A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Fogadó a féllábú Geliarhoz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
SzerzőÜzenet
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 6:02 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

A nyolchúrosra felkaptam a fejem. Hogy erre én még nem gondoltam! Szégyenemben majd a föld alá süllyedtem. De aztán azzal vigasztaltam magam, hogy csak ez az eszelős okozza a figyelmetlenségemet.
- Igaz is Ceirran, bélhúros legyen vagy fémhúros? - kérdeztem.- És ne aggódj van érzékem a humorodhoz, csak lepattan rólam. - vigyorogtam rá. Közben kinyitottam a kamra ajtaját és gyorsan felmértem miből dolgozhatunk. Levettem egy kosárnyi karaiszt, pár szem bíborbogyiszt, egy köteg fűzgyökérrépát és Ceirran elé tettem az asztalra. A hámozót is kivettem, mivel nem voltam meggyőződve arról, hogy tudja egyáltalán melyik az, a végén még egy húsbárddal szecskázná fel az ujjait.
- Nem tudod Acléan hova tette a fűszereket?
Mielőtt még válaszolhatott volna elszáguldottam vödörért és felmosóért ,majd a Gelliar apró hátsóudvarában álló kútból vizet pumpáltam a vödörbe. Visszajöttem és neki álltam feltörölni a padlót. A tiszta víz bőven elég volt a kevéske kosz és por eltávolítására,mivel Acléan kényes volt  tisztaságra és ezt vendégei is tiszteletben tartották, így mielőtt belépte volna módszeresen le rúgták vagy topogták a sarat a csizmáikról.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 6:19 pm

Almakukac- kötetlen- Tarassian és Ceirran

- Azt a leborult...- dünnyögtem magam elé válogatott szitkaimat, és megforgattam az ujjaim között a héjhántoló eszközt. Nem hittem el, hogy Tarassian a maga mániákus szorgalmával és naiv együgyűségével rá tud venni efféle alantas elfoglaltságra. Morózusan pucoltam a zöldségeket, szinte el is siklottam a kérdés felett.
- Hát, bélhúrhoz vagyok szokva. A fémhúr mondjuk tartósabb, de nincs meg ugyan az a zengése. - mormogtam miközben gyilkos mozdulatokkal hántoltam a karaiszt. Tarassian közben tovább sürgött-forgott, mint egy bevadult keszekász a téli magraktárában. A kölyök túlbuzgó volt. Nem egészséges tulajdonság.
- Honnan a fenéből tudnám...?- sóhajtottam elgyötörten és újabb cikornyás héjdarabbal hintettem meg a padlót. Aztán Tarassian úgy döntött a főzőcskéről áttér a takarításra, én pedig kihasználva az alkalmat, gyorsan lehántoltam a maradék két szem zöldséget és lábujjhegyen kislisszoltam a söntésbe. Rettenetes, zsarnoki egy alak. És most húzás vissza aludni!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 6:25 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Meglépett! A piszok képes volt tiszta konyhát összekoszolni és meglépett! Fújtam egyet, Még ilyet!
Gyorsan befejeztem a felmosást, az Acléantól ellesett recepttel megcsináltam a kenyér tésztát és a tűz elé raktam kelni, majd lábost fogtam és elkészítettem a ragut.
Mire Acléan lejött már minden ragyogott és aminek rotyognia kellett rotyogott.
Nem baj, majd délután elkapom! Sőt ha Acléant is beavatom akkor biztos nem tud meglépni.
Elgondolkodó arccal fordultam a pult mögött álló, az üvegeket törölgető, fütyörésző laer felé.

- Hm, Acléan .... !
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 6:36 pm

Almakukac- kötetlen- Ceirran és Tarassian

Hogy meddig aludtam? tudja a fene. Mindenesetre már magasról sütött le a nap az ablakomon túli háztetőre. Dél lehet? Kettő? Hmmpff... kit érdekel... egy pillanatra elöntött a határtalan öröm és büszkeség. Hé, aludtam! Ami azt jelenti, hogy sikerült meglépnem a rabszolgatartó hajlamú Tarassian elől és sikeresen kipihentettem a fáradalmaimat. Kerek tíz perccel később már könnyed léptekkel szökelltem le a lépcsősoron. Az ivóban már ott volt az a pár Saltusi, aki a reggeli szolgálat után ebédre tért be. Vigyorogva üdvözöltem őket legropogósabb saltusi kiejtésemmel, ami mint mindig nagy sikert aratott. Főleg, mint egyébként megtudtam, a nevetséges akcentusom miatt. Amúgy meg..pont egy saltusi ne nyávogjon más kiejtése okán...
Acléan épp bőven el volt foglalva, úgyhogy úgy véltem el tudok osonni a szokásos helyemre, a fogadó bal sarkában lévő alacsony dobogó felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 6:45 pm

Almakukac - kötetlen - Ceirran és Tarassian

- Á, Ceirran, épp téged kerestelek! - kiáltott fel Acléan uram, miután felnézett a pult törülgetéséből - Szükségem lenne valakire, aki elkíséri Tarassiant egy amolyan kis "kiruccanásra". - gúnyos mosoly jelent meg szája sarkában, miközben beszélt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 6:51 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Elkísérni?, fordultam hátra. Nem éppen a megfelelő kifejezés , azt kell mondjam, de legalább Ceirrant elkapta. Éppen azt a pár poharat öblögettem, amit az nap során itt megfordult vendégek használtak el. De eszem ágában sem volt közbe szólni, elvégre nem is volt nagyon értelme. Hisz így is úgyis velem jön, és mára már eleget piszkáltam.
Viszont Acléant sikerült zökkenőmentesen beleegyeztetnem a dologba, úgy, hogy rávettem, hogy győzze meg Ceirrant a kíséretről.
Rávigyorogtam a még kicsit álmos tekintetű cimborámra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 6:58 pm

Almakukac-kötetlen- Tarassian és Ceirran

Nagyokat pislogtam. Kérem itt félreértés van. Nekem semmi kifogásom nem volt az elkísérést illetően. Tarassian úgyis túl életképtelen ahhoz, hogy egyedül menjen. Még szép, hogy vele tartok. a végén még hazatérne egy galagonyaággal, hogy bocs, csak ezt találtam, kicsiben is jó lesz?
Azt azért be kell ismernem, hogy ügyesen csinálta. Úgy tűnt Acléan vidáman elenged minket. Túl vidáman. Hol a csapda?
- Oh, szóval elmehetünk faanyagért?- érdeklődtem a legőszintébb cseppet-se-sejtek-valami-pár-lityónyi-ritka-bor-beszerzésére-kitérő-kerülőút-hátsó-szándékát mosolyommal. - Megigérem, nem hagyom, hogy Tarassiant megegye egy vad kaptárfosztó, vagy hogy mosatlan gyümölcsöt egyen.
A kérdés már csak az volt, meddig tud minket nélkülözni Acléan. Magyalfagy ünnepe már pár napon belül mosolygott ránk és biztos voltam benne, hogyha máskorra nem, akkor elkel egy muzsikus a Geliarba.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Hétf. Nov. 09, 2015 7:09 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Végeztem a mosogatással és kezeimet a reggelhősébe, a konyharongyba törölgetve a többiekhez léptem.
- Megegyen egy kaptárfosztó, hm? -néztem Ceirranra. - Mit gondolsz mit kéne magunkkal vinnünk? Vagy hány napra tervezzünk? Igaz is, azt hiszem le kell nyúlnunk a baltádat Acléan, nekünk nincs favágó alkalmatosságunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Nov. 12, 2015 7:14 pm

Almakukac-kötetlen- Tarassian és Ceirran

-Belőled kinézem. -vontam vállat vigyorogva. Most mi van? Tarassian sokkal röhejesebb végekre is alkalmas lenne. Azt sem tartanám hihetetlennek, hogy belefulladjon egy kondér lekvárba, vagy félrenyeljen egy káposztalepkét és ettől dobná be a kulcsot.
Acléan szerencsére minden különösebb ellenkezés nélkül belement hogy elvigyük a baltáját. Amúgy is, a kiskutya-lelkesedésű barátom már minden bizonnyal előre felaprította a tűzifát télre csak úgy, pihenésképp, miközben újrarakta a tetőt, bevakolta a házat, kitakarított és mosogatott egy kicsit. Mindegy, lényeg, hogy megvolt a balta.
- Balta, pénz, felszerelés, lelkes útra induló hős és egy darab tökfej. - számoltam lelkes mosollyal az ujjaimon.- Minden megvan. Összerámolok és utána akár indulhatunk is.
Igaz, szívem szerint indulás előtt egy jó hosszú, átaludt éjszakára lenne szükségem, de erősen kételkedtem benne, hogy a közeljövőben bármikor lesz rá alkalmam.
- Ha jól számolom, akkor a portáltól fél nap alatt gyászdarázson elérjük Istalrint -ott persze muszáj megállni egy kicsit- számoljunk rá erre is egy fél napot. Ráadásul ott is tölthetnénk az éjszakát. Másnap kipihenve mehetnénk tovább, nem is sokat, mert onnan már csak egy terembérköpés a keleti hegység. A favágásra és hasonlókra szánjunk egy teljes napot, majd megint fél nap vissza Istalrinba, alvás, fél nap és haza. Megfelel a haditerv?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Csüt. Nov. 12, 2015 7:29 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Részemről rendben - Végre valami történik! Őszintén szólva kicsit untam a takarítást és házimunkázást. De ettől még megcsináltam, mert kedveltem Acléant, és amúgy se találtam volna másik mestert a vándorévemre. - Akkor még megcsinálom a mai dolgaim, összerámolok,és hatodik harangszó után indulunk.
Gyorsan neki is láttam teendőimnek,majd dolgom végeztével a szobámba rohantam összepakolni. Éppen elég időm maradt összepakolni. Ruhák, a balta, pénz, némi élelem (gyümölcsök és szárított hús, ahogy annak lennie kell ha valaki kalandra indul) és egy tekercskötél, sose tudhatjuk mikor kell. Mindezt , a kötél kivételével, belegyömöszöltem által vetőmbe, mert az ügyesen rátekertem. Vállamra kanyarítottam kedvenc köpenyem, felhúztam leghűségesebb csizmámat és levonultam a földszintre.
Már csak Ceirrant kell megvárnom...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Nov. 13, 2015 6:49 pm

Almakukac- kötetlen- Tarassian és Ceirran

Összerámolás.. hát... az sosem volt az erősségem...
Úgy értem, tíz teljes tíz percet töltöttem azzal, hogy csak álltam meredten a szobám közepén és azon filozofáltam, hogy a rengeteg vacak közül, amit pár nap alatt sikerült felhalmoznom, mit is kéne magammal vinnem.
Három üveg barackbefőtt? Hm... megfontolandó. Bár törékeny.
A fuvoláimat? Mindenképpen. Nem is kérdés.
A pergameneket és a tintatartót (utóbbi teknősbéka formájú)? Nem, csak kilötyögtetném útközben. De a palatáblát és az íróvesszőt nem ártana.
A befőttesüvegben tartott levelibékát? Hát, talán jobb lesz, ha rábízom Acléanra. Bár azt hiszem a meglepetés erejével fogja érni a kétéltű lakótársam létének ténye is.
Végül az átalvetőmbe gyömöszöltem még két könyvet (Flabadora meséi és Saltusi legendárium), a kabala keszekászlábamat, az erszény aranyamat, egy zacskó mézes mandulát, egy kulacsnyi Tetves Rózsát, és nagy nehezen egy váltás ruhát is. Még szerencse, hogy ott van tarassian, hogy hozzon hasznos holmikat is.
Talán egy jó másfél órába telt, mire elkészültem. Tíz perc telt el a hatodik harangszó óta. Ennek megfelelően végtelenül komótosan ballagtam le a földszintre.
- Remek, máris kész vagy? - mosolyodtam el szélesen Tarassian láttán. - Akkor akár indulhatunk is!

Kötetlen játék Lezárva. Köszönöm, Tarassian =)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Nov. 13, 2015 8:51 pm

Csak egy pohár vörösborra... - kötetlen - Saya, Ceirran és Tarassian

Gyanakvóan szemléltem a fogadó cégérét, és magát az épületet, ahogy tanácstalanul toporogtam előtte. Anyéméknak annyit mondtam, hogy sétálni megyek, de valójában ez volt az uticélom. Legalábbis eredetileg. Most már közel sem voltam biztos a döntésemben. Hogy mi vezetett ide? Egyrészről a kíváncsiság, másrészről szerettem volna, ha nem csak a "patkányokra" tudok hagyatkozni információszerzés céljából, hanem saját magamra is. Elgondolásom szerint pedig két lehetséges hely van, ami ennek a célnak megfelel: az egyik a kocsmák, a másik a vöröslámpás házak. Utóbbiban dolgozni nem volt sem kedvem, sem hangulatom, gyomrom meg még úgy sem. Az megint más lett volna, ha célpont az illető, akkor én lennék a legledérebb cafka a városban, de anélkül... Kizárásos alapon maradt a kocsma. Állítólag ez volt a legnevezetesebb a városban, de erős kétségeim támadtak, ahogy a piszkosfehér falat, a girbegurba ajtót, és a szétlyuggatott cégért néztem.
- Most komolyan ez lenne a legszentebb ivó a városban? Ez a nyomortanya? - motyogtam magam elé, ahogy az ablakhoz osontam, de a sárga ólomüveg igencsak nehézzé tette a kukucskálást. Megadóan sóhajtottam, ahogy hátrébb léptem, és végigpillantottam magamon. Hosszú, fehér, kötött pulóverruha, ami a térdem fölött kicsivel végződött, fehér passzos nadrágharisnya, és barna, majdnem térdig érő fűzős csizma, a vállamon pedig egy kis női táska. Úgy fogok világítani ebben a közegben, mint egy világítótorony. Pedig még visszafogottan is öltöztem. Őszintén nem ilyen helyre számítottam. Mondjuk, az elmúlt pár évben már megszokhattam volna, hogy a legrosszabbnak tűnő helyek is hatalmas meglepetésekkel szolgálhatnak, viszont ettől a függetlenül az otthoni ruhatáramban ennél már csak előkelőbb darabok csüngtek a szekrényeimben. Volt egy sanda gyanum, hogy ha itt akarok dolgozni, ennél kicsit...nem is tudom. Kirívóbb? Vagy pont hogy visszafogottabb öltözék kellene? na mindegy. Ezen még bőven ráértem agyalni. Először el kellett érnem, hogy felvegyenek.
Nagy levegőt vettem, és felszegett fejjel benyitottam az ajtón. Gyorsan mértem fel a terepet: a kandallót, a padokat és asztalokat, a székeket, a pultot, és a középen veszteglő kerek asztalokat, valamint az emeletre vezető lépcsősort. Annyira azért nem volt borzalmas.
Csöndes léptekkel siettem a pulthoz, és ültem le az egyik székre, majd magam elé húztam az itallapot, ami már csak a súlyával is életveszélyesnek számított. Belelapoztam, és ahogy a sorokon futott át a pillantásom, egyre inkább elsápadtam. A szemem tágra nyílt, és szinte még a víz is kivert, ha csak belegondoltam abba, hogy EZEKBŐL valamit innom kell. Márpedig muszáj lesz. Nyeltem egyet, és próbáltam kitalálni melyik nem okozna nekem mérgezési tüneteket, ha belekóstolnék, de őszintén szólva teljes mértékig tanácstalan voltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Nov. 13, 2015 9:27 pm

Csak egy pohár vörösborra...- kötetlen- Saya, Ceirran és Tarasian.
Hatodnap mindig kicsit zsúfoltabb, mint a többi. A legtöbb saltusinak akkor következik a kimenője, ráadásul a zsoldjuk is ekkortájt üti a markukat, úgyhogy nagyobb volt a nyüzsi még a szokásosnál is. Persze nem kimondottan délidőben, úgyhogy engedélyeztem magamnak, hogy rápihenjek az esti műszakra. Erősen fájlaltam, hogy még nem szereztem be egy megfelelő húros hangszert, hiszen fuvolázás mellett énekelni a legjobb esetben is elég reménytelen vállalkozás. Az, hogy így is sikerült magamat erősen megkedveltetnem kicsi ámde igen fekete közönségemmel, kizárólag hihetetlen tehetségem eredménye volt. Büszke is voltam magamra, hejj, de még mennyire!
Persze a megfelelő teljesítményhez friss elme és fürge kéz kellett, ehhez pedig minimum tizenegyig kellett aludnom. Gondolom amíg én vidáman húztam az emeleten a lóbőrt, Tarassian reggelit főzött, mosott, takarított, tyúkólat javított, követ tört, aranyat bányászott, megfőzte az ebédet és a polcokat is leportalanította, amit tegnap elfelejtettem. Szinte gyötört miatta a lelkiismeret, de nem szerettem volna búbánatos önmarcangolásommal megfertőzni a Gelira látogatóit, úgyhogy mélyen eltemettem magamban a búskomor érzelmeket. Csak a nagyobb jó érdekében.
Végül fél dél környékén csalt elő az éhség a szobámból. Kezemben a fuvolámmal, markomban egy üres bádogbögrével óvakodtam le az emeletről. Tervem elsődlegesen az volt, hogy beosonok a konyhába, és szerzek valami ehetőt, aztán a hátsó udvarról behozom a remélhetőleg már megszáradt kék mellényemet (ami poetikusan nem harmonizált mohazöld ingemmel, ráadásul már kopott és éltes darabok voltak), és utána leülök egy kicsit mondjuk kártyázni az egyik asztaltársasághoz. Nem bánom, ha szépen megkérnek, eljátszok nekik valami nótát is. A terv első fele kiválóan sikeredett, bár csak egy almára tudtam gyorsan rátenni a kezem, mielőtt bárki észrevett róla. Fogaim között a gyümölccsel, a mellényemmel küzdve léptem vissza egy fél perccel később az ivóba, amikor is kiszúrtam a kirakaton túli árnyat. Lassan nyolc évnyi kocsmákban töltött pályafutásom során már mozgásból és sziluettből is fel tudtam ismerni a nem-is-vagyok-benne-olyan-biztos kategóriába eső vendégeket. A nagyrészük lázadó ifjú volt, aki épp szülői parancsot szegve készültek legurítani az első korsónyi Döglött Bivalyukat, de a tépelődők minden válfajával találkoztam már. Legdurvább egy száznegyven éves elf nagymama volt, anno még a Sárga Kavicsban.
Fél perc kellett, mire a hölgy úgy döntött: megkockáztatja jó hírét és belép. Földi volt, ezt első látásra kiszúrtam. Ami azt illeti, egy kicsit mindig sajnáltam az embereket. Gánya lehet úgy Laederranon, ha a legkevésbé érdekes fajhoz tartozik az illető. Bár gondolom volt idejük hozzászokni.
A lány a pulthoz lépett és egy laikus magabiztosságával lapozott bele az italkönyvbe. Szélesen elvigyorodtam. Kezdő. Nyilvánvalóan kezdő. Főleg, ha az arckifejezésből indulunk ki.
- Halott szemét, vagy ezüstpucolót.- kopogtattam meg az orra előtt az öreg pergament.- Attól még senki nem dobta fel a talpát.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Nov. 13, 2015 9:47 pm

Csak egy pohár vörösborra...- kötetlen- Saya, Ceirran és Tarasian

Újabb dolgos nap a Geliarban. Reggeli, Ceirran felkeltése, takarítás, Ceirran kettes számú felkeltése, ebéd, Ceirran hármas számú felkeltése. A napjaink rendszerint így néztek ki, persze volt bőven szünetem, most is éppen farigcsáltam a hátsóudvarban a napsütötte kerítésen üldögélve,Ceirran észre sem vett amikor fütyörészve kijött a mellényéért. Egy penészes répát farigcsáltam, a kellemetlen részeket természetesen már szerencsésen leoperáltam. Rekordernek készült,mivel szokatlanul hosszú volt, így a többi társától eltérően akár egy bonyolultabb dalocska is elfújható lett volna rajta. De Ceirran úgyis megeszi. Az elmúlt héten már hét fuvolát evett meg, úgyhogy nem is tudta. A legjobban egy gyönyörű almát sajnáltam, amivel madár füttyöt lehetett imitálni, ha a közepébe vájt lyukba vizet engedett az ember. És Ceirran képes volt megenni, úgyhogy észre sem vette, hogy csicsereg az almája...
Mikor elkészültem lesöpörtem a forgácsot a nadrágomról és bementem. Már kerítettem is egy sámlit, hogy a felső polc (igen, még nekem is sámli kellet..az tényleg egy felső polc) közepén levő törött korsóba rejtsem, amikor hallottam, hogy Ceirran lebaktat a lépcsőn. Végre felébredt, a mai nap során már negyedszerre.
Elrejtettem a fuvolát és a söntésbe léptem. Vendégek bőven akadtak, de eddig Acléan is elbírt velük, az asztalok között sürgött-forgott valahol. Rendszerint ilyenkor nincs szüksége rám,de gondoltam besegítek. Felkötöttem a kötényem és Acléan keresésére indultam,instrukciókért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Nov. 13, 2015 10:14 pm

Csak egy pohár vörösborra... - kötetlen - Saya, Ceirran és Tarassian

A söröket alapból átugrottam. Egyszer kóstoltam csak, talán három éve. Azidő tájt kerültem Castus kezei közé, és az lett volna a beavatásom. Csakhogy az első korsó után szélsebesen vágtattam a mosdóba, és a vacsorámmal karöltve láttam viszont a sárga löttyöt, miközben pillanatok alatt leizzadtam. Konkrétan rosszul lettem tőle. Szerencsére elég látványos volt és nyilvánvaló mi történt, úgyhogy azóta, külön az én kedvemért, vörösbort is tartottak szerény kis búvóhelyünkön. Mindenesetre a nevük sem volt valami vonzó. A rohadt bivalyról konkrétan az jutott eszembe, ami. A tüdőfonóról valami betegség, a háborgó tenger meg már csak a hab volt megkergült gyomromnak.
Sajnos a borok sem nyújtottak megváltást viharvert lelkiállapotomnak. A kátrányos alma elnevezés és magyarázat visszafojtott öklendezést váltott ki belőle, a halott szemétől levert a víz, a tetves rózsánál meg már valóban nem sok hiányzott, hogy szégyenszemre kipakoljam a gyomortartalmamat a pultra.
Nagyokat nyeltem, miközben a tenyerem észrevétlenül a ruhámba töröltem. Választanom kell, választanom kell, választanom kell... Mantraként hajtogattam magamban a mondatot, de ez sem vitt közelebb a megoldáshoz.
Látványos gyötrődésemet egy férfi hangja szakította meg. Felpillantottam rá. Egy Laer. Magas, nálam jóval magasabb, inas testalkat, vörös haj, zöld szemek, viseltes ruha. De amit mondott...szívem szerint megöleltem volna, de inkább maradtam a hálás pillantásnál és egy igazán őszinte mosolynál, amely végül szégyenlősbe fordult. Talán kicsit még el is pirultam.
- Ennyire látszik, hogy mitől tartok? Ezek a nevek...a frászt hozzák rám. De...-nagyot nyeltem, majd becsuktam az itallapot. - hiszek magának. Amelyikről úgy gondolja a kettő közül, hogy finomabb. Lehetőleg inkább édes legyen. Tudja, először járok itt...bár azt hiszem ez nyilvánvaló. - pillantottam félre zavartan. Most még megjátszanom sem kellett magamat. Az itallap bőven elég volt ahhoz, hogy a "másik" énem fedezékbe vonuljon. Most csak az előkelő kisasszony maradt, akiről talán mindenki azt hiszi a kocsmában, hogy megbolondult, vagy lázadó.
A háta mögött egy másik Laer tűnt fel, majd el, így esélyem sem volt túlzottan szemügyre venni, szóval inkább visszafókuszáltam a figyelmem az előttem lévőre.
- Amúgy szép napot. Elnézést, hogy kissé későn köszöntem, csak lefagytam a kínálattól. Esetleg valami ételt is kínálnak?
Kíváncsian vontam fel a szemöldököm, és pár mélyebb légvétel után úgy ítéltem, hogy már eléggé megnyugodtam ahhoz, hogy nyugodtan szemlélődjek összevissza, cél nélkül. Bár az a gondolat, hogy itt dolgozzak igencsak megkérdőjeleződött a fejemben. Fogalmam sem volt hogy illeszkednék be.
~Ne legyél gyáva nyuszi, az Alvilággal is megbírkóztál!~ Némán korholtam magam, és sajnos ez az érv volt annyira erős, hogy a helyemen tartson, és ne vessem el egyelőre a vad ötletet, ami alig pár napja pattant ki a fejemből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Pént. Nov. 13, 2015 10:46 pm

Csak egy pohár vörösborra... - kötetlen - Saya, Ceirran és Tarassian

Őszi almát fogtam ki, s mint olyat meglehetősen savanyút. Négy nagyobb harapás után inkább be is csusszantottam a pult alatti polcra, ahol Acléan a törlőrongyokat, tartalék poharakat és a pókokat tárolta. Biztos elég morcos lesz, ha egyszer megtalálja, de legfeljebb majd rákenem Tarassianra. Nem mintha bármi esély is lett volna arra, hogy bevegye. Egy próbát azért mindenképp megért a dolog.
Miután megszabadultam az almától, újfent a frissen érkezett vendégre terelődött a figyelmem. Nem tagadom, volt egy enyhe késztetésem, hogy csupa szívjóságból megkóstoltassam vele a legjobb Tetves Rózsánkat (ami aztán tényleg ütött) De aztán túlbuzgó lelkiismeretem erősebbnek bizonyult nálam. Na meg, csinos és látszólag eltévedt hölgyekre vonatkozott a lovagiasság minden alaptétele.
- Nosssss…- töprengtem el látványosan, végigsimítva nem létező szakállamat. – A Szemes aszúbor, és mint olyan elég édes. A Pucoló fehérnarancs, gilbara, gurgalma és ardimalil. Úgyhogy elég savanyú. Ha viszont Nagyon édeset szeretnél, akkor a kotyogós lámpát javaslom. – biztos ami biztos, rá is böktem a fügeborra. Igaz, az adott tétel egy kicsit már elmaszatolódott. Hiába, a Geliar nagy könyvét már sokan forgatták.
Lendületesen a pult mögött magasodó polchoz léptem és felkapaszkodtam a fából ácsolt dobogóra, ami elengedhetetlen kellékünk volt, hiszen még Tarassian sem érte el a legfelső polcokat. Pedig ő aztán laer mértékkel is égimeszelő. Végigpásztáztam a maszatos üvegeket, tessék-lássék lesöpörgettem némi port. Hé az nem egy répa? Kukkantottam bele egy bödönbe, majd felfedezésemmel elégedetten vissza is csúsztattam a tárolót a helyére. Ezt még később megesszük. A vállam felett hátrapillantottam. – Ja? Igen, elég nyilvánvaló, ha valaki olyan tér be, aki még nem járatos a Laer italokban. Szóval… Mit adhatok? – fordultam vissza a polchoz és megvakartam a tarkómat. Acléannak nem volt erőssége a címkézés és a legtöbb palack rettenetesen poros volt, de azért reméltem megtalálom az áhított italt tartalmazót.
Mikor visszaléptem a pulthoz és kitöltöttem a választott nedűt, Tarassian pont akkor vágtatott át teljes sebességben a helyiségen. Fejcsóválva pillantottam utána. Egy percre nem volt képes nyugton maradni. Ez volt a családi átok, nem a banya és a gombái.
Mosolyogva toltam a lány elé a kupát.
- Neked is hasonlókat. – biccentettem vigyorogva. Szánt szándékkal nem magáztam vissza a kisasszonyt. Ez van,a Laereknél ilyen ostobaság nem szokás - Hogy étel… várj egy percet.
Elfordultam a pulttól és átkiáltottam a fél ivót.
- TARASSIAN! Kész az ebéd?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 10:52 am

Csak egy pohár vörösborra... - kötetlen - Saya, Ceirran és Tarassian

Az ivót kellemes nyüzsgés töltötte be, nem kellett futólépésben közlekednem, annyi dolog azért nem volt, de azért szaporáztam. Új pohár, új üveg, régit elvinni, asztalt letörölni, apró munkák csupán.
Ceirran épp az előbb dugott egy félig megevett almát a pult alá, most pedig egy fehér ruhás leányzót környékezett.
- Természetesen készen van. De ugye tudod Ceirran, hogy a felszolgáló lányoknak a dolga a flörtölés és nem a zenészeké? Már bocsánat. - fordultam a lány felé.- Van zöldség ragu, terembér pörkölt, frissen sült piték, sajt tál ... meg még pár dolog... De ha valami másra vágyik, azt is megcsinálhatjuk, igaz az több időbe telik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 2:29 pm

Csak egy pohár vörösborra... - kötetlen - Saya, Ceirran és Tarassian

Halványan elmosolyodtam, ahogy a fejtegetését hallgattam, és lopva felpillantottam rá, miközben a könyvben mutogatta az utólag emlegetett lámpát, majd elfordult tőlem, és a polcon kezdett matatni. Az államat a tenyerembe fektettem, és úgy legeltettem a szemem inas testén. Nem volt utolsó látvány, bár a ruhatárára mindenképpen ráfért volna némi vérfrissítés. Koldusnak is elment volna az utcán, és pont ezért, elég furcsán mutatott, ahogy az üvegek között túrkált: mint valami rossz rabló. Felkuncogtam az elgondolásra, meg az igencsak felületes takarítás imitálására.
- Nem csak a Laer italokban, a kocsmákban sem vagyok túl járatos. - viszonoztam a pillantását szégyenlősen, bár ez a kijelentésem egy igen nagy hazugság volt. Reméltem, hogy a felsőbb hatalmak nem büntetnek azzal, hogy a fejemre omlik a mennyezet. - Azt hiszem akkor maradok a Szemesnél. A savanyúért nem vagyok oda, a túl édes meg a másik véglet. - ütögettem tűnődésem közepette az ajkamat a mutatóujjammal, amíg kitaláltam mit is szeretnék.
Az ital végre előttem volt. Ráfontam az ujjaim a kupára, és komor, gyászos pillantásokkal szemléltem az előttem gyöngyöző nedűt. A magyarázattól a kétségeim csöppet sem törpültek el, és még mindig nem voltam biztos abban, hogy nem kapok-e mérgezést tőle, így csak forgattam a kezem között, és igyekeztem megbarátkozni a gondolattal, hogy bele kell innom.
A tegezésre kaptam fel a fejem, miközben a szemöldökömet picit fentebb húztam, aztán megvontam a vállam. Végül is ez egy kocsma. Csak nem várhatom el, hogy mindenki az én neveltetésemhez igazodjon. Na meg én is jobban értékeltem a kötetlen társalgást, mint a bájolgást. Az ordítására viszont csöppet megugrottam ültő helyemben. Tágra nyílt szemekkel meredtem rá, és már épp helyreraktam volna, hogy ugyan nem kéne a fizető vendégre a frászt hozni, de aztán az ajkamba harapva csöndben maradtam. Nem volt jogom hozzá. Inkább körbepillantottam még egyszer, és egy pillanatra megállt bennem az ütő. Csak most tűnt fel, hogy szemérmetlenül sok saltusi tartózkodik az ivóban. Próbáltam nem túl feltűnő lenni, és észrevétlenül kisebbre összehúzni magam, de tekintve a ruházkodásomat, erre az esély vajmi kevés volt. Egyedül az nyugtatott meg, hogy engem még véletlenül sem tudtak bérgyilkosokhoz, vagy az Alvilághoz kötni, hiszen a kilétem, egy kis csoport kivételével, teljes titok volt mindenki előtt. Legalábbis én így tudtam, és igyekeztem is ezt fenntartani. Bármilyen óvintézkedésre hajlandó voltam ennek érdekében. Szóval elviekben ők csak annyit tudhattak, hogy az egyik földről jött nagykövet lánya vagyok.
Az érkező Tarassian - feltételeztem, hogy érte kiabált az előbb a Laer - felé fordultam, és halkan felnevettem az élcelődésén.
- Higgye el, nem kacérkodott velem, csak kisegített szorult helyzetemből. Azt hiszem akkor egy pitét kérnék még, ha nem probléma.
Szikrázó, nevető szemekkel figyeltem a két férfit felváltva. Valójában nem voltam éhes, pusztán csak kíváncsi voltam rá, hogy ételt is felszolgálnak-e, de ha már megkaptam a felsorolást, úgy gondoltam illendő választanom, és megkóstolnom valamit. Közben összegeztem, amit megtudtam: az ivó elég felkapott, a szolgálólányoknak flörtölni illik, az engem kiszolgáló férfi zenész, ételt és italt is árulnak, és a saltusiak előszeretettel töltik itt az idejüket és a pénzüket. Elfojtottam egy sóhajt. Legalább annyi indok szólt mellette, mint ellene, hogy itt dolgozzak.
- Mindig ekkora a forgalom? Nem gondoltam volna, hogy a városőrség kocsmában múlatja a szabadidejét. Ahhoz túl...hm... fegyelmezettnek tűnnek a szememben. - puhatolóztam ártatlan óvatossággal, miközben erőt vettem magamon, felemeltem a kupát és egy hősiesnek közel sem mondható, szoros szemlehunyás kíséretében belekortyoltam a gusztustalan nevű borba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 3:06 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

Sértődött horkantásommal egy jól fejlett csatamént is megszégyeníthettem volna. Minimum. kezdett bosszantani, hogy Tarassian mostanában pont annyi időre szokott leállni a sertepertéléssel, hogy belém kössön. Ami viszont nyilvánvalóan az ÉN dolgom lett volna. Azt hiszem érhető és jogos volt felháborodásom.
- Ami azt illeti, abszolút, teljes mértékben és megfellebezhetetlenül helytálló állítás lenne, ha halkan megjegyezném: Nem a muzsikus dolga kiszolgálni a vendégeket! -mormogtam villámló tekintettel.- De mivel Acléan a pincében leltáraz, te pedig szürke Laestatot játszol a kőbányában, kénytelen voltam... Ismétlem: Kénytelen voltam átvenni a helyed. Úgyhogy kötekedés helyett inkább köszönetet szeretnék hallani.
Igazán csattanós riposzt lett volna, ha egy kicsit rövidebbre fogom. Szerencsére nem csak magamat kellett mentegetnem. A leányzó szintén segítségemre sietett, úgyhogy egy kacifántos kézmozdulat kísérletében meghajoltam, majd gunyoros vigyorral Tarassianhoz fordultam.
- Látod? Alaptalan rágalom.
Mielőtt Tarassian mozdulhatott volna, magam indultam a konyha felé. Ennek tulajdonképpen semmi köze nem volt a lovagiassághoz, egyszerűen felvillanyozott, hogy végre van friss pite, és lehet rá alkalmam, hogy Tarassian és Acléan távollétében elcsórjak egy sárgaporcsinos-koronagyökeres süteményt.
Úgyhogy egy hanyag intéssel Tarassianra hagytam a hölgyet én pedig a lépcső mellett nyíló ajtó felé vettem az irányt. Az óvatosság azért győzött: gyanakodva lestem be az ajtófélfa mellett mielőtt mondjuk belesétálnék kedvenc patrónusom látómezejébe. A hosszú helyiség üres volt, leszámítva a még mindig vörösen pislogó parázs felett illatozó ragus üstöt és a sütőkemence előtt tálcákra rendezett pitéket. Orromba tévedhetetlenül belecsavarta magát a sárgaporcsin sós-fanyar illata. Úgy döntöttem, amíg kartársam odakint válaszolgat, el is tüntetem az egyiket. Fél kezemben az erősen megrágott és morzsázó pitével kerestem elő az egyik jóféle, hazai gyártmányú fehéragyag tálunkat, és kiválasztottam egy (legalábbis azt hiszem) opálbogyóval és csíkos szederalmával töltött süteményt.
Gyorsan eltüntettem a maradék bizonyítékot, csak aztán indultam vissza a söntésbe.
- Itt is van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 3:20 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

Újabb győzelmet könyvelhettem el, imádtam Ceirrant ugratni, könnyű volt és szórakoztató.
- Igen, jószerivel ez a saltusiak törzshelye - válaszoltam. - Még Gemorick is gyakran beugrik egy italra. Sőt idén ő nyerte el a névadás kiváltságát. Tavaly azt hiszem még félszemű volt a geliar... Nem tudod pontosan Ceirran? - fordultam ördögi vigyorral a konyha felé. Úgyse válaszol, biztos épp egy pitét eszik. Lehet már azokba is krumplit kéne raknom....
- De jószerivel mindenki megfordul itt aki Domhanra jön és szeretné megkóstolni a laerek híres itókáit. - folytattam- Nem ízlik? -kérdeztem. Valahogy gyanúsan lassan kortyolgatta az italát.
A pult mögé mentem, kihajítottam Ceirran félig rágott almáját, és törölgetni a kezdtem a széles fa felületet.
- Netán Ön, vagy inkább te, is új Domhanon? - kérdeztem bizonytalanul. - Ha segítség kell szívesen segítünk. Ceirran főleg. -vigyorogtam rá éppen belépő társamra. - Morzsás a szád. - mutattam rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 3:46 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

A szemeim tágra nyíltak, és álmélkodva hallgattam a kifakadást, pláne azért, mert nem néztem ki a férfiból, hogy muzsikus. Sokkal inkább elment volna színésznek, amekkora átéléssel "haldoklott" attól, hogy tennie kellett valamit. A kézmozdulat és meghajlás láttán viszont már nem tudtam visszafogni magam, és jóízűen felnevettem. A hangom csilingelt, a szemeimben apró könnycseppek ültek, ahogy kacarásztam, mert a helyzet és a férfi is kimondottan mulatságos volt. Már nem is emlékeztem rá, mikor volt utoljára, hogy szívből nevettem valamin, nem pedig csak mosolyogtam, így ez most kimondottan jól esett. Utána pillantottam, ahogy elsietett. A nevetésem lassan csillapult, és feltettem az engem leginkább érdeklő kérdést, amire immár Tarassiantól kaptam választ. Kissé elborult a tekintetem, mert ez a hír nem feltétlenül volt számomra jó, de hát nem lehet minden tökéletes. A bor meglepően ízletesnek bizonyult a neve ellenére. Az édessége, az állaga, a fűszerezettsége...semmi kivetnivalót nem találtam benne, és még szemgolyók sem úszkáltak benne, ahogy azt a neve alapján gondoltam. Viszont a mi borainkhoz képest talán kicsit erősebb volt. Tagadóan ráztam meg a fejem.
- Finom, csak erősebb, mint amihez szokva vagyok, és nem igazán szeretnék fejreállni. Egy hölgy nem túl szép látvány, mikor asztal alá issza magát.
Bocsánatkérő mosolyt villantottam, miközben a kupát a pultra tettem. Egyelőre nem mertem többet inni belőle. A kérdésre viszont eltátottam a számat egy röpke pillanatra, majd ismét megráztam a fejem.
- Dehogyis! Itt születtem, bármilyen meglepő is. Az apám Anglia nagykövete. Csak éppen nem sűrűn sétálgathattam a városban egyedül, és az ilyen helyek is kívül estek a megszokott üzletek útvonalától, ahova eddig jártam. - Egy pillanatra elgondolkodtam, majd úgy döntöttem miért ne. - Meguntam, hogy egy aranykalitkába zárt kismadár legyek, és meg akartam tapasztalni milyen a város valójában. A bálok, és a tanítási órák, bezárva a házba, évtizedekre majdhogy nem, nem túl szórakoztató elfoglaltság, és egy idő után meg kimondottan unalmas. Eddig még szerencsére csak pozitív csalódás ért. Esetleg...
A belépő, Ceirrannak nevezett férfi, aki kiszolgált, szakította meg a mondatomat. A számba haraptam, majd elnéző mosollyal szemléltem morzsás száját és arcát, miközben elém tette a pitét. Isteni illata volt, a gyomrom is megkordult rá.
- Kaphatok egy villát?
Éhes pillantásokkal méregettem a pitét, mint aki napok óta nem evett, pedig pusztán az alkohol miatt volt rá égető szükségem. Közben eszembe jutott mit is akartam pillanatokkal ezelőtt kérdezni, úgyhogy anélkül, hogy felnéztem volna, elhadartam a kérdést.
- Nem keresnek véletlenül felszolgálót?
Csak aztán vetettem lesütött pilláim alól lapos pillantást a két férfira. Remélhetőleg nem felejtettek el levegőt venni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 4:21 pm

Csak egy pohár vörösborra...- kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

Az Istalrini évek óta imádtam a zöldséges pitéket, a Sárga Kavicsnak meg pont a porcsinos-koronagyökeres volt a specialitása. Olyannyira, hogy drága akkori patrónusom a hét hét napjából ötön csakis azt készítetett. Máig rejtély számomra, hogy nem sikerült megunnom. Szóval az égvilágon semmi bűntudatom nem támadt miután elfogyasztottam egyet a vendégeknek készített sütemények közül. Csak egyet. És persze senki nem értékelte az önuralmamat. Annyira, de annyira tipikus.
Vállat vontam és kézháttal távozásra bírtam a morzsákat.
- Megspóroltad rajtam a reggelit, úgyhogy panaszra nem lehet ok. – mosolyogtam barátomra szinte már kedvesen. – Amúgy fogadd elismerésem, egész jó pitét sütsz.
Már épp fordultam is volna ki a pult mögül, hogy csatlakozzam Kertich és Surunk asztaltársaságához, akik épp egy kör széna vagy kátrányba fogtak bele, mikor megállítottak.
- Micsoda úri igényei vannak egyeseknek…- sóhajtottam, majd mártírarccal a konyha felé vonultam. Áttrappoltam a szobán az öreg, viharvert kredencig majd hangos csörömpöléssel vegyes kutatásba kezdtem az evőeszköz után. Közben magamban dohogtam. Ha grófkisasszonyok étkezni óhajtanak, menjenek a Főtéren lévő flancos éttermek egyikébe. Pitét kézzel eszi egy normális Laer. Sőt, ami azt illeti, a hozzánk betérő emberek is boldogulnak fegyver nélkül a süteménnyel. Puszta kézzel. Nem villával. Véletlenül sem villával.
- A villa előállt. – A korsó, tányér, apró, vagy esetleg villa pulton való tökéletes átcsusszantásához gyakorlat kellett, főleg, ha az adott személy nem a pult mögött állt, hanem a pult rövidebbik végén oldalt. Így természetesen nem csak a táv, hanem az akadályok száma is megnőtt. Szerencse, hogy született tehetség voltam ebben a sportban. Az evőeszköz a hercegkisasszony táljától körülbelül egy arasznyira fékezett le.
Még szerencse, hogy azután hozakodott elő bizarr kérdésével, miután már pályára állítottam az evőeszközt. Tarassian biztos nem díjazta volna, ha egy villa a tarkójába ágyazódik. Mosolyom úgy olvadt el, mint jégkocka a krematóriumban.
- Hogy mondtad? – kérdeztem vissza óvatosan, kistányér méretű szemekkel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tarassian
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Hangszerkészítője
Mana:
195/195  (195/195)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 4:37 pm

Csak egy pohár vörösborra...- kötetlen- Saya, Ceirran és Tarassian

Felvontam a jobb szemöldököm, csak egy icipicit, de jól láthatóan. Ebben az apró gesztusba rendkívül sokféle érzelem tud belepréselődni. Kezdve a szelíd meglepődöttségtől, a lenézés, a rosszallás, az enyhe undor, tanácstalanság de még a fenyegetés is belefér. Ebbe az egy aprócska kis izom ,éppen hogy érzékelhető munkavégzésének eredményébe.Természetesen szó sem volt most az egész ármádia felsorakoztatásáról, csupán a meglepettség, rosszallás és tanácstalanság foglaltatott benne. De készenlétben volt a többi is.
Meredten álltam a pult mögött, kezem és a benne lévő rongy , egy mozdulatsor közepén fagyott meg. Mintha az ivó is elhallgatott volna.. vagy csak képzelődöm?
A lány arcát fürkésztem, hogy vajon viccel e?
Ez egy laer kocsma. Egy laer kocsma. Mit keresne itt egy ember, az iváson kívül? Na de pláne mit keresne itt a domhani angliai nagykövet lánya? Egy laer kocsmában.
Ceirranra pillantottam. Szemei még meg nem tapasztalt méretűre kerekedtek, az ember attól félne , hogy már sose lesz normális újra. Majd vissza a lányra. Makulátlan fehér ruha, holdfényfehérségű mosoly, jól ápolt körmök, parfümtől illatozó haj. Biztos még a kisujját is eltartja evésközben ....
Egy laer kocsmában.
- Hogy mondta kérem? - nyögtem ki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Saya
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Bérgyilkos
Mana:
120/120  (120/120)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 5:12 pm

Csak egy pohár Vörösborra...-kötetlen- Saya, Cerirran és Tarassian

Szinte már elszégyelltem magam a kérésemért, pedig csak egy evőeszközről volt szó, amit értelmes ember minden nap használ. De csak szinte. Nem nagyon foglalkoztatott, ha ezért különcnek néznek. Ha most épp nem a jobbik felem lettem volna, valószínűleg kérdés nélkül, kézzel estem volna neki az előttem illatozó süteménynek. Így viszont maradt a jólneveltség, ami nem tűr meg kihágásokat. Csak bizonyos mértékkel. De a puszta kézzel evés biztos, hogy nem tartozott ezek közé.
A villa érkezése a pulton már meg sem lepett. Felvettem, megtörölgettem, majd egy falatot levágtam a pitéből, megfújtam és óvatosan a számba vettem. Érdekes, idegen, de egészen finom ízek támadták meg az ízlelőbimbóimat. Jóleső sóhaj szakadt ki belőlem, bár némileg feszélyezve éreztem magam, ahogy jópár szempár kereszttüzébe kerültem. Lenyeltem a falatot, majd zavartan a tányérra tettem a villát, a kezeimet pedig az ölemben egymásba kulcsoltam. Mintha mindenki engem figyelt volna, és ezt itt és most nem feltétlenül értékeltem. A döbbenet szinte tapintható volt a levegőben. Sejtettem, hogy a kérdésem felkavarja majd az állóvizet, de hogy ennyire... Nem igazán értettem.
Sandán pillantottam fel, először a mozdulatában megdermedt Tarassianra, majd Ceirranra. Az értetlenségük és rosszallásuk kimondottan rosszul esett. Elpirultam, és inkább a süteményre fordítottam a figyelmem.
- Úgy néztek rám, mintha szellem lennék, aki épp most jelent meg a semmiből... - motyogtam magam elé. Ritkán lehetett zavarba hozni, de most kimondottan ez a helyzet állt elő, és nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Újra megfogtam a villát, és tologatni kezdtem a süteményt a tányéron. Közben az értetlenségem kezdett nagyon is csípős dühbe átfordulni.
- Semmi szokatlant nem kérdeztem szerintem. Elmondtam ki vagyok, mi vagyok, mit keresek itt, és azt is, hogy miért. Ne nézzetek már így rám! Biztos nem én vagyok az első ember, aki munkát kér tőletek! Igaz, még életemben nem szolgáltam fel semmit, de a tánchoz is kell egyensúlyérzék, nem is kevés. Vagy éppen, ha tudnátok mekkora élmény egy halom könyvvel a fejeden SÉTÁLNI tanulni. Szóval megbírkóznék vele. Ismerem az etikettet, nyelveket beszélek, zongorán játszom...valami csak akad...
Vérig sértve pillantottam fel, és húztam ki magam ültő helyemben mind a százhatvankevés centimmel. Sütött belőlem a belém nevelt büszkeség, ahogy a fejemet felszegve néztem rájuk. Sosem volt kenyerem a könyörgés, és nem is most akartam elkezdeni. Ha keresztülhúzzák a számításaimat, ám legyen.
- Nyugodtan mondhattok nemet is, nem fogom megtorolni rajtatok semmilyen módon, és még apám hatalmát sem fogom felhasználni ehhez.
Talán számukra meglepő módon, de a saját nyelvükön hallhatták az utolsó mondatot. Nem feltétlenül tökéletesen, de érthetően és tisztán. ~Nehogy már lenézzenek azért, mert más, előkelőbb nevelést kaptam és nem az utcáról estem be!~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ceirran Carason
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: A Geliar Muzsikusa
Mana:
165/165  (165/165)
Játékmód: Vad

TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   Szomb. Nov. 14, 2015 6:28 pm

Csak egy pohár vörösborra...-kötetlen-Saya, Ceirran és Tarassian
Kellett egy fél perc mire leesett. Nem mintha kárhoztatni kéne a lassú reakció miatt, de ki hallott már olyat, hogy bárókisasszonyok merő úri passzióból beálljanak felszolgálónak a város egyik ivójába? Senki és azt hiszem joggal. Annyira irreális felvetés volt, hogy csak na. Úgyhogy nem csoda, ha Tarassiannal kicsit lefagytunk.
- Az égire, nem kell rögtön lekapni a fejünket is. - hőköltem hátra teátrálisan a villámló tekintet láttán.- Egy, hogy nem mi vagyunk a Geliar tulajdonosai, szóval nem tudom Acléannak mi a véleménye az egészről, de előttünk egyedül dolgozott, szóval fene tudja. Kettő, etikettre nem tudom mennyi szükség lenne, errefelé mindenki domhaniul beszél és a zenéről hál' az Éginek én gondoskodom... ezzel nem azt akarom mondani, hogy ...nos... mittudomén... A lényeg, hogy meglepő volt az egész. Nem tudom, hogy a patrónusunk mit mondana a dologra. Inkább csóró laer vándorok kérnek itt munkát mint arisztokrata hölgyek. - mire befejeztem, újra felleltem magabiztos mosolyomat. Aztán amikor megszólalt az anyanyelvemen, alig tudtam megállni, hogy fel ne nevessek. Mindenesetre az arcom erősen belesajdult a nagy vigyorgásba.
- Egek, az intonációd valami rémes. És az "a" hangot is túl zártan ejted. A végződések végét elharaptad, és leginkább olyan az egész, mintha egy marékkavics lenne a szádban. Nem tudom ki tanított, de meg kéne verni. Azért szép próbálkozás, nagyra értékeljük. De komolyan.  
A legközelebbi asztalnál ülő Estewich kapitány nem átallott ezen a ponton közbeszólni. Hatalmas fekete szakálla vele együtt vigyorgott, ahogy vidáman közölte: Akkor cseszegessem a kislányt, ha már nem úgy beszélem a saltusit mint aki keresztbe lenyelt egy dalospacsirtát. Asztaltársasága vele együtt vigyorgott. Mosolyogva csóváltam a fejem. Mit erőlködjek? A saltusi nem emészthető nyelv. A Laert meg lehet tanulni, de ezeknek a hegyimócoknak a recsegő sziklahangjait soha.
- Szóval Acléant kérdezd majd meg, ha feljön. - fordultam vissza a lány felé. - Apropó, mi is a neved?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz   

Vissza az elejére Go down
 
Fogadó a féllábú Geliarhoz
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Fogadónegyed
» Melegforrás Fogadó
» Fogadások (2014)
» Telihold Fogadó
» Fogadások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Világok :: Domhan :: Központ-
Ugrás: