Már félúton előkapartam kincstári mosolyomat, így harcra készen robbantam be a söntésbe.
- Különlegesen jó reggelt mindenkinek! - rikkantottam, már persze amennyire egy dalnoknak illik rikkantani. Erőteljes, életvidám, dallamos kiálltás ez, amely nélkülözi az utai kofák nyers fejhangját. Sajnos, a domhani nyelv szegényes készletéből csak a rikkantás fedi ezt a merőben laer-dalnoki sajátosságot.
- Úgy hallottam, hívott valaki. - tettem hozzá könnyedén, szinte mentegetőzve, majd kissé meghajtottam magam a meglehetősen elegáns úriember felé. - Ceirran Carason, szolgálatára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Dec. 01, 2016 11:10 am

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

Az úr viszonozta Ceirran köszöntését, egy szolid meghajlás formájában, miközben diplomatikusan nem vette észre Ceirran reggeli csapzottságát.
- Erarstin Fentiv úrnő, a Kelmefestők Céhmesterének felesége küldött. Dalnoknak szeretné szerződtetni a holnapután tartandó estélyre, amit férjura születésnapjára rendez. A határidő kissé szűkre sikeredett, ezért elnézését kérem, de remélem ennek ellenére is sikerül felkészülnie. Szeretett városunk krémje vesz részt a bálon, és természetesen a táncokhoz zenekart külön szerződtetünk. Önnek a vacsora és az ajándékozás alatt lenne feladata a vendégek szórakoztatása. Természetesen előfordulhat, hogy máskor is felkérik egy-egy dalra, de gondolom fel tud készülni az ilyen helyzetekre is.
A főbb tudnivalók ismertetése után korsójához nyúlt, hogy egy kissé megnedvesítse torkát.
- Ugyebár lanton játszik? -fordult újra Ceirranhoz. - Az úrnő egyébként személyesen is szeretne önnel találkozni, amennyiben elfogadja. Délután fél egykor tart fogadó órát. Remélem megtisztel minket tehetségével.
Majd felhajtotta maradék italát és várakozóan tekintett a fiatal laerre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Dec. 01, 2016 11:22 pm

Egy Dudás Két Csárdában
Borzasztóan kedvem lett volna a levegőbe öklözni, szabadjára engedni egy önfeledten boldog csatakiáltást, és nem tudom, mondjuk felugrani a pultra, barackot nyomni a jó öreg Acléan fejére. Kész szerencse, hogy legendás önuralmam, és bárd-életmódban való jártasságom a padlóhoz szögezett, arcvonásaimat udvarias- meghökkent mosolyba rendezte, és hangomból pikk-pakk eltüntetett mindent, ami elárulhatta volna túláradó lelkesedésemet. Képzeletben vállon s veregettem magam példamutató magaviseletemért, és méltó jutalomként meg is jelent lelki szemeim előtt egy opálbogyós pite, amiből, ha jól emlékszem, maradt vagy két szeletnyi tegnapról. Ugyan kinek hiányozna? Ha meg Tarassian okvetlenkedne, mesélek neki a négy táncoló, bojtos-farkú ugróegérről, akik a fejükön egyensúlyozva, elegánsan kiwaltzereztek a süteménnyel. Sajnos, túl gyorsak voltak ahhoz, hogy megmentsem a pitédet, Tarassian, de tényleg! Na meg olyan bájos aranyhímzéses kék felöltőt viseltek, a végén még összegyűrődött volna a markomban!
Erarastin Fentiv úrnő? Hiába pörgettem át elmém hetvenkötetes fóliáns-gyűjteményét, nem találtam rá a keresett hölgyre. Ezek szerint egyszerűen nem ismerem. De ha valóban a kelmefestők céhének vezetőjét köszönthetem születésnapja alkalmából, az bizony nem kis előrelépés lenne. Hirtelen sokkal melegebbnek és hívogatóbbnak éreztem az ablakokon beömlő napfényt: komolyan, mintha körém akartak volna megelőlegezett dicsfényt fonni.
- Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy rám gondoltak. - biztosítottam az úriembert tökéletesen kifogástalan modorba. Ez az, Ceirran, csak így tovább! Megvártam, amíg lenyeli a kortyot, és csak aztán válaszoltam. Természetesen továbbra is felettébb udvariasan, de persze emellett kihúzott háttal, felszegett fejjel (na nem annyira, hogy gőgösnek tűnjön!), mégis fesztelenül. Tessék, és még van, aki szerint egy dalnok munkája könnyű!
- Igen, játszom többek között lanton is. - itt kérdő pillantást vetettem Acléanra.- És, ha a patrónusom tud nélkülözni, szívesen eleget tennék az úrnője kérésének, mind a látogatás, mind a fogadás tekintetében.
És vártam, vártam, vártam. Gondolatban megígértem, hogy felmosok, kitakarítom az emeleti pókosszekrényt, rendbehozom a széket, aminek én törtem ki véletlenül az egyik lábát és még a liszteszsákot is becipelem Tarassian helyett, ha Acléan elenged. Erősen koncentráltam, és reméltem, hő fogadkozásaim eljutnak öreg munkaadómig - persze, nem olyan tisztán, hogy sokáig emlékezzen rá, de a szándék a fontos, na.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Dec. 02, 2016 8:38 pm

Egy dudás két csárdában

Acléan somolygott. Örült, hogy végre történik valami Ceirran dalnoki karrier ügyében, és persze, bár ezt magának se vallotta be, örült, hogy egy napra megszabadul tőle. Kedves fiatal fickó, de a jóból is meg árt a sok.
- Menj csak Ceirran. Csak nehogy szégyent hozz a Geliarra! Tessék rendesen viselkedni, és nem bajt keverni.
A kék felöltős úriember egy cédulát nyújtott át Ceirrannak, majd köszönt és távozott.
A cédulán ez állt:


Domhan, Központi kerület,
Emlékmű sétány, 4-5.  
Tessék csengetni!


Kalandod az Előkelő negyedben folytatódik majd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Dec. 03, 2016 8:51 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Így, az ötödik harangszó táján épp csak éledni kezdett a Féllábú Geliar. Acléan már ott álldogált a pult mögött, három nehéz prémköpenyes, tetovált kadmettel beszélgetett kedélyesen. Hogy hogyan képes egy laer kedélyes traccsolásra késztetni Terakh kemény harcosait, az feltehetően olyan titok, amit a Domhani Tudományos Akadémia soha nem fog megfejteni. De tény ami tény: a három kadmet ott volt, nevetve kortyolták Acléan kiváló Döglött Bivalyát, és határozottan nem úgy néztek ki, mint akik szét akarják verni a berendezést.
A fogadó közönségét, mint mindig, most is főleg saltusiak alkották. Úgy fogták körbe az asztalokat, mint varjúcsapat egy-egy zsák krumplit. Hangerejük és hangjuk élvezhetősége pedig csak emelte a hasonlatosságot.
Feladir átvágott a söntésen, és egyenesen a pult felé tartott. Acléan már távolról kiszúrta, mosolyogva intett neki, hogy jöjjön közelebb. Úgy tűnt, ma egyedül van a fogadóban, mert sem Ceirran nem pengette a lantját egy sarokban, sem Tarassian nem rohangált pitékkel a vendégek között.
- Jó estét, Feladir! - köszönt az italok és vendéglátás illusztris mestere. A három kadmet hátrafordult, és végigmérte az elfet. A harcosok kísértetiesen hasonlítottak egymásra, olyannyira, hogy Feladir megkockáztatta volna, hogy nem csak testvérek, hanem ikrek. Mindegyiküknek sötét haja volt, élénken csillogó, arany szeme, és fél arcukat szinte feketére festették a tetoválások.
Acléant láthatóan nem feszélyezte a kadmetek fenyegető külleme, mosolyogva intett egy szék felé.
- Mit hozhatok? Egészen isteni Halott szemünk jött, egyenesen az Alederasról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Dec. 03, 2016 9:11 pm

Négyezer szó a kövekre


Egész gyorsan hazaértem a parkból, a vörös szín visszatérése teljes egészében feltöltött energiával. Már-már kocogva siettem fel az emeletre, hogy sebtében összepakoljam az útra szükséges dolgokat. Nem szabad elfelejtenem, hogy be kell szereznem egy vízkristályt is, Saltuson elég kevés lehetőség lesz édesvíz beszerzésére. Arról nem is beszélve, hogy tele van kékvassal...
Sebtében összedobtam egy jelentést Eidricknek, lemásoltam a levelet, és szíves elnézést kértem, amiért nem tudok sokkal több konkrétummal szolgálni, de magam sem tudtam sokkal többet. Mindannyian biztosan tudtuk, hogy Achát komoly megfigyelés alatt tart, úgyhogy abban sem voltam biztos, hogy szükség lenne erre a színjátékra, de hát, ha Eidrick így akar játszani, akkor így lesz. Amúgy is rám fért egy ital, a Geliar pedig mindig dugig van saltusiakkal. Ki hitte volna, hogy egy elf aktívan fogja keresni Fejvadászok társaságát?
A Geliar ismerős berendezése mosolyt csalt az arcomra. Megszerettem ezt a helyet, sőt már hajlandó lettem volna elismerni, hogy jobb, mint a Szellőszó! Acléan a szokásos jóindulattal üdvözölt, mint egy régi ismerőst.
- Szép jó estét Acléan uram! - köszöntem vissza, majd leültem a kínált helyre.
- Az nagyon jó lesz, köszönöm! Esetleg kérhetek egy szelet pitét is? Vagy kettőt? - mondtam nevetve - Nem ettem egész nap, és éhes vagyok!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Dec. 03, 2016 9:53 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Acléan cinkosan elmosolyodott, miközben elegáns, tulipánalakú üvegpohárba töltötte a friss, édes illatú aranyszínű folyadékot.
- Tarassian ma kimenős, de ha nem baj, hogy délben sütötte, akkor van még bőven választék. Madárborókás, gilbarás, szederalmás és opálbogyós biztosan van még. - majd dünnyögve hozzátette. - Ha ugye Ceirran nem ette meg...
- Egy pite nekünk is jöhet. - szólt az egyik kadmet, balról az első. Meglepően mély, dallamos hangja volt. Annyi különböztette meg a társaitól, hogy hosszú, egyenes orrát egy széles sebhely metszette.
- Apropó, Feladir, ez a három jeles harcos itt Murktan, Teran és Kordan. - mutatott végig a kadmeteken egy könnyed intéssel Acléan, olyan arckifejezéssel, mintha csak a kedvenc unokaöccseiről lenne szó.
A három fivér egy emberként vigyorgott az elfre, közben megfejthetetlen kézjeleket váltottak egymással.
- Jóféle ital az, hegyesfülű. - emelte a kupáját Feladirra a középső. Ahogy felemelte a karját, összekoccantak a csuklójára kötözött csontok és fétisek. A legfeltűnőbb egy apró, minden bizonnyal opálkőből faragott antilopló alakja volt. Ahogy Feladir végigtekintett a három fivéren, a másik kettő kezén is felfedezett egy-egy apró totemet. Az Antilopló testvérei az Agyarasmedve és az Azmeg jelét viselték.
- Na és, mi járatban, Feladir? - fordult vissza hozzájuk Acléan, miután újabb akncsónyi Döglött Bivalyt bocsájtott útjára az egyik saltusi asztal felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Dec. 04, 2016 10:02 am

Négyezer szó a kövekre


- Uraim - emeltem meg poharam a kadmetek felé - Feladir Geraethul, örülök a találkozásnak.
Nem tudtam hova tenni buzgó kíváncsiságukat. Olyan szemekkel méregettek, mintha bármelyik pillanatban rám támadnának. Ha nem is idebent, akkor úton hazafelé. Annyit megállapítottam, hogy testvérek, és ha nem tévedek rítusharcosok lehetnek. Legalábbis amennyi csecsebecse lóg rajtuk erre tippelnék. Sose másztam bele mélyebben a kadmet kultúrába.
- Akkor egy madárborókás pitét kérek, az csak nem fogyott még el! - kuncogtam. Az ivó dalnokával csupán egyszer találkoztam, de nem tett sokat azért, hogy lerombolja a laer dalnokok köré épült sztereotípiákat. Vajon megvan még az az aranyos baglya?
- Szomjas és éhes voltam, nem is beszélve arról, hogy épp a környéken jártam. Egy idő után megunja az elf a tartósított élelmiszert.
- Meg aztán gondoltam, szólok, hogy egy pár napra hazalátogatok. Túl sokat hevert parlagon a farm, valakinek muszáj foglalkoznia vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Dec. 04, 2016 11:55 am

Feladir- Négyezek szó a kövekre

Egy fél percbe sem telt, már ott is gőzölgött a septiben újramelegített madárborókás pite Feladir orra előtt. Az aranybarna tészta rétegei között kissé fanyar, egresillatú bogyók bíborlottak, és úgy általában rendkívül bizalomgerjesztő volt az egész.
A kadmetek édes szederalmás süteményt fogyasztottak, méghozzá kulturáltan, késsel-villával, anélkül, hogy a végén egymáshoz vágták volna a tányérokat, vagy elégedett böffentéssel adták volna a világ tudtára, hogy kellemesen vacsoráztak. Szóval összességében civilizált élőlény benyomását keltették - leszámítva a prémeket, a tetoválásokat, a fél temetőre való csontokat és fétiseket.
Acléant érdeklődve hallgatta Feladir beszámolóját a hazaútról, a farmról, meg a gazdálkodásról.
- Hát igen, nekem is van otthon egy kisebb gurgalma ültetvényem, meg pár kaptárom. Lehet, hogyha egyszer túl idős leszek a Geliarhoz, hazaköltözöm. - beszéd közben elgondolkodva törölgetett egy poharat- vagy eladom az egészet, és elköltözöm az Aladerasra.. ott aztán érdemes eltölteni a nyugdíjaséveket.
A kadmetek közül a legtávolabb ülő Kordan, csak vigyorogva rázta a fejét.
- Furcsa egy alakok vagytok ti. Az öregkort várni nem természetes dolog. Elsorvadnak az izmok, tönkremegy a látás, kilazulnak a fogak, nyekeregnek az izületek. - a kadmet harcos minden szavát bonyolult kézjelek tucatjai és cinikus mosoly kísérte.- Élvezni most kell az életet. akkor meg már csak elviselni.
Acléan elnézően elmosolyodott.
- Más az élet a puszták kemény harcosai és az egyszerű laer földművesek között.
A kadmetek, mintha csak ez egy régi vicc lenne közöttük, felnevettek. Acléan vigyorogva csóválta a fejét és nekiállt, hogy begyűjtse a kiürült pités tányérokat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Feladir
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Elf Kalandor
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Dec. 04, 2016 1:13 pm

Négyezer szó a kövekre


A pite fenséges illata úgy fúrta bele magát az orromba, mint egy fakopáncs. Még így, újramelegítve is fenséges volt, a tészta édes íze tökéletes kiegészítette a madárborókáét. Nem tudom, hogy Acléan hogyan képes ezt a hatást elérni, de az biztos, hogy valami fergeteges jó pite készül itt a Geliarban. Elhatároztam, hogy majd egyszer elkérem a recepteket, és ha már túl öreg leszek a kalandozáshoz, akkor nyitok otthon egy pékséget.
A kadmetek feltűnően kulturáltan viselkedtek. Nem kézzel-lábbal étkeztek, nem volt se tányér, se pohárcsapkodás, de még egy betört orr sem. Azt hittem Inverthan után semmi nem fog tudni meglepni, de úgy látszik tévedtem.
- Ó, távol áll még tőlem a visszavonulás. Egész egyszerűen csak tíz éve nem jártam otthon, úgyhogy felteszem már teljesen benőtte a gaz az egész földet. Az én nyugdíjamra a szó legszorosabb értelmében még száz évet kell várni. - hát igen, a hosszú élet áldása.
Gyorsan benyomtam a pite maradékát, felhörpintettem a boromat és felálltam helyemről. Erszényemből kihalásztam a megfelelő mennyiségű pénzt, és ruhaujjamból az érmék közé csúsztattam az apróra hajtogatott jelentést Eidricknek.
- Köszönöm a vacsorát Acléan uram. - mondtam mosolyogva, miközben átnyújtottam a fizetséget - Uraim - biccentettem a kadmetek felé is, utána elindultam hazafelé. Hosszú és kiadós alvásra lesz szükségem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Dec. 05, 2016 7:32 pm

Tarassian - Mesék a pusztáról

Tarassian!
Vagy nagyon későn érek haza, vagy csak holnap reggel. Nem kell aggódnod, csak egy ismerősömmel találkozom a Csarnokban és lehetséges, hogy elugrok pár összetevőért is. Kell valami újdonság a téli napfordulóra, igazam van?
Egy tucat holdalmás pite (nem bagolyból -bár meg tudnám érteni) elég lesz, tegnapról is maradt még bőven.
Vigyázz helyettem is a Geliarra:
Acléan


Ez volt tegnap este. Egy teljes napja már, hogy Acléan szőrén-szálán eltűnt. A szobája és a pince zárva, ezeknek a kulcsa pedig mindig nála van. vendégek jöttek és mentek, és minden második betérő saltusi Acléan felől faggatta Tarassiant, akinek bőven elég baja volt egyedül a pitékkel, italokkal, a kasszával, és úgy lassan égen-földön mindennel. Mivel Ceirran épp nem volt elérhető, csak a baglyát hagyományozta rá, ami unalmában egész nap a nyomában totyogot, és iszonytató visításokat hallatott, ahányszor gazdapótlékja kikerült a látómezejéből.
Este hét óra lehetett, a Geliar dugig volt, és Tarassian pedig már legszívesebben ruhástól ledőlt volna az ágyára, hogy átaludjon három napot és éjszakát, amikor Trecht, az egyik saltusi törzsvendégük telepedett a pulthoz.
- 'stét, Tarassian. - köszönt. Kackiás fekete bajsza alatt széles vigyor terpeszkedett.- Azt hittem 'Cléan már visszajött odaátról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Kedd Dec. 06, 2016 8:48 pm

Mesék a pusztáról

Na várjunk csak, Acléan elment?! És csak egy levelet hagyott? Semmi: Tarassian, Ceirran jól vigyázzatok a Gelirra amíg nem leszek itt, de ígérem, hogy gyorsan itt leszek és nem kell aggódnotok kedvenc és mélyen tisztelt mesteretekért? Ejj mi lesz itt...
És mi lett! Káosz! Pusztulás! Vihar! és még több káosz! Csodálom Acléan hogyan bírta ki nélkülünk. És azt is csodálom, hogy a kezem még nem esett le.
De megcsinálom, amit rám bízott! Méltó leszek a bizalmára. (Acléan, mikor jössz már haza?!)
Szünetem éppenséggel nem adódott a nap folyamán,még ebédelni se tudtam. De gyakran pillantgattam be a konyhába, hogy vajon csak viccelt és majd előugrik valahonnan. Még a szekrényekbe és fiókokba is benéztem - Hahó, Acléééan... Most már igazán előjöhetsz....Hallod?
Trecht is majdnem a pult alatti fiókokkal való tárgyalásom közben csapott le rám. Felugrottam és berúgtam a fiókot.
- Jó estét neked is Trecht! - köszöntem olyan szívélyesen amennyire csak tudtam, lassan már görcstől rángatódzó arcizmokkal. - Hát éppen ez az!- fakadtam ki. - Hogy már vissza kellett volna érnie. Azt írta, vagy tegnap este, vagy ma reggel jön, de ez már régen elmúlt. Úgyhogy kezdek aggódni. Arról nem is beszélve - vakartam meg a fejem- hogy nála van a pince kulcs is. És holnap estére, vagy holnaputánra kifogy a fenti italkészlet.
- Amúgy odaátról? -
néztem a saltusira. - Honnan odaátról?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Kedd Dec. 06, 2016 9:43 pm

Tarassian- mesék a pusztáról

Trect egy darabig szemlélgette lassan ürülő kupája alját, mintha elvesztett volna benne valamit, majd megtáncoltatta vidám-tüskés fekete hernyókhoz hasonlatos szemöldökeit.
- Hah, akkor most meglephetlek! - felhörpintette a maradék italát, majd összedörzsölte kérges tenyereit. Ilyen hangja lehet egy rosszul csiszolt bádogtücsöknek.
- Mindenki azt hiszi, hogy 'Cléan ki sem mozdul a Geliarból, de mi, itt a vámőrségnél, tudunk ám ezt-azt. Például... - és itt hatásszünetet tartott, majd összefonta kezeit a mellkasa előtt és hátradőlt. Láthatóan ki akarta élvezni a pillanatot. Végül egy olyan öt-hat szívdobbanással később kibökte. - Például, hogy minden hónapban egyszer átmegy Terakhra. Beeeeezony. A jó öreg Acléan titokban vagy orvvadász, vagy gladiátor az arénában. A hegyekre mondom, egyszer kilesem mit csinál odaát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Vas. Dec. 11, 2016 10:15 am

Tarassian - Mesék a pusztáról

Őszintén meglepődtem. Acléan a jó kedélyű mesterünk titkos életet él Terakhon?
- Háááát.... annyi biztos, hogy most alaposan megleptél Trecht. - és kérdő mozdulattal billentettem meg a kezemben lévő üveget. - De ez a feltételezés kicsit abszurd Acléanhoz. Jobban el tudom képzelni, hogy alapanyagokat gyűjt. Van pár igazán egyedi receptje, alighanem a terakhi növények adják az alapját. Bár... az is meglehet, hogy tényleg azért megy, hogy kitombolja magát. Domhan egyik legnépszerűbb ivója a Geliar, szóval igazán bő táptalaja a bajnak és frusztrációnak. Ebben az esetben teljesen megértem, hogy néha ki engedi a gőzt. És jobb helyet én se tudnék erre mint Terakh.
- Viszont ez némi aggodalomra is okot ad. Laestat ide vagy oda, az mégiscsak a kadmetek földje.
Gondolkodóba estem. Ha Acléan azt akarná, hogy tudjam hova megy, szólt volna. Tehát nem lenne szép dolog tőlem kutakodni utána. De láthatólag nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt tervezte. És soha nem hagynám cserben Acléant. Már ha abban van.
Menjek és kockáztassam, hogy megmérgesedik, mert kutakodtam utána, de ezzel lehet valami bajból mentem ki. Vagy várjak, hogy visszatérjen, ezzel békén hagyva a titkát, de kockáztatva, hogy nem is jön haza.
Ó és persze a Geliar! Acléan rám bízta. Szívem szerint utána mennék, de ki vigyázna az ivóra?
- Eh.... pfff...mrgh ...aaa... Mhhm, Trecht? Alighanem nagy gázban vagyok. Acléan után akarok menni, mert szinte biztos, hogy bajba került. Deeee... - vakartam meg az üstököm. - Mégis ki a piklire tudnám rábízni az ivót, amíg Acléant hajkurászom Terakhon? Na és Terakh? Hol kezdjem? Elvégre az is elég nagy.
- Bah.... -
puffogtam megint. - Most vagy szerzek valakit, aki vigyáz a Geliarra, vagy be kell zárnom amíg vissza nem térünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Dec. 12, 2016 10:28 pm

Tarassian- Mesék a pusztáról

Trecht csak vállat vont, és úgy kocogtatta immár üres korsójának szélét, mintha valami bölcs, apró szellemet próbálna megbeszélt titkos kopogással előcsalni.
- Azt nem tudhassam, hogy gizgazért megy vagy az Arénában csap szét a nyavalyás kadmetek között, de az biztos, hogy egy éjszakánál még soha nem maradt tovább odaát. Úgyhogy ki tudja: lehet, hogy tényleg valami zűrbe keveredett.
A saltusi gondosan végigsimított ápolt bajuszának mindkét impozáns szárnyán, majd vonogatta még egy kicsit a szemöldökeit mielőtt felelt volna.
- Hát, nem tudom, hogy egy ilyen nyüzüge legény, hogy boldogulna odaát, de ki tudja, lehet, hogy 'Cléannak tényleg nem ártana egy pár segítő kéz.
Trect körbenézett, illetve a körbenézés pályáján megakadt annál a saroknál, ahol Ceirran Carason, a fogadó dalnoka szokott gubbasztani.
- Hagyd a cimborádra. Annyira csak nem lehet tökkelütött, hogy egy napra ne boldoguljon a jó öreg Geliarral. Ha meg a fél pár fuszeklidet se bíznád rá, akkor zárd be a kócerájt. Lehet, hogy a fél Lovagrend öngyilkos lesz, de ezt leszámítva túlélik.
Magvas szózata után még bűvölte egy kicsit a polcon álló palackot és az üres kupáját, hátha valami fel nem fedezett saltusi mágiával felcserélheti a kettőt, de nem történt semmi, úgyhogy felsóhajtott.
- Hát, egy nap alatt 'Cléan nem juthatna messze odaát, úgyhogy gondolom Admorakban kell lennie valahol. Legalábbis fogadnék rá egy kupa 'pucolót.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Kedd Dec. 13, 2016 10:02 pm

Tarassian - Mesék a pusztáról

Ha Trecht nem tud róla aligha növényekért megy, elvégre vámőrségben a terakhi növényekre fokozottan kell vigyázniuk. A vámon Acléant is biztosan átvizsgálják, bármilyen jó barát is, akkor pedig emlékeznének a füvekre. Most már szinte biztos, hogy itt valami titok lappang, de csak úgy járhatok utána, ha magam megyek. Gondolom van valami titoktartás, vagy legalábbis etikett a vámőrségnél is, így nyíltan nem kérdeznék rá, a végén még megsértem.
- Ugyan Trecht! - nevettem. - Tudod, hogy nem sokat számít mennyire vagyok így nyüzüge. De amennyit pakolok,dagasztok és takarítok lassan beállhatok majd közétek.
Vettem a pillantása üzeneteit és leemeltem a palackot a polcról, majd megbillentettem kupája felett egy kérdő pillantás mellett, hogy biztosra menjek. Természetesen töltök neki, ha úgy kívánja.
- De én is úgy vélem, hogy erre még Ceirran is képes. Ha más nem hát a lovagok segítenek neki, hogy ne vágja le valamijét egy sodrófával. Nem mintha sokáig szeretnék távol maradni.
Közben már elő is vettem egy papírost a pult egyik fiókjából, hogy egy csinos levelet hagyjak Ceirrannak. De emellett gondoltam le is beszélem vele a dolgot, nem csak a levelet hagyom.
- Szóval Admorak.  Az Aréna, ugye? Kábé ennyit tudok róla... Jártál már ott Trecht? Nem ártana egy kis útbaigazítás mielőtt elindulok... vagy egy térkép... na jó, térképvázlat is elég.  
- Azt hiszem minél előbb indulok annál jobb. Csak gyorsan bepakolok és lebeszélem Ceirrannal a dolgot.

Közben neki álltam a rövid levél megfogalmazásának, amihez hozzátűztem Acléan levelét is.
Ceirran!
Acléan után megyek, mert gyanúsan eltűnt, és lehet segítségre van szüksége. Addig neked kell vigyáznod a Geliarra. Igen. Neked.
De nem leszek sokáig messze. Addig kérlek ne gyújtsd fel az ivót, nem szánkózz a lépcsőn, ne hagyd Holdalmának, hogy beleegye magát a párnákba és ne űzd el a vendégeket feleslegesen sok és céltalan fecsegéssel (a szokott mennyiséget leszámítva).
És hogy ne felejtsd el :
- Reggel ki kell nyitni: székek le, szellőztetés, ebédet elkezdeni, felseperni, felmosni, mosogatni és persze az ajtót is ki kell nyitnod. A kulccsal. Ezzel. ( A levélre szép vastag nyilat rajzoltam, ami a kulcs leendő helyére mutatott)
- Ebédre: tedd fel az abroszokat, készíts ki tányérokat, fűszereket és ne nyenyeregj, ha valamire megkérnek.
- Az estét úgyis tudod, addigra már fel szoktál kelni. Csak utána el kell mosogatnod, felpakolnod a székeket és felmosnod.
Csak mértékkel a duhajkodással. És ha jó leszel hozok neked holdalmát és egy jóféle történetet amiből hősi regét költhetsz.

Elégedetten szemléltem meg a levelet. A kulcsot  nyílhoz tettem. Majd miután gyorsan kimentettem magam Trecht előtt felugrottam a szobámba összecsomagolni. Nem sok mindent kellett, hisz nem rég értünk vissza rövid banditás kiruccanásunkról. Még mindig kiráz a hideg azóta, de legalább rémálmom nincs már. A kupachoz hozzácsaptam fénymágus kendőmet is. De a kardot nem kötöttem fel, csak a vadászkést és azt se jól látható helyre. Eszembe sincs provokálni a kadmeteket. Cókmókommal a hátamon újra visszaszaladtam a söntésbe.
Körbe pillantottam, mit felejtek el, vagy mit nem. Nem jutott semmi az eszembe. Akkor hát indulás megmenteni Acléant!
Már csak egy dolog van hátra:
- Ceirran!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szer. Dec. 14, 2016 10:11 pm

Tarassian- Mesék a pusztáról
Trect olyan nagyokat bólintott Tarassian hallgatása közben, mintha az állával akarta volna eltörni a saját kulcscsontját. Szerencsére nyaka nem volt olyan hosszú, ő maga pedig nem volt elég hajlékony ahhoz, hogy a mutatványt kivitelezze.
- Hm, térkép? Rendben, rendben. - amint Tarassian letette a tollat, maga elé is húzta kalamárisostul, és a zsebéből előhalászott gyűrött bírságcédula hátuljára elkezdte felvázolni Admorak szinte hiteles alaprajzát.
Pötty.
- Ez itt a portál, értve?
Még egy pötty, egy olyan körömnyi távolságra.
- Ez meg itten az Aréna.
Itt megállt, megvakarta az állát és lenézett készülő művére, majd vett egy mély, szörcsögő lélegzetet és lendületes vonallal tágas krumpliba zárta a két pontot.
- Ez meg itt nagyjából a város. - és ezzel Tarassian elé tolta a papírlapot. - Tudom, hogy lehetne kicsit részletesebb, de bármikor megkérdezhetsz egy járókelőt, hogy merre kell menni.
A térkép problémája, mint kiderült, igen csak csekély volt ahhoz képest, amit az ivó öntudatos dalnokának pultbafogása jelentett. Ceirran Carason egy művész minden nyakatekert, hosszú, ámde sok sebből vérző érvét felhozta azellen, hogy neki főzni, mosni, takarítania kelljen. Végül, talán a Nagy Égi közbeavatkozására beletörődött a sorsába, és Tarassian végre elindulhatott, hogy hősiesen felkutassa tragikusan eltűnt mentorát.
Kalandod a Portálcsarnokban folytatódik tovább!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Kedd Feb. 07, 2017 8:23 pm

Mesék a pusztáról - Tarassian

Mikor végre megpillantottam a fogadó már jól ismert, és szinte már rokoni szintre emelkedett lyuggatott cégérét egyszerre özönlött el a békesség és az indulat. Bejárni egy másik világot, hogy aztán a start vonalnál legyen a cél is? Azt hiszem nem csak bennem kezdene el dolgozni az idegi pumpa, hanem bárki másban is, akivel hasonló esik meg.
Ennek ellenére finoman nyitottam be, elvégre az ajtó nem Acléan, bár belépésem után a finom jelző már aligha volt rám igaz. Leszámítva persze a rutinos és már szinte szertartásszerű 'Szép jó napot mindenkinek'-et.
- Acléan! - Bődültem el már a küszöbről -létezik, hogy egy kis laestatos hangnem is került volna bele?- . - Ha nem vagy itt, én biza pontról pontra véghez viszem, amivel Vektaran megbízott, amint előkerültél! Úgyhogy mutasd magad, ha kedves neked a hajad és nem szeretnél hódfarkat!
A vendégek nem különösebben zavartak. Aki ismeri a laereket az nem nagyon lepődik meg egy effajta párbeszéden. Aki meg nem, az betudja faji sajátosságnak.
Így aztán aggodalom nélkül trappoltam a pulthoz, és dobtam le mögé az iszákomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Feb. 16, 2017 9:24 pm

Tarassian- Mesék a pusztáról

Aki nem ismerős az ivóban, talán elsőre észre sem veszi, hogy itt bizony hadiállapot van. Már persze olyan fajta, ami egy laer tavernában előfordulhat - nem voltak lazán szertehajigált végtagok az asztalok alatt, nem tocsorásztak vérben a ízléses asztalkendők - de az árulkodó volt, hogy a pultot szinte saltusi ostromzár vette körül, sőt, a fekete ruhába bújt, szakállakkal és muskétákkal bőkezűen felszerelt áradat át is csapott a söntésen, és amennyire Tarassian meg tudta állapítani, már a konyha ajtaján is benyomakodtak. A lovagok tömege úgy festett, mint valami nagy, kátrányszerű, kulimászos tészta, amibe kicsit túl sok élesztő borult.
A saltusi csoportosulás figyelmének központja maga a főzphelyiség volt - eme szentélybe a jelek szerint csak pár kiváltságos, magas rangú tiszt juthatott be. Időnként izgatott szisszenések, "ooÓó"-k és ideges susmorgások futottak végig a tömegen. Baljóslatú volt az egész, igazán baljóslatú. Miféle bűntett lehetett az, ami annyira felizgatta a karótnyelt saltusiakat, hogy a reguláról is megfeledkezve úgy tolakodjanak az ajtó előtt, mint egy rakás öregasszony a zöldségesstandnál?
Ahogy az ifjú laer a látókörükbe ért, látványos megkönnyebbülést suhant végig a sápadt, fekete szőr keretezte arcokon.
- Hála a szikláknak...
- ... Tarassian? megmenekültünk...!
- Már majdnem beálltam drakonistának, hátha valamelyik pikkelyes gyíkdisznó visszahoz..!

Mintha egyenesen hetedik Acheron király lépett volna be az ivóba, hetykén a vállára csapott puskával, baljában valami mesebeli szörnyeteg levágott fejével. Öröm és megkönnyebbülés ragyogott a saltusiak kemény arcán, és ahogy egy pillanatra elhallgattak, pár dühös hangfoszlány szűrődött ki a konyhából. Egyértelmű és eltéveszthetetlen Saltusi akcentussal.
- Nem, nem, és ezredszer is, nem! - csattanás, majd egy elfojtott 'au"- Mintha egy geliarr rredves hátsó feléhez beszélnék! Nem habarrhatod úgy össze azt a rrohadt tésztát, mint egy kicseszett szélmalom! És szedd ki belőle azokat az sziklaszirrtnyi megveszekedett tojáshéjakat!
Az egyik fiatal saltusi őrkapitány Tarassianhoz fordult, és suttogva, mint aki nagy titkot közöl megjegyezte.
- A vezérkar sütni tanítja Ceirrant...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Feb. 17, 2017 5:29 pm

Ceirran- Egy dudás két csárdában

Egy rőfösbolt-erdőről álmodtam. Voltak benne szatén-, bársony- és selyemfák, jó hetvenrőf hosszú törzzsel, amin színpompás gombostűhangyák rohangásztak (kicsit fejnehezek voltak), ágaikon pedig mérőszalagból rakott fészket a fércfecske. Hogy miféle tojásokon kotlott, abba ott és akkor nem gondoltam bele, de bizonyára azoknak is volt valami szabás-varrás relevanciája. Egy tisztességes álomban legalábbis így kellett, hogy legyen.
Szóval a fáknál tartottam. (magasság, pipa, anyag, pipa. A színét még nem mondtam? Szépségesen diszharmonikus volt, sőt még a mintázat is ütötte egymást. Lehetőleg másfél méterenként, agresszívan és az ökölharc alapvető etikai megkötéseit nem elismerve)
Az aljnövényzetben pedig (ami nagy része inkább tűnt gyűrött, zöld függönyanyagnak, semmint valódi bozótosnak), derékig érő, aranyszín szemű szabókoboldok kommandóztak, nagyon, nagyon hosszú nyelű ollókkal. Akárhányszor belenyírtak egy lombpárnába, leesett egy csontgombos mellény.
Különös.
Izzadságban fürödve riadtam fel hajnali nyolc óra tájban, mikor az egyik krumplifejű törpelény megpróbált ízléses tavaszi kabátkát szabni belőlem.
- Azt...már.... azt már nem..!
Egy hosszú pillanatig csak a saját lélegzetemet, a dobhártyámon doboló szívverésemet és elhaló szavaim tétova, fiktív visszhangját hallgattam. Hatásosabb lett volna az egész felriadós jelenet, ha álmomban például vad, félig kadmet, félig tigris hordákkal küzdöttem volna, nem pedig elvadult takácsokkal. Na meg persze, a nyavalyás nap is beragyogott az ablakon, tökéletesen tönkretéve a helyzet maradék dramaturgiai ívét. Egyáltalán mit keres fent a nap ilyen korán?
Ez is Acléan egy fondorlatos összeesküvése lenne?
Sóhajtva kászálódtam ki az ágyból. Mit lehet tenni? Ha egy laer nem tud visszaaludni, a legkevesebb, ha lecsattog a földszintre, hogy felborzolt idegeit némi opálbogyós pite segítségével simítsa vissza normális állapotába.
Hajnali ébredésem Holdalmát is érzékenyen érintette, aki eddig a székem támláján aludt. Gyilkos indulatú baglyom egyetlen ronda-neheztelő pillantással üdvözölt, majd lepottyantotta az egyik félig telefirkált kéziratpapírt, ami bőséges mennyiségben fedte a padlót az asztalom környékén.
- Neked is jó reggelt... - mormoltam bosszúsan, és megfogadtam, hogy ma sem hozok a rohadt dögnek lisztkukacot. Egyébként is gusztustalan amit művel vele, akkor meg minek tápláljam visszatetsző, kadmet szokásait?
Úgyhogy sietősen dezertáltam hálókörletemből, és úgy, ahogy voltam, mezitláb, tegnapi ingemben-nadrágomban letrappoltam a földszintre.
Legkedvesebb mentoromat, pótatyámat és a pince kulcsának nemes őrét egy bitang nagy ásítással üdvözöltem.
- 'Reggelt, 'Cléan...Mit jelent sárgaszemű, véreszszájú szabótörpékkel álmodni?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Feb. 18, 2017 9:42 pm

Mesék a pusztáról - Tarassian

- He? -ennyi volt minden amit ki tudtam nyögni abban a pillanatban.
A laer alapból leakad, ha nem csak nem rezonálnak, de egyenesen észre sem veszik vérszomjas indulatát. Na, de ha egy olyan szituáció fogadja,mint ami itt épp kialakult, akkor mondhatni természetes és teljesen jogos, egy igazi szaftos, vidékies, teleszájas 'he' kérdőszócska és indulatszó pályára engedése.
Pislogtam még kettőt, majd a saltusiak sűrű öröm kitörései közepette megindultam a konyha felé. Láthatólag túlzottan lekötötte őket a konyhában kialakult hadiállapot és rögtönzött tragikomédia,mint szerencsétlen hajszolt állapotom. Ellenben Ceirrantól, vagy valamelyik tiszttől, bizonyosan szerezhetek válaszokat.
- Bocsánat... Áh,igen, üdv!..Én is örülök... Bizony jó újra itthon... Elnézést...Igen, igen már intézkedem...Nem, nem fogom rábízni többet...Igen, ezek után alaposan kitanítom... Persze...- és már be át is jutottam a saltusiak blokádján, be egyenesen a konyhába.
- Üdv Mindenkinek! - köszöntem be, bár jobb lábam még kilógott a konyhából, és két saltusi csizma közé ékelődve időzött a földtől két tenyérnyire. Gyorsan körbepillantottam, hogy a vezérkar mely neves tisztjeit tudhatom szerény konyhánk vendégéül. Majd a kárfelmérést kezdtem el. Ceirran ugyanis köztudottan vonzotta a rendetlenséget a fogadó funkcionális helységeiben.
Amennyiben nem esnek nekem kapásból a kérdéseikkel belekezdek mondandómba.
- Csak semmi ok az aggodalomra.- veszem fel laer vigyoromat. - Máris nekiállok a teendőimnek. Csak előtte még annyit: Hol a retekben van Acléan? És ha megvan, akkor: Jól van? És ha jól van, akkor: Ki veri meg amíg hóddá nem változik, amíg én itt bepótolom az elmaradt pitéket?
És már nyúlok is, hogy átvegyem Ceirrantól a tésztát, amikor feldereng előttem a szigorú, éppen lábkarmait élező Vektaran képe. Visszahúzom a jobb kezemet, és a balt nyújtom ki helyette.
Ki gondolta volna, hogy a legendás harcossá válás, egy pite sütéssel kezdődik?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szer. Márc. 01, 2017 9:34 pm

Tarassian- Mesék a Pusztáról

A konyha valóságos csatatérré változott. Nem is. Inkább hasonlított egy saltusi kiképzőtelepre, egy különösen izzasztó nap után. Utóbbi hasonlatot jobban indokolta a szigorú, szikla szerű arcélek kalapárnyékban megbúvó vészjósló sziluettje, a szerteszét dobált felszerelés és a felettébb megszégyenült, fáradt és kétségbeesett tanuló. Utóbbit Ceirran személyesítette meg nagy átéléssel.
Tarassian egy pillanat alatt három kapitányt, két félvezért és egy nagymestert számolt össze a konyhában. Határozottan nem az egészséges saltusi fő per főzőhelyiség arány. Mint első látásra kiderült, a pitesütő instrrukciókat Vidash Krretchilon rrecsegte az imént. Kackiás bajusza még mindig enyhén remegett a felindulástól. Tarassian pontosan tudta, hogy az éltes félvezér mennyire komolyan veszi az effélét: minden szabadnapján pontosan 4 óra harminckilenc perckor beállított a kedvenc savanyúalmás-ezüstpucolóban áztatott mazsolás pitéjéért, amit szertartásos áhítattal fogyasztott majdnem egy órán át.
A másik félvezért sem volt nehéz felismerni: Eidrick Tranavalos éppen buzgón ügyködött azon, hogy elrejtsen pár koszos tálat, és egy kiszakadt liszteszsákot a háta mögött. Mindemellett zavartan mosolyogni is próbált, ami igazán nagy teljesítmény volt, figyelembe véve a jelenlegi helyzetet.
A lovagrend nagymestere ezalatt a pultot támasztotta és komótosan halászgatott egy befőttesüvegben. Néha a könyökével arrébb tessékelte Ceirran ádáz, apró üregibaglyát, aki ismételt támadásokat intézett az ingujja ellen.
Tarassian érkezését osztatlan lelkesedés fogadta, és a Geliar dalnokát hamarosan eltávolították a konyhából. A saltusiak szétszéledtek és átengedték a terepet jogos tulajdonosának. Már persze Tarassiannak. Elvégre Acléan még mindig nem volt meg. Amikor ifjú laerünk szóvátette ezt, láthatóan kicsit megilletődött a társaság.
- Sajnálom, kölyök. - ingatta a fejét Gemorick Tranavalos, ezzel szinkronban billegetve közben az ujjai között tartott gurgalma szeletet. - Nem láttuk a vén csirkefogót.
Kínos csend szitált a konyhában.
Egy jó percig semmi.
Aztán valami határozatlan kaparászás és elfojtott szitkok a pincelejáró ajtaja mögül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Severtir
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Felemelkedett
Mana:
1125/1125  (1125/1125)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szer. Márc. 01, 2017 10:05 pm

Egy dudás két csárdában - Ceirran Carasson

Acléan hasonló módon köszöntötte Ceirrant, annyi különbséggel, hogy az ő ásítása egy körülbelül arasznyi átmérőjű bögrében tűnt el félig.
- Jó reggelt, Ceirran fiam. - motyogta, majd nagyot kortyolt a bögrében gőzölgő mély bíbor átlátszó folyadékból. - Ritka látvány vagy te ilyen tájt. - Vigyorgott álmosan a fogadós. - A konyhában találsz reggelit. A rétesgerezd az és nem az, ami a tálban van.
Acléan egy kényelmes, otthonosan recsegős karosszékben ült az egyik ablak előtt, lábait a konyhai sámlira pakolva. A mellette lévő kisasztalon morzsás tányér pihent, egy félig telt lekváros üveg mellett.
Láthatólag még Acléan is csak nem rég kelt. Igaz már tiszta pantallóban és ingben üldögélt, de se zokni, se mellény nem volt rajta, a kompozíciót pedig egy kék háziköntös tette teljessé, amin rendezetlenül terültek szét hosszú hajszálai.
- Azt hiszem ideje lenne megnyírni a kakasfüveket...-motyogta az ablaknak, aminek túloldalán rendezetlenül nyúltak az ég felé az örökzöld kakasfű új hajtásai. Majd összevonta szemöldökeit. - Szabótörpék...?
- Mikor érsz majd haza? -
tette le bögréjét. - Csak hogy tudjam, hogy betegyem-e a kulcsot az esővizes vödör alá, vagy még hajnal előtt visszajössz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   

Vissza az elejére Go down
 
Fogadó a féllábú Geliarhoz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
7 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó
» Fogadások (2014)
» Telihold Fogadó
» Fogadások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Világok :: Domhan :: Központ-
Ugrás: