A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Domhan Főtere

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Domhan Főtere   Vas. Júl. 26, 2015 6:30 pm

A portálcsarnok előtt elterülő, téglalap alakú főteret főleg kereskedő és bankházak határolják, valamint pár közkedvelt vallás temploma. A tér burkolata bonyolult, egymásba kapaszkodó indákat ábrázol, és hatvan különböző világból hozatott kövekből készült. Középen hatalmas szökőkút foglal helyett, a négy, egyre kisebb átmérőjű kőtálból álló piramis tetején faragott, szárnyát kitáró sárkány díszeleg. Itt mindig nagy a nyüzsgés, a csarnokból érkezők szívesen megpihennek az épületek árnyékába elhelyezett kőpadokon, vagy felfrissítik magukat az egyik fogadóban. A téren mindig nagyszámú Saltusi Lovag tartózkodik, hiszen elég sok a zűr errefelé.


A hozzászólást Gemorick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 26, 2015 6:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Vas. Júl. 26, 2015 6:42 pm

MERT MINDIG A ZÖLDFÜLŰT...
A nap és az őt állandóan kísérő magányos hold magasan ragyogott a város felett, poros fénybe burkolva az eklektikus, össze-vissza stílusban épült házakat. Bár az utcák és utak egyenesek voltak és szélesek, az épületek leginkább egy rossz fogsorra emlékeztettek. Itt-ott szuvas fogakhoz hasonlatos kormos, alacsonyabb épületek álltak, máshol egy furcsán díszített, sárgaréz lapokkal borított torony tündökölt aranyfogként. Ez a látvány fogadta Temoyt, ahogy a nagy csarnokot elhagyva először Domhan földjére tette a lábát. Vele egyidejűleg egy nagyobb csapat, málhákkal felszerelkezett kereskedő elf igyekezett kinyomakodni az ajtón, közéjük pár, áttetsző, és susogva beszélő kromat vegyült, akik szintén igyekeztek a kijárat felé jutni, mindezen közben természetesen ügyet sem véve Arthur Temoyról, akit az egyik elf málhája gyomorszájon is talált.
-Ezerbocsánat.- Közölte unottan és láthatóan cseppet sem sajnálkozva a hegyesfülű, majd sietett tovább a dolgára.
A három ember magasságú ajtón, és a fehér márványlépcsőn túl Domhan főtere terült el, a maga színes-zűrzavaros-áttekinthetetlen módján. A szökőkút uralta a szemkápráztató kövezettel borított teret, a sárkány szájából csillogó vízsugár szökött az ég felé. A Csarnokkal átellenben, pár utcával arrébb gigászi fekete torony magasodott a tetők felé, teraszain és erkélyein hangyák módjára nyüzsögtek az apró, fekete alakok.
Kelet felé valóban három, kevésbé jelentékeny torony tört az ég felé. Az egyik a Domhani Archívum, a másik az elfek Talamh templomához tartozott, a harmadik pedig az emberi nagykövetség épülete volt. A téren átvágva egyetlen ívből álló, kecses híd vezetett egy meglehetősen jelentéktelen folyócska felett. A vízen túl már jóval semmitmondóbb házak következtek, nemegy homlokzatáról cégér függött alá. Az egyik, távolabbi, igen régi épület előtt egy frissen festett fatábla függött, rajta egy kacska, torz teremtmény, négy szemmel, pikkelyes bőrrel, és erősen eltúlzott karmokkal. A festett lény melső lábán golyó ütötte lyukon át ragyogott át a nap. Már messziről érződött az évek alatt alkoholtól pácolódott fa illata, így a műintézmény le sem tagadhatta volna ivó voltát. A kocsma mellett kacskaringós, sötét sikátor indult, és a sarokkövön egy körülbelül hat láb magas, fakószürkés bőrű alak ült. Haja piszkosfehér volt,ápolatlan, jópár fonat tarkította, ruhái a sok hordástól kifényesedett bőrholmik. Végtelen türelemmel tekert épp egy vékony bőrszíjat alkarjára, ujjai a szokottnál jóval hajlékonyabbnak tűntek. Ahogy Temoy közelebb ért, felemelte fejét, sápadtzöld szemei kutatólag mérték végig az újoncot, majd újra a bőrtekerés nemes elfoglaltságába feledkezett.


A hozzászólást Gemorick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 28, 2015 9:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arthur Temoy
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Zöldfülű Határőr
Mana:
122/122  (122/122)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Júl. 28, 2015 3:46 pm

Domhan főtere. Igazán kielégítő látványt nyújtott szerény személyemnek, és igen kedvem lett volna leülni és nézni egy darabig. De sajnos baromi nehéz volt a csarnokból kinyomakodni oda, és az egyik Elf gyökér hókon nyomott a bárdolatlan jellemével, meg a cuccaival, és sűrűnek nem mondható Domhani bocsánatkérésben részesített. ~ Mindjárt adok én neked igazi indokot a bocsánatkérésre ~ dühöngtem magamban burámat vakargatva. De ettől eltekintve igazán nem volt okom a panaszra. Végre átjöhettem a köztes világba, és még lazán van időm arra, hogy a postagalambi kötelezettségem ellássam. Szóval, úgy éreztem itt az ideje felfedező útra indulni. Igenám de az utam eléggé rövidre sikeredett. Mivel megláttam azt, amiről nem is álmodtam. Domhani kocsma.
- Jiháá!
Kiáltottam fel örömömben és egyből szinte futólépésben megindultam az aranyos kis ivó felé. Nem igazán foglalkoztatott a kút mellett ülő öreg, sem a szépen kidolgozott kút. Csak azt akartam kideríteni, hogy a Laer sörök valóban olyanok, mint amilyennek mondják őket. A kaput szinte berúgtam úgy léptem be fogadóba, és egyből betámadtam a söntést, majd annyit szóltam a csaposnak:
- A legerősebből egy korsóval!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Júl. 28, 2015 9:02 pm

(MERT MINDIG A ZÖLDFÜLŰT... folyt.: a Féllábú Geliarban)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Ha nincs ló...   Vas. Szept. 20, 2015 9:20 pm

HA NINCS LÓ...

A nap lassan beleolvadt Domhan házainak szabálytalan sziluettjébe. Egy utolsó, meglehetősen gyengécske erőfeszítéssel még bíbor szegélyűre festette a fellegeket és arannyal futtatta át a vidáman csobogó szökőkút vizét, majd hanyag eleganciával alábukott az épületek mögé, komor félhomályba burkolva ezzel az utcákat és természetesen a főteret is. Majd' egy perc kellett, mire a lámpák egybehangzó halk szisszenéssel felgyulladtak, újra fénybe borítva a későig kint maradó járókelőket. A szokással ellentétben, ma nem voltak sokan. Ennek is köszönhette talán az ifjú vándorgyógyítónk és varázslótanoncunk, hogy még senki sem ütközött neki, könyökölt a gyomorszájába, vagy szimplán gyalogolt át rajta. Egy hosszadalmas, és kimerítő motozással kombinált vámvizsgálaton volt épp túl. Az egyik Saltusinak rossz kedve lehetett és vagy négyszer átnézette minden cókmókját. Persze, lehet, hogy csak az időt húzta őrságváltásig. Mindenesetre mogorva volt és alapos. Olyannyira, hogy Raden táskájának a bélését is felfejtette, hátha talál a körülbelül három milliméteres résben bármi illegálisat. És bár lefoglaltak egy szárított négylevelű lóherét, amit még odahaza talált Raden, kénytelenek voltak az útjára engedni.
Így került most a lépcsőre, pár lépésnyire csupán Domhan szilárd földjétől- A főtér girbegurba mintákkal díszített kövezetétől. Az idő kellemes volt. Bár lement a nap, a levegő langyos maradt, csak némi kósza szellő cikázott a járókelők között. a kereskedők már órákkal ezelőtt megérkeztek, főleg polgárok korzóztak nyugodtan a szökőkút körül.
Csupán egy ekhósszekér vesztegelt a lépcső aljánál. Gazdájáról -egy magas, kreolos bőrű, fekete hajú férfiról- sütött az idegesség. Hosszú harcsabajusza végét rágcsálta, idegenül ibolyaszínű szemei feszülten jártak fel és alá. A bakon ülő másik alak leginkább a testőrének tűnt. Tagbaszakadt, csupa izom kolosszus volt, bőre leginkább halványsárgának tűnt, füleiben jópár karika. A vártakkal ellentétben tekintete tiszta és intelligens volt.
Alig érhetett a lépcső végére Raden, mikor az első férfi kiszúrta. Hosszú, fürge léptekkel indult meg felé.
- Fiú, várj, hé..!- érte be pár lépéssel. Hangja rekedtes volt, akcentusát Raden nem tudta hova tenni. - Várj már, az összes rohadt istenért...- támaszkodott a térdére lihegve- Mondd, hogy valami harcos, mágus, katona, zsoldos, mittudomén mi vagy.. Áhh...mindegy nekem, a rohadt életbe, csak tudj nekem segíteni!
Meg sem várva Raden reakcióját, folytatta.
-  Az a francos helyzet, hogy akiket szerződtetem az árunk védelmében, nem jöttek el. - a kocsi felé fordult, és átüvöltötte a jó tíz méter távolságot a kocsiig.- Ez is a te hülye ötleted volt, Atter!- A férfi a bakon vállat vont.
- Szóval... itt állunk mindenféle őrség nélkül, ráadásul az árut ma este le kell szállítanunk, méghozzá egy elég problémás környéken.- fordult vissza a férfi és idegesen meg dörzsölte az orrnyergét.- És ha ez nem lenne már magában bőven elég, sejtjük, hogy valakinek nagyon fáj a foga az árunkra... kutyaszorítóban vagyunk, fiam... [/b]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raden
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Varázslótanonc
Mana:
135/135  (135/135)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Vas. Szept. 20, 2015 10:47 pm

HA LÓ NINCS...
A nagy kerek valamin való átutazás viszonylag zökkenő mentesen zajlott le. Persze volt némi szédülés és enyhe fejfájás ám ezek hamar elmúltak. Az igazi fekete leves csak ezek után következett be. Nem is gondoltam, ha világok között tudunk utazni ilyen borzalmakat, kell átélnünk. Egy táblán olvastam miszerint mindenkinek át kell esnie a kötelező vámvizsgálaton. én ostoba pedig azt hittem, hogy amint átlépek, a csodák világába oda mehet, ahova csak kedvem szottyan. Na, erre szokták mondani, hogy a bilibe lógott a keze és fölébredt. Egy nekem, hosszúnak tűnő sorba állás után sikerült kikapnom a világ két legkukacosabb vám biztosát. mindenemet átvizsgálták jó alaposan még engem is átfogdostak akárcsak a rendőrségi filmekben. ha még nők lettek volna, akkor talán megbocsátottam volna nekik ám így elég kényelmetlenül éreztem magamat. Tudom én, hogy fő a biztonság meg sok veszélyes alak mászkál a világban, azonban ha ennél is alaposabbak lettek volna, akkor nem úsztam volna meg a végbél vizsgálatot sem. Azt a kevés holmit, amit magammal vittem a nagy útra szépen akkurátusan kipakolták és minden milliméterét átnézték. Nem volt nálam sok minden csak pár ruha kevés élelem pár tű és talán egy kevés gyógyszer. Bár mondjuk köszönetet mondhattam volna nekik, mert a táskám az aprócska zsebből akkorát csináltak egy rántással, hogy egy almát is nyugodtan belerakhattam. Ráadásul, ha ez még mindig nem lett volna elég mindenféle ostoba kérdéseket tettek fel.
- Honnan jött?
- Hova megy?
- Mi a foglalkozása?
- Mi jövetelének a célja?
Ekkor már kezdett elfogyni az közismert angyali türelmem, amit tudtukra is adtam persze finoman.
-           Otthonról. Akárhova. Munkanélküli. És semmi különös.
Jól tudtam, hogy csak a munkáját végezet azonban nekem se maradt kedvem marháskodni.
- Ott van maga előtt minden papír. Szóval szerintem hagyjuk egymást békében.
Ezután még keresgéltek egy keveset ám egy négylevelű lóherén kívül más egyebet nem koboztak el. Még odahaza találtam és azt reméltem szerencsét hoz bár arra gondoltam csak megleszek nélküle. Láttam az arcukon, hogy nagyon szerettek volna valamiért megbüntetni esetleg bekaszlizni azonban nem volt sem fogódzkodójuk.  Miután összepakoltam azt, amiket azok a kedves úriemberek szétdobáltak elindultam a lehetőségek és kalandok világa felé. Abban reménykedtem, hogy az én kis őrangyalom kisimítja a bürokrácia útvesztőit azonban tévedtem. Mikor megláttam Domhant hát nem is tudom valami másra számítottam. Békésen mászkáltak föl s alá az emberek akár egy hangyabolyban. Végül is nem panaszkodhattam, mert legalább senki sem támadott rám. Alig töltöttem el pár percet mikor egy kreol bőrű férfi rohant oda hozzá méghozzá kiabálva. Úgy látszott nem volt éppen a legjobb formájában ugyanis ettől a pár méternyi rohanástól már kifáradt. Valami olyasmiről beszélt, hogy cserbenhagyták, és nincs, aki őrizze az áruját. Hát én éppenséggel nem voltam se katona se mágus, de még csak egy nyamvadt zsoldos sem. Viszont senkit nem ismertem itt és jól jött egy pár támogató, de előtte meg kellett tudnom mit kell védelmezni. Nem válogattam ám nem akartam semmilyen illegálisban vagy bízarban részt venni.
- Attól függ, mire kell vigyázni. És hogy mennyi és milyen vendégekre lehet számítani.
Miközben beszéltem a járókelőket figyeltem nagy szorgalommal. Még élénken élt bennem a kiképzés minden egyes pillanata. Kerestem azokat a pillantásokat, amik esetleg arra utalhattak, hogy az ismeretlen árut tartanák megfigyelés alatt. Bár nem hordtam magamnál fegyvert elég jól tudtam verekedni és végső esetben pár villámot is használhattam.


A hozzászólást Raden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 14, 2015 10:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Ha nincs ló...   Hétf. Szept. 21, 2015 7:27 pm

HA NINCS LÓ....
A férfi az ujjait tördelve leste Raden minden szavát. Amúgy barnás bőre meglehetősen vértelen és fakó lett, majd talán túlságosan is lelkesen összecsapta a tenyerét. Bő ujjú, zöld ingjének szárnyszerű nyúlványai csak úgy röpködtek mögötte.
- Ezt vehetem beleegyezésnek, ugye, fiam?
Gyorsan megrázta a fejét, és megragadta Radent a könyökénél fogva. Sietős léptekkel indult a lépcsőn, maga után vonszolva a varázslótanoncot.
- Illegális? Bocsáss meg, de nevetnem kell. Fél tonna repkényalmát szállítunk valami nagy úrnak. Alkimista egyébként a pasas, és valamihez ez a gyümölcs kell neki. Gondolom a leve. Vagy a magja. Elég kemény, és olyan kristályos. Mindegy. Igazából nekünk csak szállítanunk kell.
A lépcső elfogyott, a férfi elengedte Radent.
- Egyébként Colmar vagyok. - itt kivitelezett egy kacifántos meghajlást és ezerwattos mosoly villantott fel.- és hálásan köszönöm a segítőkész hozzáállását, fiatalúr.
Vidám vigyorral indult tovább a szekér felé. Kezeit bántóan kék nadrágjának zsebébe süllyesztette, és egyenesen a kocsishoz léptett.
-Hallod, Atter? Mégsem sikerült eltolnod az egészet. Meg vagyunk mentve. Egy hős katona egyenesen a Földről érkezett a segítségünkre. Ők pedig kemény legények. - Itt színpadiasan végigintetett Radenen.- Még ha nem is látszik rajta. Bármilyen cingárnak és nyeszlettnek tűnik, ezeknek a legényeknek kékacélból van minden izmuk.
Atter sóhajtott, majd megdörzsölte az orrnyergét. Hangja mélyről jövő volt és rezes.
- Mi lenne, ha befognád, Col?
- Oh, ugyan, Att!- legyintett a férfi széles mozdulattal. - Csak azért mert akkora vagy mint a Carzon hegy, nem kell lenézned valakit azért, mert mondjuk...öhm... a válladig ér.
- Nem nézem le. Senki nem mondta, hogy lenézem.-tekintett le a bakról Atter.- De nem látok nála fegyvert. Biztos vagy benne, hogy katona?
- Te kishitű hústorony.- dörmögte Colmar maga elé, majd intett Radennek, hogy jöjjön közelebb, és fellebbentette a szekér ponyváját. Alatta hatalmas halom, öklömnyi nagyságú, karmazsinszín gyümölcs ontott bódítóan édes illatot. Leginkább a fügére emlékeztetett, a vékony héj külső oldalán cukorcseppek domborodtak.
- Látod? Csak gyümölcs fiam. Nem harap és nem robban. Nem kell ilyesmitől tartanod. - mosolygott töretlenül Colmar. Majd övére függesztett erszényéhez nyúlt (az öv narancsszínű, az erszény pedig fehér volt).- egyébként pedig, felajánlok egy olyan... hmm...lássuk csak...háromszáz aranyat, ha velünk tartasz.
Az összeg nem volt kicsi, de Colmer mégis feszülten várta Raden válaszát.


A hozzászólást Gemorick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 22, 2015 5:17 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raden
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Varázslótanonc
Mana:
135/135  (135/135)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Hétf. Szept. 21, 2015 10:50 pm

HA LÓ NINCS...
A tömeget kémlelve nem figyeltem fel semmi kirívó esetre. Még nem tudtam, hogy mi az, amit őrizni kell ennek ellenére számítottam a támadásra. Nem találtam egyetlen személyt, sem aki talán megfigyelhette a párost. Bár nem mondhattam magamat profi megfigyelőnek, de azért megtanultam pár fogást. Mindenki rövid idő alatt elhaladt mellettünk és nem tért vissza egyszer sem.  A tulaj azt hihette, hogy valami illegálisra gyanakszom, mert azon nyomban elkezdett mentegetőzni. Úgy védte az ártatlanságát, hogy már ösztönösen is arra gondoltam, hogy valami vaj van a füle mögött. Tulajdonképpen csak azt akartam tudni nem-e valami veszélyes tárgyat kell majd megvédenem vagy törékenyet ha esetleg elfogadnám a megbízást.  Elmondása szerint egy különleges almát kellett leszállítania egy bizonyos alkimistának. Sokáig nem tudtak ezt a szót kimondani ezért alkoholistát szoktam mondani. Annak legalább volt értelme nem úgy, mint ennek a zagyvaságnak. Nem igazán állt össze a kép miért akarhat valaki pár almát elrabolni. Egy két darabot még megértek ez viszont túl nagy mennyiség volt ahhoz, hogy egy ember megegye. Ráadásul arra a kérdésemre elfelejtett válaszolni miszerint kik lehetnek a támadók. Az is lehetséges, hogy akarattal nem adott nekem választ. Colmar nevezetű megbízóm úgy tűnt tévedésből azt hitte egy nagy erejű harcossal van dolga. Bizonyára rendkívül kétségbe lehetett esve így minden szalmaszálba belekapaszkodott. Egy mondás szerint csak a kezdők hencegnek, míg a profik hallgatagok. Egy pillanat erejéig azzal az ötlettel játszadoztam, hogy megmondom nekik rossz lóra tettek. Főleg mikor nyeszlettnek és véznának tituláltak, ami elég rosszul érintett. Egyszer halottam egy szakácsról, aki egy anyahajón szolgált. Nem látszott rajta, de pillanatok alatt akárkit le tudott karatézni.  Tanulmányaim alatt próbálták belém nevelni, hogy lapuljak, meg és ne keltsek feltűnést. Úgy döntöttem meghagyom őket abban a tévhitben, hogy egy katona vagyok. Elég különös lett volna, ha egy sima sebdoktor szétveri a rosszfiúkat. Az a bizonyos társ sokkal bölcsebbnek bizonyult az előzőnél ugyanis ő kételkedett egy kissé. Észrevettem miszerint nincs nálam semmiféle fegyver. Nem is volt rá szükségem ugyanis pusztakezes közelharcra kaptam kiképzést. Akárki le tudja lőni a másikat pár lépésről ám az az igazi mikor néhány pofon után a fickó mélázva szedegeti a fogait. Nem kerteltek azon nyomban felajánlottak nem egy csinos összeget. Mivel az idegeskedőnek olyan tenyérbe mászó képe volt úgy éreztem ez rendkívül kevés lesz.
- Rendben van.  De tudnom kell, ki akarhatja ellopni az almájukat.
Ez egy rendkívül fontos kérdés volt ugyanis nem akartam rögtön az első napon egy tucat utcai huligánt magamra haragítani. Miután mindent megbeszéltünk megkérem, induljuk minél hamarabb, mert nem szeretnék a kelleténél több időt elpazarolni.


A hozzászólást Raden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 14, 2015 10:54 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Szept. 22, 2015 5:34 pm

HA NINCS LÓ....

A szekér elé fogott öreg, szürke igásló apatikusan tépkedte a térkő résein előtörő alacsony és satnya növényeket. Colmar épp a hámját igazította meg, mikor Raden kérdése lehangzott. Kezében a kantárszárral a homlokára csapott, majd feljajdult, mikor majdnem kiverte a saját szemét a szíjjal.
- Uuuuuhh... na ez ..ááh.- nyögte ki, mindkét kezét a szemére szorítva. - Basszus...
Atter sóhajtva nyújtózott egyet, majd sötét tekintete Radenre vándorolt. Akármennyire is vadembernek tűnt, sokkal több értelem sütött belőle, mint a társából.
- Ami azt illeti, a repkényalma elég drága jószág. Mint az a gombaféle felétek. Szarvasgomba vagy mi. Mi is egy fél vagyont hagytunk ott érte a laer kereskedőnél. - Miközben beszélt, elgondolkodva rángatta az egyik ezüst fülkarikáját.- Egyébként meg mi is csak annyit tudunk, hogy a pasas házának környékén garázdálkodik egy banda, akik rászoktak arra, hogy a neki szállított dolgokat nos..khm... megvámolják. Mi pedig ezt szívesen elkerülnénk, ha már ilyen sokat kiadtunk érte.
- Mígy bvan...- motyogott orrhangon Colmar, miközben a felrepedt szemöldökéből csordogáló vért törölgette. Az megfázott hangot leginkább a hipochondria számlájára lehetett nála írni. Atter megcsóválta a fejét.
- Maximum ha négyen-öten lehetnek. Lehet, hogy kevesebb. - vállat vont.- Ha kell én is meg tudom védeni magam, de ez itt...- itt hüvelykjével a társa felé bökött.- Nos..esélytelen.
Colmar láthatóan nem vette sértésnek az utóbbit.
- Na, mit mondsz fiú? elvállalod?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raden
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Varázslótanonc
Mana:
135/135  (135/135)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Szept. 22, 2015 8:09 pm

HA LÓ NINCS...
Az a szegény állat megkísérelt némi élelemhez jutni a gyenge aljnövényzet által. Sajnáltam, hogy nem adtak neki rendes ennivalót és ilyen sémiségekkel kell beérnie. A kérdésem bizonyára meglephette a csacsogóst, mert keményen a homlokára csapott a kantárszárral. Kíváncsi voltam, hogy ez az idiótát ki szokták-e engedni az utcára egyedül. Ahogyan én láttam hivatalosan ön és közveszélyessé kéne nyilvánítani. Amíg ő a vérző sebével volt elfoglalva szófukar társa vette át a helyét. Elmesélte, hogy ez egy rendkívül értékes és drága almafajta. Leginkább a mifelénk őshonos szarvasgombához tudta hasonlítani. Pechére utáltam a gombát minden formájában és megjelenésében. Ha esetleg valaki egy gombás pizzát tett le elém az már röpült is ki az ablakon. A hideg is kirázott a gondolattól, hogy valaki a szájába veszi azt a vackot. Röviden azért utálom, mert egyszer láttam egy gombás lábú embert és az óta szívből gyűlölöm ezt az élőlényt. Miközben az áruról mesélt bólogattam, hogy értem miről van szó és folytassa nyugodtan. Azért tettem, így mert láttam, hogy idegességében a fülbevalóját birizgálta. Az-az érzésem támadt, hogy eltitkol előlem valami ám rendkívül őszinte képűnek tűnt. Ezután a várható nehézségekről mondott pár dolgot. Állítólag a megrendelő házánál van egy randalírozó csoport és ők jelenthetnek némi fenyegetést. A módszerünk nem volt ismeretlen a számomra odahaza is hallani lehetett ilyenekről. némi ellenértékért cserébe biztosítják az árut és annak gondtalan elszállítását. Vagyis ha fizet, akkor nem kobozzák, illetve pusztítják el azt, amiért kemény összegeket fizettek ki korábban.
- Miért nem tettek feljelentést a hivatalos szerveknél?
Úgy éreztem egyszerűen muszáj feltennem ezt a kérdést bár nem igazán érdekelt. Azt is elmondta, hogy négy-öt embernél többre nem kell számítani és baj esetén maga is szívesen besegít. Azonban társára nem számíthattunk ugyanis még a sérülése előtt is kész csődtömegnek bizonyult. A halottak alapján megpróbáltam összerakosgatni a darabkákat is kitalálni mi legyen a következő lépés. Ha minden igaz két férfi vásárolt egy rakadt almát, hogy aztán szép áron eladhassák. Nagy sajnálatukra viszont néhány huligán rendszeresen megadóztatja ezeket a szállítmányokat és ezért béreltek fel. Azonban találtam ebben pár apróságot, ami némiképp nyugtalanítólag hatott rám. Elsőként még mindig különösnek tartottam, hogy pár gyümölccsel akarnak nagy összeget bezsebelni. azaz az érzésem támadt, hogy itt valami svindli van a dologban. A másik pont az eltűnt testőrök. Vagy megfenyegették őket vagy pediglen egy szép összeget kaptak a visszalépésért. Ha az utóbbi történt, akkor azt jelentett, hogy tényleg nagy pénzekről lehet szó. Sokan úgy vélhet, csak eltúlzom a dolgokat ám megtanították velem, hogy miért van tele optimistákkal a temető. Végül több öltetett végigzongoráztam a fejemben, amit bevethetnénk a támadó ellen. Az egyik szerint én egyedül egy állszekérrel magamra vonnám a figyelmet, míg ők leszállítják az árut. A baj csak az volt, hogy nem rendelkeztünk azzal a bizonyos második szekérrel. Az is megfordult a fejembe, hogy előre odamegyek, végzek, a rosszarcúakkal majd szépen felveszem a jutalmamat. Ehhez viszont kétségesnek tűnt a jelenlegi harci képzettségem. Így a legtisztább és legegyszerűbb utat választottam. Velük tartok, mint harmadik kereskedő társ, és ha lecsapnak, ránk szétverjük, őket utána pedig megfosztom őket minden vagyonuktól.
- Rendben van.
Mondtam másodszor is majd a kezemet nyújtottam, hogy ezzel pecsételjük meg az üzletet. A szorításomból bizonyára rájöhetett, hogy a kinézetem ellenére szorult belém egy kevéske erő is.
- Magukkal tartok mintha csak egy másik kereskedő lennék.  Most pedig azt javaslom, hogy induljunk.
Ezzel megsimogattam szegény lovacska hátát.


A hozzászólást Raden összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 14, 2015 10:55 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Szept. 22, 2015 8:45 pm

Atter csak bólintott, és kezébe kapta a kantárt. A szürke megrázta a fejét, és fáradtan, valamit meglehetősen szomorúan felhagyott a rágcsálással.
- Remek!- igyekezett Atter mellé kapaszkodni Colmar is. Nem sok sikerrel. Lila zekéjének széle beakadt a pad sarkába, nagyot nyekkent, és majdnem visszaesett a földre. Atter azonban elkapta az alkarját, és kicsit talán túl nagy erővel felrántotta.
- Uppf.- nyögte ki szépen, artikuláltan Colmar, és reménytelen kísérletet tett arra, hogy leporolja az ujjasát. - Nyavalyás szekér. Nyavalyás ló. Nyavalyás minden.- puffogott. Atter a szemét forgatta, majd csettintett nyelvével és a ló lassan, ráérős tempóban elindult. Pont olyan sebességgel, hogy gyalogszerrel is lehessen tartani vele a lépést.
Az ég egyre sötétebb lett, lassan megjelentek az első csillagok. Atter szótlanul hajtotta a lovat, és Colmar is lassan felhagyott a fecsegéssel, ahogy egyre mélyebbre hatoltak az utcák és sikátorok útvesztőjében. Az utcák egyre kihaltabbak, szűkebbek és sötétebbek lettek. Kapuboltokból emberek lestek elő, és egy ideig egy ványadt kaptárfosztó is a nyomukba eredt. Rajta kívül csak a legyek voltak az utitársaik. Belőlük meglehetősen sok volt.
Jó tizenöt perccel később egy nagyobb tér következett. Atter lazára eresztette a szárat, a szürke lassan megállt.
- Lassan ott vagyunk. tartsátok nyitva a szemeteket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raden
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Varázslótanonc
Mana:
135/135  (135/135)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Szer. Szept. 23, 2015 3:58 pm

HA NINCS LÓ ...

Először Alter szállt föl a szekérre majd segítet Colmarnak is. Nekem sajnos nem maradt hely így kénytelen voltam mellettük baktatni.  Csomagommal a hátamon inkább egy vándornak tűnhettem mintsem egy felbérelhető katonának. Szép lassan meneteltünk egyik utcába be a másikból meg ki. Szinte semmi említésre méltó nem történt leszámítva azt, hogy megtámadott minket egy csoport légy.  Nem győztem csapkodni és néhányuk elég nagyot tudott harapni. Az ottani bogarakat nem ismertem azonban odahaza ez azt jelentette, hogy hamarosan esni fog. Ezen kívül szinte senkivel nem találkoztunk. Ez elégé meglepett hisz rengeteg jó támadási ponton haladtunk keresztül. Ez is azt bizonyította, hogy egy csoport amatőrrel van dolgunk. Nem igazán unatkoztam ugyanis Colmárnak be nem állt a szája egyfolytában csacsogott. Legtöbbször azt a szerencsétlen állatot szidta, mert folyton rázta azt a nyavalyás szekeret. Szerintem egyszerűen még mindig rettenetesen fájt a feje a korábbi sérülése miatt. Megfordult a fejemben, hogy teszek rá egy epés megjegyzést ám inkább hallgattam. Ahogy telt az idő úgy lett minden egyre sötétebb és barátságtalanabb. Ennek volt némi haszna is ugyanis a papagájunk végre befogta a csőrét. Körülbelül tizenöt percnyi kőkemény utazgatás után a szekér szép lassan megállt majd Alter figyelmeztetett minket.
- Ne nekem mond. Ti csak kényelmesen utazgattok, míg én lejártam a lábamat.
Ez persze nem volt igaz, de jól jöhetett abban az esetben, ha valaki hallgatózott. Odahaza ennél nagyobb távolságokat szoktam legyalogolni méghozzá napi szinten. Buszozni nem igazán szerettem ezért választottam mindig a kényelmes és nyugtató sétát. Természetesen ez nem igaz akkor, ha egy idióta a zebra kellős közepén akar elütni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Vas. Szept. 27, 2015 10:01 pm

Atter Radenre vigyorgott a bakról, mikor az ifjú szóvá tette a gyaloglást.
- Ülhetsz Colmar ölébe, kölyök.
Colmar felhorkant.
- Na már csak az hiányzik. Kösz, Atter, a saját károdra legyél nagylelkű.
A szekér közben ráérősen haladt, a szürke monoton egyhangúsággal szedte a patáit. Sötétbe vesző házakat hagytak el mindkét oldalon, csupán a kékesen derengő lámpák adtak némi világosságot. sem a csillagok, sem a hold nem volt aznap fent. A vastag felhőréteget egyre erősödő szél hajtotta. Ez egyetlen egy dologra volt csak jó: eltüntette a legyeket, amik már jó ideje haladtak kitartóan a szekér nyomában, és elég nagyokat is csíptek, főleg Radenen.
Ahogy haladtak előre, Atter és Colmar is egyre feszültebben tekingettek körbe. Mint kiderült a következő sötét sikátornál, tökéletesen jogos volt az óvatosság.
Széles, fekete karimájú kalapot viselő, feketébe öltözött alak lépett a szekér elé, és mély hangon elbődült.
- Megállni!
Colmar kislányos hangon felsikkantott, leesett a bakról, és alighogy fel sikerült tápászkodnia, már rohant is az ellenkező irányba. Egy másik sötét alak állta el az útját, és kényszerítette térdre, hátracsavarva a bal karját. A férfi szánalmasan vinnyogott.
Atter ellenben az övéből hajlott pengéjű kést kapott elő, és a legközelebbi alakra vetette magát. Még vagy hatan kerültek elő a sikátorból, és a nagyrészük, mint várható volt, a kocsi felé igyekezett. Kettő azonban Raden felé vette az irányt. Láthatóan fel voltak fegyverkezve. Atterék információ kicsit alábecsülték őket.
A legközelebbi alak a jelek szerint puszta kézzel akarta elintézni Radent, és a halántéka felé lendítette az öklét. A másik hagyni akarta társát érvényesülni, de kesztyűs keze a pisztolyán nyugodott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Szomb. Okt. 03, 2015 3:41 pm

Mirya Lartamyr - Papír és könnyek

Azt gondolná az ember, hogy délben nem lesznek sokan az utcákon. Domhanon ez nem igaz. A tér csak úgy nyüzsgött az élettől: a templomokból éppen kiléptek a hívők, emberi turisták fotózkodtak a szökőkút mellett, illetve sokan siettek a maguk dolgára. Tényleg nagy volt a nyüzsgés. A szökőkút vizén megcsillant a nap fénye, repülő vízsugarai apróbb szivárványokat rajzolva a levegőbe. A tetején a sárkány kecsesen foglalt helyet, de volt benne egy leheletnyi kényelmetlen érzés: mintha figyelne. Miryának nem sok ideje volt azonban bámészkodni: egy lelkes turistacsapat lépett oda hozzá, akik minden áron le akarták fényképezni.
- Kérem szépen! - kérlelte a túravezető - A gyerekek még sose láttak elfet, legyen olyan kedves had készítsenek egy képet önnel. Tudja, csak emlékbe! - arcán mosoly ült, tekintetébe pedig kisfiús lelkesedés költözött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mirya Lartamyr
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Mester
Mana:
125/125  (125/125)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Szomb. Okt. 03, 2015 7:17 pm

Mikor kilépett a portálcsarnokból egy pillanatra megtorpant és csodálva pillantott végig a nyüzsgő főtéren és annak mesés kialakításán külön figyelmet fordítva a szökőkútra és annak közepén díszelgő sárkány szoborra. Ugyan feltűnt neki az az érzése, mintha a szobor őt figyelné de egyelőre nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Nem ritka ez a jelenség, számos kép és szobor van úgy megalkotva, hogy azt az érzést keltse mintha folyamatosan követnék őt a tekintetükkel. De még mielőtt jobban is szemügyre vehette volna mint például, hogy mely anyagból faragták vagy, hogy pontosan melyik őssárkányt is ábrázolhatja addigra egy idegen már meg is szólította. Elég kényelmetlenül érezte magát hirtelen hisz nem sűrűn találkozott más fajbeliekkel így az sem volt megszokva, hogy elf mivoltára így reagáljanak. Igaz nagy valószínűséggel ha bárhogy máshogy közelednek hozzá akkor is ugyan ezt az érzést váltották volna ki belőle. A különbség azonban, hogy maga az ötlet nagyon is hízelgő volt számára, hisz keresve se találhattak volna tökéletesebb példányt a megörökítésre nem beszélve arról, hogy kíváncsi volt arra miként is készítik el azt a bizonyos fényképet. Olvasni ugyan olvasott olyan szerkezetről ami pillanatok alatt képes olyan képet készíteni mint ha csak festették volna de még sosem látta élőben ennek mikéntjét.
- Ha valóban ezt szeretnék. – Nézett végig a gyerekek során kissé oldalra söpörve a haját, hogy még inkább megcsodálhassák csodálatos arcát nem meg még inkább láthatóvá tegye hegyes fülecskéit.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Vas. Okt. 04, 2015 10:28 pm

Mirya Lartamyr - Papír és könnyek

A túravezető egy bólintással jelezte a turistáknak, hogy az elf beleegyezett a kép elkészítésébe. Amire senki nem számított az az volt, hogy a három kisgyerek valósággal megrohanta Miryát. Az egyik lábára csimpaszkodott, a másik kezét rángatta, a harmadik pedig mindenáron meg akarta nézni füleit, ezért mellette ugrándozott, miközben a lány karján próbált felmászni. A szülők nem tudván, hogy nevessenek vagy borzadjanak, Mirya arcát fürkészték, hogy az elf reakciója szerint cselekedhessenek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mirya Lartamyr
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Mester
Mana:
125/125  (125/125)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Hétf. Okt. 05, 2015 6:33 pm

Na igen senki nem számított a történtekre különös tekintettel szerencsétlen Miryára aki úgy gondolta szimplán beáll valami hozzá méltó nemes pózba és ennyi így ahogy a gyerekek lerohanják olyannyira meglepi, hogy nem is maradt ideje reagálni, félreugrani vagy egy vízlabdával rendre nevelni a gyerekeket. Oké ez utóbbit nem is tehette volna meg csak úgy, meg annyira leblokkolt a hirtelen „támadás” okán hogy hosszú másodpercekig csak meredt maga elé majd egyszerre vált rémülté és bosszússá és villámgyorsan megpróbálta kirántani a végtagjait az apró kezecskék szorításából és igyekezett minél gyorsabban hátrálni a kölykök elöl.
- Egyikőtök sem tanult illemet? – Förmedt rájuk bár vékonyka hangjával nem feltétlen biztos, hogy ez kellően hatásos tud lenni. - Ha szeretnétek valamit tessék előtte jelezni! Ily módon fizikai kontaktusba lépni másokkal durva és otromba dolog! Szégyelljétek magatokat! – Ha a szüleik nem tudják megnevelni őket hát megteszi a lány maga így nyomatékosítva a mondanivalóját ölbe font karokkal a lehető legszigorúbb pillantásával nézett végig a gyerek trión.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Okt. 06, 2015 11:37 am

Mirya Lartamyr - Papír és könnyek

Athric számára a nap eddig átlagosan telt. A délelőtt folyamán nem történt semmi különleges, ami kifejezetten zavarta. A főtér legnagyobb problémája az volt, hogy nem volt rajta árnyékos hely. Leszámítva a szökőkutat persze, de természetesen Athricok nem oda osztották be. Nem, neki, a Portálcsarnok lépcsőjét kellett figyelnie egész álló nap. A tűző napon. Fekete ruhában. Az, hogy melege volt nem is kifejezés. Az, hogy semmi figyelemreméltó nem történt csak azt eredményezte, hogy nem volt semmi, ami figyelmét elvonhatta volna erről.
Először figyelemre sem méltatta a csarnokból kilépő elf nőcit. "Még egy hegyes fülű, nagy dolog..." Azért meg kellett hagyni, elég szemrevaló volt még az arcába lógó haja ellenére is. Figyelte, ahogy megáll a lépcső alján és a teret bámulja. Aztán ahogy a turisták letámadják a "fényképezőkkel". Sosem értette, hogyan jutott az emberek eszébe ez a masina. Bár meg kell hagyni ő is sok hasznát látta már. Nem egyszer kérték, hogy írja le a bűntény helyszínét és rengeteg időt megspórolt azzal, hogy egyszerűen csak felmutatott egy képet. Bárcsak megint lenne egy kis balhé...
Merengéséből az elf lány cincogó hangja rántotta vissza a valóságba. Az ember gyerekek valósággal letámadták a szerencsétlent, csoda, hogy ruháját nem tépték le róla. A lány próbált kiszabadulni de a pici kezek mind szorosabban és szorosabban tartották. A felnőttek zavarodott arckifejezéséről arra a következtetésre jutott, hogy nem értik miért viselkedik így elf. "Na jó, ideje közbelépni!"
Puskáját vállára vettette majd elkiáltotta magát:
- Kell segítség kisasszony?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mirya Lartamyr
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Mester
Mana:
125/125  (125/125)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Okt. 06, 2015 6:43 pm

Hiába emelte fel a hangját sokat nem segített, ahogy a menekülési terve sem. Az ilyen pillanatokban bánta, hogy nem fektetett több időt a fizikai erőnlétének szinten tartására mert kifejezetten kellemetlen az érzés, hogy még egy csapat gyerek karmaiból sem tud kitörni. Sőt, mikor az őr megjelent már nemhogy kellemetlen volt de egyenesen szégyenteljessé vált az egész helyzet. Na de miért is tanult ő évekig ha még egy csapat pimasz kölyök is kifog rajta?
- Ura vagyok a szituációnak. – Felelte bosszúsan majd elf nyelven mormogott valamit magában és a szabadad kézfejével int egyet a gyerekek felé. A terve egyszerű volt, ahogy a kutyákat is le lehet „nyugtatni” egy kis vízzel úgy gondolta ez a gyerekeknél is működik így megpróbált a szökőkútból három irányított vízsugarat lőni a kis komiszokra. Persze nem túl erőset, leginkább csak akkora nyomás volt benne mint egy kerti locsolóban de ahhoz elég lehet, hogy kellemetlenkedők szétszéledjenek. Azonban ha ez nem sikerül úgy kénytelen mégis az őt segítségét kérni.
- Viszont városi őrként ez a munkád így nem utasíthatom el a segítség nyújtásra való szándékod. – Teszi hozzá gyorsan abban az esetben ha felsülne amit még vörösödő arca is tetéz.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Okt. 06, 2015 8:49 pm

Mirya Lartamyr - Papír és könnyek

Athric szórakoztatónak találta, hogy az mindenáron próbál kiszabadulni. Volt benne egy komikus báj, hogy az összes világ közül, a valószínűleg legjobb közelharci kiképzést kapott lány nem bír el egy csapat gyerekkel.
- Talán, ha nem domhaniul próbálnád meg lebeszélni őket róla... - mondta mókásan. Ezek az elfek tényleg ennyire nem hajlandóak elismerni a többi fajt?
Aztán meglátta, hogy mire készül a lány. A szökőkútból kiemelkedő három apró vízsugarat nem volt nehéz kiszúrni. Athric nem gondolkodott, csak cselekedett: puskája csövét egyből Mirya csuklójára tapasztotta, meggátolva, hogy több manát irányítson a varázslatba. "Éljen a kékacél!" A víz ártalmatlanul hullott vissza a szökőkútba.
- Ezt. Nem. - mondta Achric a fogai között morzsolva. A térről felszálló tapsvihar jelezte, hogy a tömeg úgy hiszi, egy egyszerű bűvésztrükkről volt szó, és nem akart pánikot kelteni.
A gyerekek közben zavarodott arccal engedték el az elfet. Bambán Athricra néztek, aki összeszedte minden angoltudását, ami az évek során ráragadt.
- Semmi baj! A néni nem beszéli a nyelveteket, ezért nem tudta megmondani, hogy amit csináltok az nem tetszik neki. Legyetek jó fiúk és kérjetek tőle bocsánatot! Rendben? - arcára mosolyt erőltetett, hogy ne ijessze meg a gyerkőcöket. Azok szégyenkező arcot vágva somfordáltak vissza a szüleikhez. Azok zavarodott arccal meredtek a saltusira, aki csak annyit kérdezett:
- Mégis, kinek az ötlete volt ez? - próbált a lehető legkevésbé fenyegetőnek hatni, de nem volt biztos benne, hogy sikerült.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mirya Lartamyr
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Mester
Mana:
125/125  (125/125)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Kedd Okt. 06, 2015 9:54 pm

A lány a megjegyzésre nem szólt semmit, inkább úgy tett mint aki meg sem hallotta pedig nagyon is felháborítónak találta. Ha egy idegen helyre megyünk a minimum, hogy ismerünk legalább alap szinten egy olyan nyelvet amit mindenki megért és ez a Domhani nyelvre hatványozottan igaz végtére is hivatalosan is ez a közös nyelv. Az már csak külön hab a tortán, hogy eme nyelv otthonában tartózkodik jelenleg így joggal gondolhatná, hogy akik ide tévednek ismerik. Az meg, hogy a férfi nem engedi megleckéztetni a gyerekeket csak tovább növelte az ellenszenvet. Ahogy a fegyver csöve hozzáért a csuklójához szinte rögtön érezte ahogy a mana áramlás elapad így a varázslat is elmarad. Viszont legalább a beszéde hasznosnak bizonyult még ha Mirya nem is nagyon értette. Igaz más fajok nyelvén is értett többé kevésbé ám az emberek nyelvét túl szerteágazónak találta ahhoz, hogy legyen értelme foglalkoznia vele.
- Köszönöm a segítséget, de most már szeretnék távozni. – Szólítja meg a férfit.
/Amennyiben Atrich utolsó kérdése már nem angolul volt./
- Az ötlet a túravezetőé. – Szól közbe az elf. – Viszont én adtam engedélyt a kép elkészítésére. – Itt hagy egy sóhajtásnyi szünetet majd folytatja. – Azonban a helytelen viselkedés a hanyag neveltetésben keresendő ami már egyértelműen a szülők felelőssége.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Szer. Okt. 07, 2015 10:29 pm

Mirya Lartamyr - Papír és könnyek

- Igaz - mondta a túravezető. - Az ötlet valóban az enyém volt, de nem számítottam rá, hogy a gyerekek ennyire kíváncsiak lesznek. - gyorsan lefordította a továbbra is zavarodottan álló csoportnak a beszélgetést közte, a saltusi és Mirya között. A szülők rémült arccal kezdték el a Athricnak magyarázni, hogy a gyerekek nem akartak ártani a lánynak, csupán nagyon kíváncsiak voltak, mert még sose láttak elfet. Egyikőjük, aki kontár szinten konyított egy kicsit a mana és a kékacél közti kapcsolathoz, megvádolta Miryát azzal, hogy rávette a gyerekeket, hogy ezt csinálják csak azért, hogy jelenetet rendezhessen. Mindezt angolul persze, hogy Athric annyit se értsen belőle, mint egy haldokló geliar utolsó nyögéseiből. Mikor a túravezető lefordította, egyszerűen csak elnevette magát.
- Van fogalma róla, hogy az elfek milyen mágiákat használnak egyáltalán? Ahhoz, hogy azt tegye, amit maga állít pont egy olyanra lenne szükség, ami nincs a tarsolyukban. - mosolyogva a fejét rázta. Még ilyet? Hogyan lehetnek az emberek ilyen viccesek?
- Nos, felőlem megcsinálhatják azt a nyavalyás képet. Amennyiben a hölgy is beleegyezik természetesen. - lopva Miryára sandított és egy alig látható bólintással jelezte, hogy erősen ajánlja, hogy adja áldását rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mirya Lartamyr
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Mester
Mana:
125/125  (125/125)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Csüt. Okt. 08, 2015 8:55 pm

A lánynak csak nagyon nehezére esett visszafogni azt a gúnyos horkantást ami az „ennyire kíváncsi” kifejezésre akart feltörni belőle. Még a legnagyobb jóindulattal sem tudta volna kíváncsiságnak nevezni azt a megnyilvánulást amit a gyerekek mutattak ám a hab a tortán a szülők rágalmazása volt. Ha a tudatlanság fájna akkor ők most szörnyű kínhalált halnának. Legalábbis Mirya fejében ez a gondolat vert gyökeret és ha a Athric nem szólítja meg jó eséllyel simán otthagyná a csapatot.
~Még ezek után jutalmazzuk meg őket? Na még mit nem! ~ Gondolta magában az elf és halkan megköszörülte a torkát.
- Úgy gondolom ha valóban ennyire kíváncsiak rám a gyerekek talán egy egyszerű képnél sokkal célra vezetőbb lenne ha eltöltenének velem egy kis időt. Láthatóan nem csak a gyerekeknek de a szülőknek sincs fogalmuk a népemről. – ~Na meg nem mellesleg ragadna rájuk némi fegyelem és kultúra… talán. ~ Teszi hozzá még gondolatban az idegen vezető felé sandítva. Elvégre a nyelvi korlátok miatt ő az akin múlhat az egész felvetés.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Talamh
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Föld Őrzője
Mana:
5000/5000  (5000/5000)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Szomb. Okt. 10, 2015 9:43 am

Mirya Lartamyr - Papír és könnyek

- Nagyszerű ötlet! - lelkendezett a túravezető. Vagy nem vette észre vagy nem akarta észrevenni Mirya szavainak élét. Athric nem értette, hogy ez miért olyan jó, de nem vitatkozott. Ha képesek lerendezni egymás között, akkor rá már nincs is szükség. Visszament posztjára, de előtte még egy apró mozdulattal jelezte Miryának: "Figyelni foglak." Közben a kis turista csapat meghallgatta a lány ajánlatát, mire a szülők arca elsápadt. A gyerekeket nem nagyon viselte meg a dolog. Sőt, inkább örültek neki. Keservesen kérlelték szüleiket, hogy had tanulhassanak egy kicsit az elfekről, de azok hajthatatlanok maradtak. Végül egy pár lemondó sóhajtás közepette a fiatalság is lemondott az ötletről, arcukra kiült csalódottságuk. A túravezető lelkesedése is alábbhagyott a hír hallatára, de nem tehetett ez ügyben semmit.
- Köszönjük az ajánlatot, de sajnos vissza kell utasítanunk. Attól tartok a kép ötlete sem olyan vonzó már számukra. - mondta csalódottan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Mirya Lartamyr
Játékos
avatar


Adatlap
Rang: Mester
Mana:
125/125  (125/125)
Játékmód:

TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   Vas. Okt. 11, 2015 4:54 pm

Az idegen vezetőnek ugyan tetszett a lány ötlete azonban a szülőknek és a gyerekeknek már nem annyira így hamar elvetették az ötletet így Mirya csak egy nagyot sóhajtott és azon agyalt, hogy lehet elutasítani egy olyan programot ami a tudásunk és a látókörünk tágíthatja. Hiába, nem véletlen gondolta magát jóval kiemelkedőbbnek másoknál és erre megint csak egy ékes példáját láthatta. A férfira ügyet sem vetett, ahogy a továbbiakban a kis csoportra sem és ehelyett inkább folytatta útját a mágusok székháza felé. Már réges rég a könyveket bújhatta volna, ha nem tartják. Persze ezért most kivételesen magát okolta… egészen addig a három másodpercig még meg nem állapította, hogy ez ostobaság és a gyerekek és a szülők közös tudatlansága és fegyelmezetlensége tehet mindenről. Az meg, hogy még változtatni se akarnak ezen még külön bosszantotta de nincs mit tenni. Ideje az lényeggel törődni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Domhan Főtere   

Vissza az elejére Go down
 
Domhan Főtere
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Világok :: Domhan :: Központ-
Ugrás: